A Szlovákul játékosan módszer kidolgozója, Bakos Adri szlovák-angol szakos tanár. Az alapiskola első négy évfolyama számára új tankönyveket adott ki, most dolgozik a felső tagozat segédanyagain.
Hogyan tér el az egyes régiókban a szlovák nyelvtudás?
Nemrég voltam Nagycétényben, ott szlovákul beszélgettem a gyerekekkel. Ennek ellenére ott is tanítanak a tankönyvemből, mert a történetek feldolgozásával a magasabb szinten tudó gyerekeket is le tudják kötni. Nagyon meglepődtem, hogy pl. Kassán is vegyülnek, s kerülnek az első osztályba nulla nyelvi szinten lévő gyerekek. És Somorján, közel Pozsonyhoz is ugyanez a helyzet. Viszont Csallóközben teljesen a nulláról kell kezdjünk.
Miért van probléma a Felvidéken a szlovák nyelv oktatásával?
Az elsődleges gond ott van, hogy nem idegen nyelvként tekintenek a szlovák nyelvre. S ahogy említettem, vannak régiók, ahol a mindennapokba beszivárog az utcáról a szlovák, de 90%-ban úgy mennek a gyerekek iskolába, hogy nem tudnak szlovákul semmit. S az első osztályban bedobjuk őket a mély vízbe, hogy beszéljen a képről.
Mivel jár ez?
Nem ismerik a szavakat, így ott úgy végződik, hogy egyszerűen bemagolják a szöveget, és innentől kezdjük elveszíteni a gyerekeket. Unatkozni fognak az órákon. Majd pedig mondjuk ki, megutálja a szlovák nyelvet.
Hol találkozott először ezzel a helyzettel?
Elég régóta tanítok. Felnőttek, gyerekek is jártak hozzám magánórákra, s láttam azt, hogy hatalmas hiányosságok vannak. Például egy hetedikes arra a kérdésre sem tudott válaszolni, hogy Hogy vagy? Ez akkor kezdett igazán fájni, amikor a lányom elsős lett.
Ma milyen tankönyvekből tanítanak az iskolákban?
A lányom az Y tankönyvből tanult, a fiam most a Skabela-módszer szerint megy. Van olyan, amelyik tankönyvben rengeteg versike van. Nekem nincs bajom a versekkel, de a szlovák nyelvben nagyon nehéz olyan verset találni, ami ne tartalmazna valamilyen archaizmust, vagy olyan régies ragozási formát, ami már nem él. Ilyennel tömni a gyerek fejét nagyon félrevezető. Nem mondatalkotásokra fektetik a hangsúlyt, hanem frázisokat tanulnak.
Milyen esélyt lát arra, hogy ez központilag megváltozzon?
Semmit. Olyanok ülnek a minisztériumokban, akik még sosem láttak felvidéki magyar gyerekeket. Nem tudatosítják, hogy nulla szintű nyelvtudási gyerekek kerülnek az iskolákba.
Akkor milyen megoldásra jutott?
Hogy saját kézbe kell venni a problémát az iskolának és a tanítónak. Az én tankönyveim olyan szókincset tartalmaznak, amelyet ténylegesen kihasznál a gyerek. Már az első fejezetekben mondatokat alkotunk azzal, hogy ő hogyan érzi magát. Az ami kötelező, s úgy mondom, hogy egyenlő a haszontalannal, pl. a költöző madarak benne van szintén, mert muszáj, minisztérium általi követelmény. De humorral vegyítve.
Miért tartja ezt a humort és a játékosságot lényegesnek?
A játékos gyakorlatokat alig várják a gyerekek, hogy megoldhassák, átélhessék. Nekem ez hihetetlenül jóleső, hogy várják az órát. Tegyük hozzá, hogy az elején a tanártól ez nagyon sok előkészületi munkát igényel, mert itt készülni kell az órákra. Nem az van, hogy olvassátok el a verset és tanuljátok meg házira. A visszajelzések alapján azt látom, hogy ez a tankönyv éppen humoros gyakorlatok és a játékossága miatt közkedvelt a gyerekek és tanárok körében. A gyerekek mindent sokkal hamarább megjegyeznek, ha valamilyen élményen keresztül kapják az információt, és sokkal tovább az emlékezetükben marad.
Hogyan készülnek ezek a tankönyvek?
Igazából ez teljesen saját elképzelés szerint történt. Egy irányt jelöltem ki, amit felépítettem, s erre a tanító közösen a gyerekkel azt tud még rátenni, ami ő maga. Mindössze kétezer euróval a zsebemben vágtam neki, aztán szépen kifejlődött. Van egy nagyon jó illusztrátorunk Párkányból, Dudek Henrietta. A tördelőnk pedig vajdasági, a férjem barátja, Sándor Róbert, aki nagyon precíz és következetes.
Milyen tankönyvek és segédeszközök állnak eddig rendelkezésre?
Az első négy évfolyamnak a munkáltató tankönyve már készen van, tanári kézikönyvekkel és képes melléklettel együtt kapható. Minden szó és történet illusztrálva van, mert így a gyerek könnyebben megjegyzi. Ezekhez elérhetőek különböző segédanyagok, ott vannak a kártyák, a dominó, a bingó játékok. Van pl. egy kereső játékunk a melléknevek helyes végződéseire. S ne felejtsem el a hanganyagot, mert a történeteket felmondta egy színész, dramaturg, Mário Drgoňa, aki nagyon jól összeállította, minden szereplőnek más a hangszíne, hogy a gyerekek felismerjék. Ez egy nagyon jó dolog, mert nekem soha nem lesz olyan akcentusom, mint a szlováknak, s a gyerekeknek már muszáj elsőtől hallani.
Melyek a további elképzelések?
Folytatom a felső tagozaton a tankönyvírást. Ez a jó néhány évnek a terve, hogy befejezzem legalább az alapiskolát.
Miképpen történt a terjesztés?
Nagyon örülök, ha megvásárolják a könyveimet, s elmondhatom, hogy az iskolák több mint 30%-a már használja. Ez szerintem hatalmas nagy szám, mivel nekik kell megvásárolni a tankönyveket, a minisztériumi büdzséből nem lehet ezeket finanszírozni. Az elsődleges célom viszont az, hogy legyen a piacon egy olyan tankönyv, ami elfogadható. Egymástól hallják az iskolák, hogy van és jó. Így most már magától terjed…
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
