260 oldalon, fényképekkel illusztrált, impozáns minőségi kiadvány született a Méry Ratio kiadásában – Budapesten. A Duray Miklóssal készült kötetbe szerkesztett beszélgetéssorozatot Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke a Kutyaszorító 1-2. folytatásaként jellemezte.
Több, mint egy évvel ezelőtt innen, az egyetem épületétől néhány száz méterre került kórházba Duray Miklós a SOTE I. számú Sebészeti Klinikájára, majd 2022. december 30-i halálát követően, szülővárosában, Losoncon 2023. január 15-én temettük el.
Gyurcsik Iván, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kisebbségpolitikai Kutatóműhelyének vezetője, a könyv szerkesztője bevezetőjében azt is elmondta, hogy a mostani könyvbemutatóval a felvidéki magyar politikus emléke előtt tisztelgünk. Duray Miklós a 2012/13-es akadémiai évben ugyanis az intézmény hallgatóinak az egyetemen nemzetismeret tantárgyat oktatott. Ennek keretében nemzetstratégiai és nemzetpolitikai elképzeléseket a magyarság és szomszédai viszonyának témakörében tárgyalta a magyar államalapítástól egészen napjainkig.
Gyurcsik Iván megemlítette, hogy Duray Miklós 1983-ban a Kutyaszorító című regényével robbant be a magyar értelmiségi közéletbe. A kötet New Yorkban, a Püski Kiadónál jelent meg és sikeréhez hozzájárult Csoóri Sándor Kapaszkodás a megmaradásért című előszava. Emellett az a tény, hogy a kötet megjelenésekor Duray éppen az akkori Csehszlovákia börtönében ült a „köztársaság felforgatásának” vádjával. A hatalom a szlovákiai magyar iskolák felszámolásának megakadályozása elleni tiltakozás megszervezését „államellenes felforgató tevékenységként” értékelte. Ítélet nélkül persze, ami nem volt ritka a kommunista diktatúrákban. Az írás amúgy nem könyvnek készült. Ahogy Duray fogalmazott: „Az vezetett, ha netalán börtönbe kerülök, legyen honnan információt szerezni rólam. 1981-ben Bencze Gyuri biztatására született meg az ötlet, hogyha erre sor kerül, akkor legyen ebből Amerikában egy példány, amit terjeszteni lehet.” Végül 1983-ban jelent meg a Kutyaszorító – New Yorkban – Püski Sándor kiadásában. A Kutyaszorító 2. – később. Ez a mű első folytatása és 1982 őszétől az 1989-ig terjedő vizsgálati fogságig terjedő korszak eseményeit foglalja össze.
Ahogy Gyurcsik Iván fogalmazott, a mostani Hogyan lett a kutyaszorítóból nyakörv? című posztumusz kötetben Duray élet- és politikai tapasztalatait összegzi, a kisebbségi lét változásairól – nem hagyva ki a korábbi időszakot, de folytatva egészen életének végéig annak az életútnak az ismertetését, amelyet nem lehet elválasztani a felvidéki magyarság sorstörténetétől.
A kutyaszorító zsákutcát, sikátort, átvitt értelemben kátyút jelent. Olyan élethelyzetet, amelyből menekülés csak egyetlen létezik: szembe kell fordulni az üldözőkkel és ellentámadásba kell indulni. Amelyben nincs más kiút, csak a szembeszegülés. Egyszerre vagyunk kutyaszorítóban, kötőféken és vezetéken. Vannak tehát vezetettek, féken tartottak, félrevezetettek. Sőt, rosszabb esetben árulók vagy bérencek is akár. De az önvédelem és a közösségvédelem eszközeinek felhasználásával vannak, akik szembefordulnak a támadókkal. De olyanok is vannak, akikről nem tudjuk eldönteni, hogy hőbörgők, csendesek vagy elfogadók-e – idézte Durayt Gyurcsik Iván, aki azt is elmondta, hogy az általa felvetett kérdések a saját és közössége sorsát is alapvetően befolyásolták.
A Kisebbségpolitikai Kutatóműhely vezetője több kérdést is említett, amire – szerinte – a könyvben választ találunk. Például: miben különbözött a pártállami diktatúrában a kisebbségvédelem a rendszerváltás utánitól? De Duray például arra is igyekezett választ találni, hogy az etnikai pártok milyen körülmények között segítik a nemzeti közösségek megmaradását, az anyaországgal való együttműködést?
Izgalmas és nem könnyen megválaszolható kérdés, hogy a rendszerváltozás-kori 567 000-ről miként és vajon miért csökkent a szlovákiai magyarok létszáma napjainkra 422 000-re, a 355000 szlovákiai magyar választópolgárból miért
csupán 130 000 szavazott az etnikai magyar pártra, a Szövetségre, illetve hogyan lett a kutyaszorítóból nyakörv, illetve ki tartja a pórázt?
Reméljük, hogy a most bemutatott kötet e kérdések megválaszolására ösztönöz bennünket és segíti Duray Miklós szellemi hagyatékának a megőrzését – zárta bevezetőjét Gyurcsik Iván.
Tárnok Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézet vezetője moderátorként arra volt kíváncsi, hogy honnan jött a könyv ötlete?
Gecse Géza felhívta a figyelmet a Nemzetpolitika szorítóban című kötetre, amely a 2002 és 2017 közötti Határok nélkül, majd Aspektus-vitaestek anyagának szerkesztett változata. Ebben a kötetben Duray Miklós két rendezvényen is szerepelt. Ezekből a beszélgetésekből az derül ki, hogy akkor, amikor Duray Miklós a szlovákiai MKP-n belül, különösen a 2000-es években a Felvidéken odakint folyamatosan a margóra szorult, közben Magyarországon – miként a klubesteken való érdeklődésből is tapasztalható volt, az egyik legnépszerűbb politikusnak számított! Mivel magyarázható ez az ellentmondás? – tette fel a kérdést Gecse Géza.
