320 éve, hogy II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós kiadta a brezáni kiáltványt

1703. május 12-én adta ki II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós gróf a brezáni kiáltványt, melyet neveznek breznai kiáltványnak és brezáni pátensnek is. Ez az egyik legnevezetesebb okirata a II. Rákóczi Ferenc által kiadott pátenseknek. A pátens, latin szó, melynek jelentése: parancs, törvényszerű rendelet, elöljárói engedélyirat. A kiáltvány megjelenése jelképe volt a szabadságharc kezdetének.

1703. május 6-án kuruc felkelők, Esze Tamás tarpai jobbágy, a felkelő parasztok vezetője és a bujdosó Rákóczi és Bercsényi személyesen találkozott a lengyelországi Brezán (Brezna, lengyel nevén Brzeżany) várában.

1703. május 12-i keltezéssel II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem, német-római birodalmi herceg, magyar főnemes és Bercsényi Miklós gróf kiadta a „nemes és nemtelen” országlakosokat hadba hívó „Mi Felső-Vadászi Rákóczi Ferenc Fejedelem és Gróff Székesi Bercsényi Miklós. Minden igaz magyar, hazaszerető és édes országunk régi dicsőséges szabadságát óhajtó, egyházi és világi, nemes és nemtelen, fegyverviselő és otthon lakos igaz magyaroknak Istentűl minden jót kivánunk” – kezdetű kiáltványt, mely így folytatódik:

„…minden rendű igaz magyarokat hazafiuságokra intjük, kénszerítjük s kérjük, hogy az mint már Isten némelyeknek szíveket az hazáért felgerjesztette s egybenhozta: úgy ki-ki édes hazája s nemzete, szabadsága mellett az Isten s törvényünk ellen képtelenül hatalmaskodó, zaklató, portióztató, adóztató, nemesi szabadságunkat rongáló, igaz régi törvényeinket, jussainkat megvető, jószágainkat hatalmasan foglaló és fogyató, becsületünket tapodó, sónkat, kenyerünket elvevő s életünken uralkodó s kegyetlenkedő birodalom ellen fogjon fegyvert…”

A kiáltvány így fejeződik be:

„Azt mindazonáltal előre is nagy tilalommal tilalmazzuk, hogy, Istennek áldása rajtunk maradhasson s az országnak minden rendi irtózás nélkül való bizodalmat vehessenek és az szegénységnek teljes nyomoruságinak megváltása, nem változása (következzék): senki, sem külön, sem csoporttal, sem sereggel, akármelly vallásu egyházi személyt, templomot, cintermeket, klastromokat, nemesi lakos személyeket, nemesi házokat, kastélyokat, utonjárókat, kereskedőket ne háborgasson, falut, várost, malmot ne égessen, prédáljon; hanem az elöljáróknak eleikben adott s vélek közlett mód szerént keresvén az ellenséget, mindenekben csendes istenes egyértelemmel legyenek, magok s hazájok javára. Költ Lengyelországban Brezán várában, 12. Maÿ. 1703”

Ennek a fegyverbe szólító pátensnek három magyar nyelvű példánya, a szabadságharc publicisztikájának első emléke, Bercsényi kézírásában maradt fenn, melyeket Thaly Kálmán (1839–1909) író fedezett fel, melyet az egész terjedelmében közölt A székesi gróf Bercsényi család, 1470–1835 című művében (469—471. oldal).

„Végső akarata és elhatározása jeléül” Rákóczi zászlókat is készíttetett piros selyemből és aranyos felirattal: „Cum Deo pro Patria et Libertate – Istennel a hazáért és szabadságért”. Ezek a zászlók voltak Rákóczi és a nép szövetségének zálogai. A fejedelem megesküdött Esze Tamásnak, hogy a benne bízókat soha el nem hagyja. Később elterjedt a „magyar módra vágott”, azaz vörös-fehér sávozott zászló, melynek egyik oldalán a fejedelem jelmondata volt olvasható: IUSTAM CAUSAM DEUS NON DERELINQVET – Az igaz ügyet nem hagyja el az Isten. A zászló másik oldalán a „nagyságos fejedelem” nevének rövidítése volt.

A Lengyelországból küldött pátens hatására kilenc nappal később, május 21-én, Esze Tamás falujában, Tarpán, illetve Váriban, majd másnap Beregszászon is kibontották a felkelés zászlóit, melyhez hamarosan az északkeleti vármegyék népe is csatlakozott. Eközben Rákóczi még mindig a franciák és a lengyelek segítségére várt, ám miután csalódott reményeiben, döntenie kellett, hiszen fennállt a veszélye, hogy a kuruc had éppen olyan gyorsan szétszéledhet, ahogy összegyűlt. A későbbi fejedelem végül a felkelés megindítása mellett határozott, azonban félelmei részben így is beigazolódtak, hiszen június 7-én Dolhánál Károlyi Sándor – majdani generális – szatmári főispán megverte Esze Tamás csapatait. A 27 éves II. Rákóczi Ferenc június 16-án Naménynél – a hozzá előző nap csatlakozott csapatok élén – magyar földre lépett és átvette a kurucok irányítását. Ezzel elkezdődött a tiszaháti felkelés. Rákóczi pátensei hatására az elkeseredett parasztság Máramarostól a Székelyföldig tömegesen özönlött a Rákóczi-lobogók alá és kezdetét vette a nyolc évig tartó szabadságharc.

Forrás: Wikipédia
(Berényi Kornélia)