Három emberre próbálják fogni a Szövetséget elhagyók távozásuk okát: Gyimesi Györgyre, akit az MKP-platform Országos Tanácsa május 13-i ülése a közös választási lista 150. helyére javasolt, valamint a „felelősökre”, Forró Krisztián pártelnökre és Berényi József platformelnökre.
Forró Krisztián tegnap a szlovák rádióban is megerősítette, egyének távoztak, a Szövetség továbbra is az őt létrehozó elődpártok platformjaival működik.
Berényi József a konzervatív Postoj nevű szlovák online hírportálnak május 25-én adott interjújában szólt arról, hogy a Szövetségből távozók esetében az egocentrizmus is szerepet játszhatott. Gyimesivel kapcsolatban elmondta, nemcsak arról van szó, hogy mennyi szavazatot hoz a Szövetségnek, hanem arról is, mennyit vinne el, ha máshol indulna.
Most viszont az „egókba” a félelem is beköltözhetett: hogy nézne ki az, hogy a sokat bírált egyén a lista utolsó helyéről megelőzi az őt bírálókat?! Mert van erre komoly esély, hiszen olyan emberről van szó, akinek parlamenti képviselőként a Csemadok-támogatás kiharcolása fűződik a nevéhez. Arra is jó emlékezni, hogy április 19-ig Gyimesi ellenzői főként azt hangsúlyozták, hogy a legnagyobb kormánypárt színeiben került a törvényhozásba, ám miután a magyar politikus távozott annak a frakciójából, más kifogásokkal álltak elő.
Csáky Pál közösségi oldalán május 21-én rámutatott arra: „Ha valaki úgy gondolja, hogy lehet egy kilépési döntést kedden este meghozni és csütörtökön már meg is alakítani a pártot – és bejelenteni, hogy Dzurindával már meg is állapodtak –, az naiv. A tárgyalások a háttérben már hetek óta folytak…”. Mint ismeretes, Csáky szintén elégedetlen volt Bugár Béla pártvezetésével, de ő nem távozott, hanem az MKP-közgyűlésen 2007-ben megmérettette magát, és pártelnök lett.
Érdemes arra is visszatekinteni, hogy alig több mint egy éve, hogy az MKDSZ beolvad a Szövetségbe. Most éppen ebbe az immár negyedik névadáson túl lévő pártba „olvadtak” bele a „2023-as távozók”. 1998-ban, az MKP megalakulásakor is volt példa a beolvadásra a felvidéki magyar politikai életben, a pártegyesülés előtt a Magyar Néppárt olvadt be a Duray Miklós vezette Együttélésbe, de a Popély Gyula vezette pártot ma nem találjuk az aktív pártok listáján – pont úgy, ahogy egy konzervatív ember a „beolvadást” elképzeli.
Más szemében a szálkát is meglátja, a sajátjában a gerendát sem – juthat eszünkbe a népi bölcselet.
De nemcsak a magyarok között, hanem a szlovákoknál is van, aki ostobaságnak tekinti, hogy Gyimesivel indokolják a Szövetség elhagyását. Jaroslav Daniška újságíró a standard.sk oldalon május 16-án írt „A Gyimesiről szóló vita is azt mutatja, milyen agresszív ma a liberalizmus” c. cikkében emlékeztet a szlovákiai magyar pártok korábbi logikus egyesülésére is.
Gyimesi kevésbé radikális, mint amilyen Duray Miklós volt, mégis vele próbálják magyarázni a tettüket.
Azon értékekre való tekintettel (is), amit a „klasszikus liberalizmus” kiváló képviselői – azaz Kossuth Lajos és társai – még a reformkorban értek el Magyarországon, és amelynek a kicsúcsosodása az 1848/49-es időszak volt, tudatosítanunk kell, hogy az egy teljesen más liberalizmus volt, mint ma!
A „klasszikus liberalizmusnál” a szabadság a legfontosabb.
Most az önérdek az első. Azt látjuk, hogy addig terjed csak a tolerancia határa, amíg mindenben egyetértenek velük.
De azért pozitív hozadéka is lehet ennek a történetnek. Szeptember 30-án az egységes magyar politizálás, illetve Gyimesi György hívei mellett már azok is szavazhatnak a Szövetségre, akiket éppen a távozók ottléte akadályozott volna meg ebben.
(Oriskó Norbert/Felvidék.ma)