Dénes György 1923. május 24-én született Pelsőcön. Szülőfalujában az alapiskola már korábban felvette a nevét, s idén születésének 100. évfordulója alkalmából az egész tanévben programokkal készültek. A költő, műfordító, szerkesztő, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának tagja 2007. szeptember 14-én hunyt el Pozsonyban, de Pelsőcön nyugszik.
Korának egyik legtermékenyebb alkotója volt, 21 verseskötete jelent meg, s különféle antológiákban is szerepelt. Publikált is, és szlovákból is fordított. Jó kapcsolatot ápolt a szlovák irodalmárokkal is, többek között Emil Boleslav Lukáčcsal.
Dénes György gyermekversei a szülőföld szépségeit, az egyes tájegységek hangulatát idézik fel, de szó van bennük növényekről és állatokról is.
Fotó: Dénes György AI
Eredeti neve Dusík Dániel volt, később vette fel a Dénes György nevet, amit Egri Viktor, az irodalmi rovat vezetője ajánlott neki. Édesapja, Dusík Dániel kőművesként dolgozott. Édesanyja, Bodnár Anna háztartásbeli volt. Elemi iskoláját szülőfalujában, a polgárit Tornalján, a kereskedelmi iskolát Rozsnyón végezte. Tisztviselőként, alkalmi munkásként és gyári munkásként is dolgozott. Alapítója volt a pelsőci Csemadok-alapszervezetnek és amatőr színjátszóként is gyakran szerepelt. Felesége, Pulen Margit szintén pelsőci születésű volt, akivel 1950 karácsonyán lépett házasságra. Lánya, Lacza Éva, veje Lacza Tihamér, unokája Lacza Gergely szerkesztők, rádiós újságírók.
Dénes György a II. világháború utáni szlovákiai magyar irodalmat megalapozó nemzedék egyik legjelesebb képviselője volt.
1948 végén a szlovákiai magyarok visszakapták jogaikat és ismét lehetett magyarul is beszélni, írni és tanulni. Ekkor küldte el első verseit az éppen akkor elindított Új Szó c. hetilapnak. Az első versgyűjtemény, amely a felvidéki magyarok jogfosztottságának megszűnte után megjelent, Dénes György Magra vár a föld (1951) c. kötete volt. A hetvenes évektől költészete elsősorban a gyermekekhez szólt.
1950-ben elszakadt a szülőföldjétől és Pozsonyban telepedett le, ahol a Csemadok Központi bizottságának dolgozója, később pedig, 1951-től a Csehszlovák Rádió magyar adásának a szerkesztője lett. Megalapította az irodalmi rovatot, amelyet 1986-ig vezetett.
A rádió irodalmi rovata abban az időben Dénes György vezetésével segítette a szlovákiai magyar irodalom gyökérverését és fejlődését.
Írásai sorra jelentek meg a Fáklya, a Szabad Földműves, a Hét, a Dolgozó Nő és az Irodalmi Szemle hasábjain. Ennek ellenére sohasem szakadt el szülőföldjétől, Gömör festői lankáitól, amelyet nagyon sokszor emleget műveiben. Dénes György nagyon szerette szülőfaluját, Pelsőcöt, ahová évente visszajárt. Különösen nyaranta hosszabb ideig, és ilyenkor gyakran barangolt gyermekkora kedvenc helyszínein: a Kónyárton, a Nagyhegyen és a Sajó partján. Mikor nyaranta visszatért, gyakran ellátogatott a közeli Gombaszögbe, ahol találkozott költő- és írótársaival is.
Kezdettől fogva írt gyermekverseket, de különösen az 1970-es évektől, amikor sorra születtek unokái. Egyre gyakrabban jelentkezett a legkisebbeknek szánt írásokkal, önálló kötetekkel. Verseskötetei nagyon népszerűek voltak, generációk nőttek fel rajtuk.
Versei jól szavalhatóak, tele vannak játékossággal, könnyű azokat megzenésíteni is. Így többek közt Zachovai Ernő, Szíjártó Jenő, Dinnyés József, az Ars Musica, a Kaláka és a Borostyán együttes is énekelte a verseit. És talán a legkedvesebb volt számára a fia, Dusík Gábor Sétálni ment három kalap című CD-je.
Szülőfalujában, Pelsőcön 2023. május 31-én emlékeznek meg Dénes Györgyről az alapiskolában, ahol bemutatják a kerek évfordulóra megjelent új könyvét is, mely Kilenctornyú palota címmel jelenik meg.
(csemadok.sk / HE, Felvidék.ma)
