Fotó: Pixabay

A Slovensko mozgalom képviselői Igor Matovičcsal az élen a Munka törvénykönyvét módosító javaslatot terjesztettek be, melynek értelmében idén júliustól a négynapos munkahét bevezetését javasolják. Ez a munkavállalók többségének esetében heti 40 órát jelent. A parlament a január 30-án kezdődő ülésen tűzi napirendre a javaslat megvitatását.

A módosítás lehetővé tenné a munkavállalók esetében több szabadnap beiktatását a hét folyamán, anélkül, hogy az adott héten kevesebb órát dolgozzanak le, mint a kollégáik. Amennyiben a munka jellege lehetővé teszi, a munkáltatónak a munkavállaló kérésére négy napra kellene elosztania a heti munkaidőt, úgy, hogy heti egy teljes szabadnappal több jusson neki, miközben ugyanannyi munkaórát dolgozna le, mint azok a munkatársai, akik a hét öt napján dolgoznak.

Példának okáért, ha egy könyvelő hétfőn és szerdán 12 órát dolgozik le a munkahelyén, míg kedden és csütörtökön nyolc órát, pénteken már nem kellene munkába mennie. Ezáltal gyakorlatilag minden héten egy háromnapos hosszú hétvégét tölthetne pihenéssel otthon a családjával, olvasható az indoklásban.

Hangozzék ez bármilyen szépen is, a munkáltatók és az elemzők nem látják ilyen rózsásnak a helyzetet, s úgy vélik, hogy a politikusoknak a saját népszerűségük érdekében nem kéne beavatkozniuk a munkáltatói feltételekbe, illetve a Munka törvénykönyvébe.

A módosítás szerint Szlovákiában négynapos munkahetet vezetnének be ugyanannyi munkaóra ledolgozása mellett, mint az ötnapos munkahét esetében. A rövidített munkahétről azonban a Munkáltatók Országos Szövetsége szerint az alkalmazott egyénileg, vagy kollektív tárgyalás keretében is megállapodhat a munkáltatóval.

Szlovákiában az aktuális adatok szerint több mint 82 ezer munkaerő hiányzik, tehát a munkáltatók több tízezer munkahelyet nem tudnak betölteni immár hosszabb ideje. A munkahét lerövidítése ezt a munkáltatókra háruló nyomást tovább fokozhatja, súlyosbítva a problémát. Egyes vélemények szerint a cégek a munkanapok számának csökkentésével nem lesznek képesek megrendeléseiknek kellő időben és mennyiségben való teljesítésére, ami végeredményben a megrendelők elvesztésével, a versenyképesség csökkenésével fenyeget azon országok munkáltatóival szemben, ahol nem rövidül a munkahét.

De mások szerint is kockázatos ez a lépés, az INESS elemzőjének véleménye szerint ezzel megnyitjuk Pandóra szelencéjét, s egyes populista politikusok később a 40 helyett a heti 35 munkaóra bevezetésével állhatnak elő, illetve bizonyos munkahelyek helyett általános bevezetést szorgalmazhatnak, ami óriási kockázatot jelentene a gazdasági növekedés szempontjából.

Természetes ugyan, hogy a munkavállalók a munkahét lerövidítését szorgalmazzák, hiszen a munkapiac a keresletről és a kínálatról szól, ahol a bérezés és a munkafeltételek a munkavállaló és a munkáltató közötti megegyezés tárgyát képezhetik.

A baj szerintük ott kezdődik, ha valaki művi úton akar beavatkozni ebbe a megegyezési folyamatba és például négynapos munkahetet bevezetni. A beterjesztett javaslat nem a négynapos munkahét általános bevezetéséről szól, tehát egy köztes megoldás, állítja az INESS elemzője.

A javaslat ugyanis megegyezés szerinti munkaidőt említ, s a javaslattevők kevesebb idő alatti nagyobb produktivitást emlegetnek. A módosítás ugyanakkor feltételezi, hogy a tartós vagy váltott műszak mellett nem lehetséges a négynapos munkahét bevezetése. Szerintük a politikusok ismét úgy vélik, hogy mindent jobban tudnak, mint a munkáltatók. Abból a feltételezésből indulnak ki, hogy csak a ledolgozott idő számít. A munkavállaló produktivitása azonban nem állandó, ők a politikusoktól eltérően tisztában vannak vele, hogy az alkalmazott a munkaidő kilencedik vagy tizedik óráját már csak átvészeli, vagy valóban az elvárt teljesítményt nyújtja.

Ráadásul az adminisztrációs munka egy része a munkatársakkal való együttműködésben zajlik, s ha ők az ötnapos munkahetet részesítik előnyben, ez a teljesítmény rovására mehet. Ezért lenne tanácsos a munkáltató számára fenntartani a jogot, hogy dönthessen az ilyen megállapodást illetően, válik az elemzők.

Forrás: SITA, TASR

(NZS/Felvidék.ma)