Szeptember 15-e a Fájdalmas Szűzanya, vagy más néven a Hétfájdalmú Szűz, magyar népi nevén Fájdalmas Boldogasszony emléknapja a katolikus egyházban. Az ünnep latin neve: Mater Dolorosa.
A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepéhez kapcsolódik, liturgikus ünneplését először a szervita rendnek engedélyezték, majd VII. Piusz pápa terjesztette ki az egész Egyházra.
Mária, Jézus anyja szenvedéseiről a Lukács evangéliumában ezt olvassuk: Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához:
„Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.” (Lk 2,34–35)
Míg a Siralmak könyve így ír:
„Ó, ti mindnyájan, akik erre jártok az úton, nézzetek ide és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam?”
Az Egyház mindig szeretettel és tisztelettel szemlélte a Szűzanya szenvedését, köztük a legnagyobbat: a keresztfa alatt érzett fájdalmát.
1233. augusztus 15-én hét gazdag firenzei férfi elvonult a Monte Senarióra. Elhatározásuk az volt, hogy ápolják a Fájdalmas Szűzanya tiszteletét. XI. Benedek pápa 1304-ben jóváhagyta a szabályzatukat, és ezzel elismerte Mária Szolgáinak Rendjét, vagyis a szervitákat, akik a Szent Kereszt felmagasztalása utáni napon, szeptember 15-én megemlékeztek a Boldogságos Szűz szenvedéséről. Az ünnepet VII. Piusz pápa terjesztette ki az egész Egyházra, hálából Napóleon fogságából való szabadulásáért, és szeptember harmadik vasárnapjára helyezte.
A régi kalendárium szerint a virágvasárnap előtti pénteken is volt egy ünnepe a Fájdalmas Szűznek, melyet XIII. Benedek pápa terjesztett ki az Egyházra 1721-ben. Szent X. Piusz pápa 1913-ban visszahelyezte az ünnepet szeptember 15-ére, és megszüntette a kettős ünneplést.
A kultusz népszerűsítéséből a ferencesek is kivették a részüket, két kiemelkedő irodalmi mű is hozzájuk kapcsolódik: Szent Bonaventura zsolozsmája és a Jacopone da Todi ferencesnek tulajdonított Stabat Mater kezdetű himnusz. Mindkettő belekerült a római liturgiába, és kiapadhatatlan forrásai és mintái lettek a szakrális népköltészetnek, a Mária-siralmaknak is. Első magyar nyelvű versünk, az Ómagyar Mária-siralom is ennek az áhítatnak az emléke.
A művészek ábrázolásain gyakori a szenvedő anya ábrázolása, a kereszt alatt állva, vagy a pieta, amikor az ölében tartja halott Fiát.
A Hétfájdalmú Szűzanya Szlovákia védőszentje, ezért az ünnep munkaszüneti nap. A kultusz központja Sasvár (Šaštín), mely Szlovákia legjelentősebb Mária-kegyhelye 1564 óta.
Az ünnep kapcsán ma is számos Mária-kegyhelyet és búcsújáróhelyet keresnek fel a zarándokok. Magyarországon az egri és a máriapócsi kegyhely a legismertebb.
Felvidéken egyik leglátogatottabb a pozbai kegyhely, ahol két kápolna őrzi a Fájdalmas Anya emlékét. A kegyhelyen évente két alkalommal tartanak magyar szentmisét pünkösdkor és szeptember 15-én.
Forrás: Magyar Kurír
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