Erre Duray Miklós válasza az volt, hogy adjuk meg erre a választ egy interjúsorozat formájában. Jó, de akkor csináljuk meg ezt időrendben úgy, hogy végigkövetjük Duray Miklós életének a helyszíneit, amire Duray Miklós rábólintott. A beszélgetéseket 2017-ben kezdtük és 3-4 hónapos időközönként találkoztunk. Losoncon, Füleken, de jártunk Vácott, néhányszor Budapesten a Kossuth Klubban, illetve kétszer Pozsonyban. Az első változat tördelőszerkesztőjének, Csillag Istvánnak a halála némileg megakasztotta a folyamatot, de a kötet megjelentetését eredetileg két évvel ezelőttre terveztük. Végül a kéziratot 2022 szeptembere és decembere között pontosítottuk és tettük véglegesen nyomdakésszé. Reméltük, hogy pont egy évvel ezelőtt jön ki a nyomdából a könyv és a kötet bemutatóján így Miklós is részt tud venni, de a sors – sajnos – közbeszólt – mondta Gecse Géza.
Szekeres Zsolt, a New York-i székhelyű HHRF, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány elnöke elmondta, hogy milyen fogadtatása volt Duray Miklós Egyesült Államok-beli látogatásának, továbbá azt is, hogy az amerikai magyar emberjogi szervezet valódi magyar nemzetközi érdekképviseletként való funkcionálását a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága és Duray tevékenysége eredményeként tudta megjeleníteni, hiszen addig a romániai magyarság sérelmeinek a közvélemény elé tárásában jeleskedett. Szekeres Zsolt amerikai városokra lebontva mondta el, hogy ki mindenki segítette Duray Miklós egyesült államokbeli körútját. Elmondta azt is, hogy saját anyagi forrásaikat felhasználva átadták az Magyar Országos Levéltárnak a HHRF dokumentációját, de fontos lenne, hogy valaki feltérképezze Duray Miklós – eddig még nem feldolgozott – amerikai útjának a részleteit is.
Németh Zsolt az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, a Duray-kötet előszavának a szerzője igen izgalmasnak tartja a könyvet, ami nem véletlen, hiszen Duray Miklós irodalmi vénával is rendelkezett és ennek köszönhetően rendkívül sok fordulatban bővelkedő mű született. Gecse Géza szerepe gondviselésszerű volt, hogy ezt a harmadik vagy negyedik Kutyaszorítót Duray Miklós ebben a formában még a halála előtt be tudta fejezni.
Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke rendkívül fontosnak és hiánypótlónak tartja azt a munkát, amit az NKE Kisebbségpolitikai Kutatóműhelye végez. Szekeres Zsolt felvetésére reagálva Németh Zsolt sajnálatát fejezte ki, hogy azt a munkát, amit a korábbi Magyarságkutató Intézet végzett – ma – amióta azt Gyurcsány Ferencék felszámolták –nem csinálja senki. Németh Zsolt szerint tehát jogos Szekeres Zsolt felvetése. Szerencsére a szintén Gyurcsány Ferenc által felszámolt Határon Túli Magyarok Hivatala felszámolása mellett a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának a létrehozása valamennyire ellensúlyozta ezt a hiányt, amiben Szili Katalinnak úttörő szerepe volt. Ebben a munkában is jelentős szerepe volt Duray Miklósnak, aki „itthon volt Budapesten” és jól tudta egyesíteni a különböző politikai irányzatok törekvéseit, bár eredetileg a szókimondó, konfliktusvállaló, ha úgy tetszik: hajthatatlan politikusok közé tartozott.
Mindannyiunk számára – amennyiben rekonstruálni fogjuk egyszer a magyar ellenzék történetét, abban – Duray Miklós – Tőkés Lászlóval együtt – kiemelkedő szerepet játszott.
Németh Zsolt köszönetét fejezte ki a szervező Pro Minoritate Alapítványnak és a Méry-Ratio Kiadónak a kötet megjelentetésében játszott szerepükért, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy Duraynak úttörő szerepe volt a határon túli magyarok magyarországi jogállásáról szóló törvény megszületésében, aminek nemzetközi jogi szempontból való beágyazásában aztán Lőrincz Csabának volt kiemelkedő szerepe.
Ami a kettős állampolgárságról szóló népszavazást illeti, bár mindannyian látták, hogy 2004-ben ennek milyen buktatói vannak, kényszerpályára került ezzel kapcsolatban a magyar politika, amit a polgári kormány megalakulásakor azonnal jóvá kellett tenni. Jóllehet a 2010-es magyarországi törvény elfogadásakor, annak időzítésével kapcsolatban – el kell ismernünk, hogy Duray Miklósnak ismét igaza volt, jobb lett volna tíz nappal későbbre időzíteni az ebben a kérdésben döntő budapesti parlamenti szavazást. Németh Zsolt azt is elismerte, hogy szlovák vonatkozásban sem ártana egy, a lengyel–magyar viszonylatban már 2018 óta működő Felczak Alapítványhoz hasonló szervezet működése, hiszen – mint Gyurcsik Iván később hangsúlyozta – legalább szakértői szinten tisztázni kellene az olyan súlyos kérdéseket, mint például a Beneš-dekrétumok ügye, amire ők a közszolgálati egyetemen az ősszel tettek kísérletet.
A kötet ismertetőjét követően kérdéseket is tettek fel, majd ezt követően rövid fogadásra is sor került.
(Aspektus/Felvidék.ma)
