Tartalmas és élményekben gazdag volt az elmúlt időszak, ugyanis a Petőfi emlékév kapcsán a színre vitt komikus eposz, A helység kalapácsa rendesen megdolgoztatta a Csemadok Felsőszeli Alapszervezete művészeti csoportjait.
Az alábbiakban Mészáros Magdolna beszámolóját olvashatják.
A tavaszi bemutató, ill. a nagyfödémesi seregszemle után több meghívásnak is eleget tettünk. A vághosszúfalui meghívás után Galántán, a juniálison léphettünk közönség elé. A nyári szünet végén pedig Pereden szerepeltünk nagy sikerrel.
S most már örömmel mondhatjuk, hogy a Szepsi Egressy Béni Színjátszó Fesztiválon is helytálltunk.
A szakmai zsűri Szepsi Város Polgármestere díjat adta át az értékelésen Végh Piroskának, aki az ötletgazda és egyben a darab rendezője is volt.
A művészeti csoport először járt ezen az országos seregszemlén, s nagy megtiszteltetésnek érezte, hogy Petőfi Sándor írásának feldolgozásával mintegy a népszímnű életrekeltését is szorgalmazta.
A csapat a háromnapos utat a keleti régió jobb megismerésére is felhasználta.
A fesztivál második napján érkeztek a városba. A szállás Jászón volt az autókempingben. Délután már a város művelődési házában figyelték a rétei és a vezekényi csapatok játékát. A helyszűke miatti idegeskedés végül elcsitult, a színpadon megjelent a mesélő és elkezdődött a játék. Az egyes jeleneteket ügyesen vezette be a mesélő, s a szereplők is lelkesedéssel játszottak. Az énekesek, a citerások és a táncosok összehangolt munkájának köszönhetően a kocsmai jelenet is hiteles volt. Hasonlóan a főszereplők, akik szintén kitettek magukért. A kalodába zárt bűnös, Fejenagy mégis a szerelem erejében bízva fogadta meg, hogy visszajön Szemérmetes Erzsókért és elveszi feleségül.
A záróképben a szereplők közös éneke a felszabadultságot és a jól végzett munka feletti örömet fejezte ki.
A fellépés mellett a kirándulás is tervben volt. Borsi kastélyát a felújítás óta még kevesen látták, ezért a választás erre a kisközségre esett. A pihenés helyett inkább II. Rákóczi Ferenc szülőhelyét szerették volna megismerni.
II. Rákóczi Ferencről és a szabadságharcról Mészáros Magdolna mesélt, aki a felfedezőcsapat tagjaival már többször is járt e szent helyen, de a felújítás után még nem.
A szobor megkoszorúzása után Renczés Ágoston elénekelte a Krasznahorka büszke vára… kezdetű éneket. A kastély körbejárása rengeteg új információval és látnivalóval tette a délelőttöt szebbé és tartalmasabbá. Az elegáns vendéglőben finom ebédet fogyasztottak el a csoport tagjai, majd igyekeztek vissza a fesztiválra, mely Buzitán folytatódott. A szórakoztatás mellett figyelték a többiek szereplését, az összjátékot. Vacsora után a zsűri az aznapi alkotásokat értékelte, majd az eredményhirdetés következett. A kassai gimnazisták A félőlény c. darabbal a fődíjat kapták meg, a vezekényi Görbe Tükör nevű csapat a Mi lesz veled, Béla! c. játékkal a nívódíjat szerezték meg.
A felsőszeli csapat az értékelés után újabb tervet kovácsolt, hogy a harmadik nap is teljes mértékben ki legyen használva. Ezért reggel megnézték a jászói premontrei kolostor templomát, Kiss Endre perjel vezetésével. A hatalmas barokk épület lenyűgözte a látogatókat. Végül elénekelték közösen a Boldogasszony, Anyánk kezdetű himnikus éneket. A gyönyörű hangzás szinte elvarázsolta a csoport valamennyi tagját.
Pillanatfelvételek a darabból Zborai Imre fotóin:
Ezután csomagjaikkal elindultak a régió legnagyobb városába, Kassára. A Szent Erzsébet-dómban tiszteletüket tették II. Rákóczi Ferenc szarkofágjánál. A délelőtti szentmisét néhányan még elérték, a többiek sétára indultak a városközpontba. Sajnos a Rákóczi-házba és a Miklós börtönbe nem jutottak be, de megnézték az emléktáblákat a szépen felújított épületeken, s Márai szobrához is elmentek. Készült sok szép fénykép, majd ebéd után elindultak haza.
Dióhéjban ennyi lenne a beszámoló, de mindenképpen idekívánkozik, hogy
a csoport tagjai a próbák során egy igazi közösséggé váltak, s a legfiatalabbaktól kezdve az idősebbekig mindenki megtalálta a maga számára az újdonságokat, érdekességeket.
A szervezet a járvány miatt az utóbbi időben nem vitte el a tagságát kirándulni, de most a fesztivál ürügyén ez is nagyon jól párosult a versengéssel. A humor, a jókedv és a vidámság jellemezte az együtt töltött napokat, s reméljük, a téli hónapok alatt sem lesz hiány újabb feladatokban.
Köszönet Végh Piroskának a sok türelmes munkáért és a szereplőknek a bizakodásért, a felelősségteljes hozzáállásért. Aki mer, az nyer! – mondta a kántor a darabban. Így a szeli csapat tagjai is merték vállalni a sok gyakorlást, s ügyesen bizonyították, hogy a közös munka mindig meghozza gyümölcsét. Ezért érdemes fáradozni!
(Mészáros Magdolna/Felvidék.ma)
