Dallos Sándor József Attila-díjas magyar író, újságíró, forgatókönyvíró, 1901. október 3-án született Győrszentmártonban, idősebb Dallos Sándor számvevőségi írnok és Csermák Jolán gyermekeként.
Iskoláit Komáromban és Győrben végezte. 1925-től a Magyarság és az Új Magyarság című lapok újságírójaként dolgozott Budapesten.
1926–1932 között a Napkelet folyóirat munkatársa volt. Az 1930-as években tűnt fel szépirodalmi műveivel. 1945–1949 között a Hírlapnál dolgozott. 1949–1953 között a Magyar Nemzet, 1952–1955 között a Hunnia Filmgyár munkatársa volt.
Felesége Hoffmann Rózsa (1933-1961) volt, Hoffmann Vilmos és Löwinger Terézia lánya, akit 1933. március 5-én Budapesten vett nőül.
Az író legnagyobb élménye a szegénység volt. Elbeszélései, regényei gyakran viszik az olvasót a munkanélküliek, a csavargók világába. Stílusa szuggesztív, bár művészete nem mindig mentes a naturalizmustól és a misztikától. Egyik legnagyobb ereje a jellemzés gazdagsága, az emberi lélek apró rezdüléseinek megfigyelése – írták róla az irodalomkritikusok.
Dallos az 1930-as években tűnt fel szépirodalmi műveivel. A Dunántúli legendás könyv című elbeszéléskötetéért 1938-ban Baumgarten-díjat kapott.
1940-ben a Kisfaludy Irodalmi Kör tagja lett. Regényeiben, elbeszéléseiben nagy szerepe volt személyes élményeinek. A harmincas évek elején indult regényeiben és elbeszéléseiben a társadalom perifériájára szorult alakok világát igyekezett felidézni.
A felszabadulás utáni társadalmi és történelmi változások azonban jórészt megszüntették, emlékké tették ezt a réteget, Dallos „téma nélkül” maradt, s egy-két sikeres forgatókönyv megírása után megelégedett az életrajzi regény sémáival.
Az 1960-ban megjelent Déli szél című kötetében ugyan visszajárnak még a múlt kísértetei, ám az 1957-ben megjelent A nap szerelmese, majd a következő évben az Aranyecset című, Munkácsy életét bemutató kötetetek már mindenestől életrajzi regények, a műfaj íratlan szabályai szerint.
A festőóriás életét bemutató két kötet Dallos Sándor legnépszerűbb alkotásává vált az elmúlt évtizedek folyamán, több kiadást megért, etalonként tisztelt mű, az olvasók kedvence.
Munkácsy Mihály regényes életrajzának első kötete, A nap szerelmese a nagy magyar festő fiatalságának éveit, pályakezdésének viszontagságait mutatja be. A regény valóság és fantázia elemeinek ötvözete, mégis hitelesen kelti életre a festő emberi és művészi egyéniségét, valamint a kor hangulatát.
Az Aranyecset című második kötetben Dallos a művész életének párizsi időszakát mutatja be, a siker, a beérkezés éveit, örömeit és gyötrelmét, valamint a betegség okozta művészi és emberi hanyatlást. Teljes részletességgel avatja be az olvasót a festő életének minden mozzanatába.
Dallos a regényeken és elbeszéléseken kívül számos filmforgatókönyvet is írt. Legfontosabb alkotása e műfajban a Szabó Pál regényéből készült Talpalatnyi föld, valamint a Semmelweis című film, amelyért József Attila-díjat kapott.
Az író 1964. március 10-én hatvankét éves korában távozott az élők sorából. A Farkasréti temetőben nyugszik feleségével.
Főbb művei: Gomblyukban piros virág (regény, 1931), Mint kóbor kutyák (elbeszélés, 1935), Dunántúli legendás könyv (1937), Az ember nyomában (önéletrajzi regény, 1938), A vándor elindul (regény, 1938), Mezei mirákulum (novellák, 1940), A fehér ménes (elbeszélés, 1940), Nagy János megadja magát (regény, 1942), Szerető fia, Péter (forgatókönyv, 1942), A hegyek lánya (forgatókönyv, 1942), Keresztúton (forgatókönyv, 1942), A Benedek-ház (forgatókönyv, 1944), Semmelweis (forgatókönyv, 1951), A nap szerelmese (Munkácsy Mihály életrajzi regénye, 1958), Az aranyecset (Munkácsy Mihály életrajzi regénye, 2. kötet 1958), Déli szél (elbeszélés, 1960), Támadás a Szellő utcában (elbeszélés, 1975), Élet az ecetfák alatt (elbeszélés, 1981), Sátorom az ég (elbeszélés, 1986).
Forrás: Wikipédia, gyoriszalon.hu
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
