Béla község az Érsekújvári járás legkisebb falvai közé tartozik (325 lakosával) Párkánytól mintegy 11 km-re. Nevét ma már gyakrabban halljuk, mint régebben, főleg amióta az Ullmann báró (utolsó tulajdonos) utódai a barokk kastélyt visszavásárolták, s 2000-ben felújították.
A gyönyörűen helyreállított Ullmann-birtok 2008-ban egy ötcsillagos szállodaként nyitotta meg kapuit Hotel Château Béla kastélyszálló néven, mely 2013-ban elnyerte az Európa legromantikusabb történelmi szállója címet.
Zajlik is itt az élet, egész év folyamán magas rangú találkozók, esküvők színhelye Bélán a gyönyörű kastély. Gyakran van itt esküvő, lakodalom, összejövetel, akár nagy ünnepek alkalmával egy-egy ünnepi rendezvény főleg a kastély szervezésében, legutóbb például nemzetközi borverseny zajlott és a kastély elsőrendű pincéjét is sokan látogatják.
Béla községben így megfordulnak külföldi, de hazai vendégek is, távolabbról is. E gyönyörű földrajzi tájban a Duna, az esztergomi bazilika, a szőlőhegyi dombok panorámájával egy turisztikai paradicsom fészke lehet e táj.
Persze nem könnyű azt újjáépíteni, amit negyven év alatt szándékosan leépítettek. A romokká lett kastélyban volt börtön, javítóintézet, s utoljára raktárak. A faluból már régen elvitték a postát, iskolát, csupán az óvoda maradt meg a mai napig.
Minderről beszélgetünk Pintér Klaudia második választási ciklusát töltő polgármesterrel, aki régebben a faluban volt óvónő, ma a második ciklusban lett polgármester. Legutolsó választása után megkeresett azzal a szándékkal, hogy egy kis életet „szeretne lehelni” szeretett falujába. Nem könnyű ezt elkezdeni. A sok-sok gond mellett tavaly a legnagyobbal kellett szembenéznie. Ugyanis az egyetlen jövő generációt nevelő intézet, az óvoda épülete, olyan veszélyes állapotba került, hogy döntenie kellett: vagy bezárják az intézményt, s Párkányba, Muzslára, vagy a szomszéd faluba hordják a szülők a legkisebbeket, vagy talál megoldást.
Ahogy másutt, itt még inkább csökken a születendő gyermekek száma, de azért vannak apróságok, 10-15-ös létszám mindig van.
Polgármester gondolt egy merészet és nagyot: az óvodát beköltöztette a főúton lévő, nem is oly régen felújított helyi községi hivatalba. Persze ez a változtatás némi újabb átalakítást igényelt.
Ez év januárjában már a régi életveszélyes épületből költöztette a gyerekeket a községi házba.
Mint tervező, szervező ember, nagy értéknek tartja a két tanerős óvoda pedagógusait, akikkel már régebben is, s egyre többször szervezték, szervezik a kulturális, családi programokat. Így a Csemadokot is próbálja életre kelteni, ha már szervező pedagógusai is vannak. Számára ez is nagyon fontos, mert tudja, hogy a közösségek éltetik egy falu lelkületét. S ennek érdekében mindent megtesz, hangzott el tőle egy közelmúltban történt látogatásom alkalmával, melyre nagyon kedves, szívélyes meghívást kaptam.
A téltemető vidámság, az anyák napi nagyszerű ünnepség után (ahol Derzsi György volt a vendégművészük) én a gyermeknapi családi „piknikre” mentem.
A közösség háza mellett, mert ő most már így nevezi a volt községházát, ahol külön bejárattal a községi hivatal is megmarad – mindenkinek helye van, és mindenkit szeretettel várnak, akár hivatalos ügyekben, akár látogatóként.
A ház mellett lévő kellemes parkban már a délelőtt órákban nagy volt a nyüzsgés. Öröm volt a szemnek, a léleknek, hogy nem művárakkal volt tele a park, hanem papák és apukák szorgoskodtak, készítették a madárszállókat, fából, ahogy régen, sőt, a gyerekekkel együtt készült a bogarak menedékháza is.
A bogárhotelnek nevezett csodaépítmények tobozokból, gallyakból, szalmából, szénából, csövekből, lyukacsos téglákból készültek. Akik ebben nem tudtak segíteni, azok festettek, rajzoltak, homokoztak.
A mamák, anyukák délutánra sütötték a finom harapnivalót. Ebéd után a kis apróságok pihenni tértek. Közben a polgármester asszony megmutatta a parkban létesített, mezei virágokkal teli rétet (melyet nem kaszáltak le), ahová majd a gyerekek behelyezik a madárszállodákat. Elmondta, hogy a parkot ölelő kerítések mellé és a kultúrház kertjébe is mindig elültetik az újszülöttek kis fenyőfáját.
Egy séta során megismerhettem a gyönyörű falu csodálatos panorámáját, ízléses házait, s a terveit, amellyel egyre több turistát is vonzanak majd, nemcsak a történelmi kastély szépsége, hanem a falusi élethez tartozó esztétikai élmények is. Megmutatta, melyik házat szeretné tájmúzeummá alakítani, már egyezkednek a tulajdonossal, s persze beszélt a sok-sok problémáról is, melyeket a jelenlegi gazdasági válság okoz.
Pintér Klaudia polgármester hisz az emberekben, hisz tervei megvalósulásában, hiszen adott az összetartás, összefogás, s hisz Istenben, aki mindig segít a jó szándékú tervek megvalósításában.
Szeretné megmutatni, hogy kis falvakban is van élet, jövő, ha az emberek szeretik, tisztelik egymást, és tudnak közösségben, közösségért élni. Szeretné ezt a kis falut kiemelni a régi állapotából, mert ahol naponta ennyi idegen és turista, vendég megjelenik, ott a falut is fel kell emelni, szellemi, természeti, kulturális értékeit feltárni, éltetni.
Ő ezért mindent megtesz, s az eddigi nagyon intenzív munkája is arra utal, hogy képes rá, a segítőivel, a lakossággal együtt.
Érdemes ide ellátogatni nemcsak a táj földrajzi szépsége, a barok kastély romantikus élményt nyújtó látványa, a bélai pincében megkóstolható finom bor miatt, de a takaros házak, a falu csinosítása, gyönyörű parkja, a kedves vendégfogadás, de az egyre vonzóbb programok miatt is.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
