Losoncon egymás utáni két napon rendezvények zajlottak, melyeken Böszörményi István tanárra emlékeztünk. A Nógrádi Könyvtárban emlékeztek meg szeptember 21-én, csütörtökön a tanárról, helytörténészről és néprajzkutatóról. Barátja, Puntigán József, az intézmény munkatársa tartott kétórás, vetített képes előadást életéről és munkásságáról.
Negyven éve ismerte – kezdte az előadó -, de rá kellett jönnie, nem mindent tudott pontosan az életéről.
Édesapja, Böszörményi László (1905-1989) életútjával kezdte. Ez az ember e sorok írójának azért kedves, mert ő keresztelte. Ungmogyoróson született. A prágai Károly Egyetemen két évig jogot hallgatott, Nagykaposon ügyvédbojtárkodott, de miután 1925-ben Losoncon megnyílt a Teológiai Szeminárium, pályát módosított, mert lehetőséget látott rá, hogy lelkészként jobban tudja szolgálni a (kisebbségi) magyarságot. Elvégezte a teológiát (1934-38), és azután itt is maradt. 1941. április 26-án, megválasztották, kinevezték és beiktatták hivatalába. Ugyanabban az évben elvette Palkovics Ilonát (1941. augusztus31.). Két gyermekük született, Katalin (1942) és István (1947).
A képernyőn megjelent a családfa és a gyerekkori fényképek, és a kedves gyermekkori rajzai.
Aki ismerte, tudta róla, hogy halk szavú, szerény és szelíd ember volt. Az utóbbira nevelték.
A szocializmus korszaka visszahúzódóvá tette. Alapfokú tanulmányait Losoncon végezte (1953-62), miközben keresztrejtvényeket fejtett és többször nyert könyvjutalmat. A nem sokkal korábban megnyílt magyar tannyelvű gimnáziumban érettségizett (1965).
Régész szeretett volna lenni, mivel szülővárosában az építkezésekkor megfigyelte, az alapok ásásánál csontok, tárgyak, cserepek kerültek elő, de kétszer sem vették föl. Nővére tanácsára a német-svéd szakot választotta, amit el is végzett (1972). Ezt követően a füleki gimnázium tanára lett és az is maradt nyugdíjaztatásáig (1972-2007). A német nyelvű óráin tanította Henrich Heine német költő 1849-ben írt versét, melyben közli, Európában csak a magyarok valósították meg a szabadságot, még ha csupán rövid időre is. De tanította Petőfi német nyelvre lefordított versét is. A személyes példaadást tartotta a legfontosabbnak. Diákjai tudták mi mindennel foglalkozik és ez önkéntelenül formálta őket.
Közben helytörténettel és művészettörténettel kezdett foglalkozni. Első munkái azonban svéd és német novellák fordításai voltak (1978-79). Saját irodalmi alkotásai is megjelentek. A losonci Csemadok titkár felkérésére kezdett néprajzzal foglalkozni. Ez a Néprajzi Értesítőben öltött azután testet. Eredményeiről a Honismeret c. folyóiratban is közzétett tanulmányokat. Ez a munkássága már a múlt század 80-as éveire esett.
Észrevétlenül több tucat jeles személyiséggel tartott kapcsolatot. Feldolgozta városa tragikus sorsát az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt. A város utcáit és épületeinek tulajdonosait, valamint sorsát is feldolgozta.
Családtörténettel szintén foglalkozott. Neki köszönhető, hogy Kurtányban Mocsáry Lajos (1826-1916) emlékművet kapott (2016). Erről a jeles személyiségről sajnálatosan kevés szó esik, pedig a maga korában nagyon előremutató nézeteket vallott a nemzetiségi kérdésről. Neki köszönhető, hogy utcát is kapott Losoncon.
2017-ben emlékeztünk meg Ráday Pál (1677-1733) politikus, költő, író születésének 340. évfordulójáról. Ekkor végre sor került a család kriptájának felújítására, mely a református temető szélén található. Több évtizedes harc eredménye volt ez, melyben Böszörményi Istvánnak oroszlánrésze volt. Jelentősen hozzájárult a Kubinyi család ismertetéséhez, mely kimagasló szerepet játszott Nógrád történetében (Videfalva, 2013). A szintén jelentős szerepet vállaló Szilassy család történetét is feldolgozta. Losonci kastélyuk düledezik.
Mivel a régiót, melyben élt, jól ismerte, így honismereti vezetéseket vállalt. Egyik kedvenc helyszíne Ogács volt, templomával és két Forgách kastélyával együtt. A losonci városnéző sétákat ő vezette a Phoenix Lutetia polgári társulás felkérésére (2005-22).
Bekapcsolódott a Madách-kutatásba is. Adatokat gyűjtött az alsósztregovai Madách kastély történetéhez. Feldolgozta Petőfi Sándor és Lehár Ferenc zeneszerző losonci tartózkodásának történetét. Az elpusztított emléktábla helyett, mely a losonci gimnázium hősi halottainak nevét örökíti meg (1914-19), az újat, az ő kezdeményezésére állították fel az iskola bejárati folyosóján (2014). Feltárta az első világháborúban megsebesült és Losoncon meghalt katonák névsorát. Ezt az emléktáblát 2016-ban leplezték le a Személyiségek termében.
A református gimnáziumi oktatást és a helyi Teológiai Szeminárium történetének feldolgozását tartotta életművének.
Figyelmet szentelt Scherer Lajos (1874-1957) tanárnak, aki a felvidéki cserkészmozgalom legnevesebb személyisége volt. Feldolgozta a város legjelesebb épületének, a református templomnak a történetét. A templom karzatán látható templomtörténeti kiállítás az ő munkája. A Nógrádi Könyvtárral is 2000 után alakított ki gyümölcsöző kapcsolatot.
Számos lapban tette közzé forrásértékű tanulmányait. A Csemadok, az Együttélés politikai mozgalom, majd a Magyar Közösség Pártja munkájában vett részt, tagja volt több alapítványnak, szervezetnek, intézménynek és a Rákóczi Szövetségnek is. Munkásságát elismerték és díjazták. Többek között a város polgármesterének díját, a Csemadok elétműdíját és a Magyar Arany Érdemkeresztet is megkapta.
Az előadás után a résztvevők megtekinthették a neki szentelt kiállítást a könyvtárban.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
