A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szent II. János Pál kutatóközpontja és az Et Unum Sint Ökumenikus Kutatócsoportja Esterházy János tanúságtétele és a keresztény egység címmel tartott konferenciát április 8-án, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén az egyetem Teológiai Fakultásán.
A konferenciát szervező és levezető Kránitz Mihály professzor, a katolikus egyetem tanára kifejtette, a rendezvény célja az volt, hogy az egyetem teológiai fakultásának hallgatóihoz közelebb hozza Isten szolgája Esterházy János vértanú és hitvaló életművét s ezen belül is a keresztény egységért végzett munkásságát, s ezzel is hozzájáruljanak a boldoggá avatási folyamat sikeréhez.
A rendezvény résztvevői bevezetőként megtekintették a Zsigmond Dezső által rendezett Apám, Esterházy János című dokumentumfilmet, majd meghallgatták Sajgó Szabolcs gondolatait, melyekkel a jezsuita szerzetes, papköltő megnyitotta Dávid Zsuzsanna „Egy Istenarc van eltemetve bennem” címmel a helyszínen felállított, Esterházy Jánosról szóló képzőművészeti kiállítását.
Szabolcs atya, aki maga is több alkalommal járt Alsóbodokon, a megnyitót „LELKIÁLLÍTÁSSÁ” változtatva felkérte a jelenlevőket, válasszanak ki a maguk számára egy olyan képet, amely legjobban megszólította őket, s egy szóval vagy egy mondattal jellemezzék annak mondanivalóját. A megnyitó ezzel az „interaktív résszel” egy szép, közösségi elmélkedéssé alakult át.
Ezt követően Molnár Imre tartott rövid ismertetést Esterházy keresztény egység jegyében végzett tevékenységéről.
Az előadó többek között idézte Esterházy Jánosnak az eperjesi Magyar Házban, 1942-ben elmondott egyik beszédét, melyben a magyar pártelnök messzi megelőzte korát a keresztény egység hirdetésében és megvalósításában.
„Legyen mindenki türelmes a másik ember vallásával szemben, hiszen egyaránt keresztények vagyunk, akár református, akár katolikus is a vallásunk. A történelem folyamán mindig átmentettük jobb idők számára a nemzeti érzést és a kereszténységet első királyunktól kezdve. Ha itt, ebben a kerületben református és katolikus magyarok egyaránt vannak, egy pillanatig se feledje el soha senki, hogy mindnyájan mindig magyarok is vagyunk, és azt se felejtsük el soha, hogy az embert a nyomoron átsegíti a hite, erős hite Istenben.
Soha nem fogom tűrni, hogy soraink között felekezeti villongás kapjon lábra. Mindenki hajoljon meg az Úristen előtt úgy, ahogy vallási meggyőződése kívánja, mindenki törődjék azzal, hogy családi életét vallása szerint élje, de a katolikus és református magyaroknak mindenkor kezet kell fogniuk egymással.
Abban a tudatban, hogy elsősorban egyek vagyunk, ne csináljon soha senki olyat, amivel a másik magyar embert vallási érzésben megbántaná. Ebben a házban ennek a szellemnek kell érvényesülnie, amelyet én, mint pártelnök és mint katolikus ember is mindig követtem. Mert ez a ház arra a célra is szolgál, hogy a reformátusok itt tarthassák meg istentiszteletüket.”
A résztvevők ezt követően meghallgatták az Esterházy János boldoggá avatásáért mondott palócföldi zarándokszentmisék állandó főcelebránsának, Vagyóczky József cserhátsurányi nyugalmazott plébános atyának gondolatait a Gyümölcsöltó Boldogasszony és Isten szolgája égi közbenjáró segítségéről.
A konferencia egy kerekasztal-beszélgetéssel zárult, melyben Csányi János filmproducer, rendező, Sajgó Szabolcs atya és Molnár Imre történész fejtette ki gondolatait az „Esterházy János-jelenségről”, illetve annak korunkat is megszólító aktualitásairól.
(MI/Felvidék.ma)
