A szenci MTNY Közgazdasági és Pedagógiai Szakközépiskolában január 25-én, a féléves osztályozókonferencia napján sor került a fantasztikusan sikerült rendhagyó irodalom- és történelemórára Fóthy János Elmondom hát mindenkinek, A kisebbségi lét tanúja című könyvének bemutatója által.

Közel 40 diák és néhány tanár vett részt a 340 oldalas életrajzi jellegű, útleírásokat, történelmi ismereteket, igazságokat feltáró élvezetes nyelvezetű szépirodalmi mű, memoár színes fotóinak vetítésével összekötött bemutatásán. Az író beszélgetőpartneri szerepét vállalva a középiskolások figyelmét olyan irodalmi idézetekkel és bennünket érintő történelmi igazságokkal kötöttük le, melyeknek hasznát vehetik nemcsak a magyar irodalomból tett érettségi vizsgákon, hanem egész életük során is.

Az elmúlt hosszú éves tanári tapasztalataim vezettek arra, hogy felhívjam a hallgatóság figyelmét, hogy Illyés Gyula 20. századi költőnk, írónk Puszták népe című szociográfiáját, társadalomrajzát még Ausztráliában is ismerték, állítólag abból a könyvből tanították az iskolákban a feudalista viszonyok ismertetését, melyeket feltárt a harmincas évek Magyarországán.

Miután elolvastam Fóthy János bemutatásra kerülő művét, arra gondoltam, Szlovákiában is nyugodt szívvel ajánlhatnánk a középiskolások számára a volt Csehszlovákia, mai Szlovákia történelme tanításának segédanyagaként, mely rávilágít azokra a diákság által nem ismert, iskolában nem tanított történelmi tényekre, eseményekre, melyek sorsunkat, életünket befolyásolták, hatásait máig érezzük.

Ebből kiindulva próbáltunk közelíteni a magyar irodalom és olvasás megszerettetésének szükségességéhez a szenci szakközépiskolában tanuló majdani magyar óvónőknél és logisztikai szakembereknél. Emellett, de nem utolsósorban a kommunikáció és szövegértés fontosságára irányítottuk a diákok figyelmét, amely állandó olvasással fejleszthető..

Dr. Fóthy János, a szerző hivatását tekintve állatorvos, író, aki a népéért, nemzetéért, hitéért mindig és mindenütt ott tett, ahol éppen szükség volt rá. (Dániel E.)

„Számomra kegyelem, hogy ide születtem a Kárpát-medencébe, hogy magyar vagyok és magyarul beszélek“ – írja Fóthy János Elmondom hát mindenkinek című könyvében. Az elhangzottak után a szerző átvette a szót, beszámolt származásáról, gyerekkoráról, alapiskolai és középiskolai tanulmányairól. A hallgatóság tudomást szerzett arról, milyen nagy hatással volt az íróra és továbbtanulására középiskolai osztályfőnöke, Rezső bácsi, aki ballagáskor azzal bocsátotta el diákjait: „Legyetek olyan magyarok, mint Arany János volt. Szeressétek úgy a magyar népet, mint ahogy Petőfi Sándor szerette. Tudjatok lelkesedni úgy, mint Vörösmarty Mihály tudott, aggódni, ahogy Ady Endre tudott, és szenvedni úgy, mint József Attila tudott.“

Az elhangzottak alapján levonhattuk azt a következtetést, hogy Fóthy János életében az anyanyelv, a magyar nyelvű oktatás nem volt kérdés.

Illyés Gyula írónkra, költőnkre hivatkozva idézi: „Helyesen és szépen beszélni magyarul főleg jellem kérdése.”

Mivel magyar szakközépiskolában tanuló magyar anyanyelvű diákoknak fontos lenne tudatosítaniuk, hogy nem lehetetlen továbbtanulni akár cseh egyetemeken, mint ahogy az író állatorvosi tanulmányait Brünnben végezte. Mint magyar középiskolát végzettnek csupán az első félév volt nehéz, miután leküzdötte a nyelvi nehézségeket. A rengeteg tanulnivaló, a szakmai ismeretek elsajátítása szorgalommal, kitartással, rendszeres tanulással meghozta az eredményt, magyarként megszerezte állatorvosi diplomáját.

Figyelemre méltó az író részéről, hogy ahol megfordult, felkereste a magyar történelmi emlékhelyeket, magyar írók emlékhelyeit, így Kazinczy Ferenc /1759–1831/ költőnk, a nyelvújítás alakjának Brünnhöz kötődő Spielberg várbörtönben való raboskodásának helyszínét.

1927-ben csehszlovákiai magyar egyetemisták emléktáblával jelölték meg Kazinczy Ferenc raboskodásának helyét, ahová állítólag Kazinczy ezt a szöveget véste fel: „Vándor szent, ki e helyre lépsz, vidd hírül hazámnak, hogy törvényeiért kész vala veszni fia.“

Az állatorvosi egyetem elvégzése után dr. Fóthy János a szakmájában helyezkedett el. De négy évig Somorja alpolgármestereként is dolgozott.

Miután nyugdíjas lett, elhatározta, megírja életéről szóló közölnivalóját. Ezért 70 évesen nem zárkózott el a számítógépen való írás elsajátításától sem.

Első írásműve, Oroszka évszázadai monográfiája származása helyéhez fűződik. Ezt követte Öt év Afrikában című könyve, majd a legújabb, Elmondom hát mindenkinek, önéletrajzi műve, melyen két évig dolgozott.

Megtudtuk, hogy számára leírhatatlan érzés volt nyomtatásban látni legújabb könyvét, mellyel az volt a célja, hogy a nem mindennapi életművel megszólítsa a felvidéki magyarságot, és nem utolsósorban a Magyarországon született, élő magyarokat.

Tudjuk, hogy a fiatalokat vonzza az utazás, az azzal járó kalandok. Ezért nem lehetett kihagyni az egzotikus, öt évig tartó afrikai időszakot sem. Emellett több mint 40 országban járt, s az ezekkel kapcsolatos utazási élményekről is szó esett.

A szenci szakközépiskolások példás viselkedése, végig kitartó figyelme, érdeklődése dicséretre méltó volt, mely hozzájárult a jó hangulat kialakulásához. Ezért nemcsak Fóthy János érezte jól magát a tiszteletet tanúsító fiatalok között, hanem iskolájuk pedagógusai, velük együtt jómagam is.

Köszönet jár Fóthy Jánosnak, hogy megosztotta velünk élményeit, hasznos ismereteit, tudását. Kellemes időtöltést kívántunk neki azokkal az emberekkel, akik örömöt, boldogságot visznek tartalmas életébe, ahogy ő tette, teszi élete során. Reméljük ehhez hasonló élményekkel gazdagodik Illésházán a kultúrházban rendezett Csemadok-évzárón is február 3-án 18 órakor.

A szenci szakközépiskola diákjai legközelebb 2024. június 24-én 10 órakor a Bécsi Napló főszerkesztőjével, Deák Ernő történésszel, íróval találkoznak iskolájukban Magyarként Ausztriában(2023) című könyvének bemutatója kapcsán. Legyen szerencsénk a jövőben újra hasonló rendezvényen találkozni.

(Molnár Ilona/Felvidék.ma)