Koszorúzási megemlékezés Balogtamásiban a kitelepítettek emlékkövénél

Balogtamásiban immár tizedik éve emlékeztek meg a kitelepítettekről a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének meghívására.

A megemlékezés megnyitásaként Tipary László: Minek eddig című versét Kerz Nagy Zita mondta el. A kitelepítettek emlékkövénél megjelenteket a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete nevében Pósa Homoly Erzsébet elnök köszöntötte.

Emlékeztett, hogy korábbi kutatások alapján Balogtamási az a település a Balog-völgy falvai közül, ahonnan arányaiban véve a legtöbb magyart deportálták Csehországba. A magyar lakosság 23,3%-nak kellett elhagynia szülőföldjét.

Balogtamásiban 2015-ben volt az első megemlékezés a kultúrházban, ahová még sikerült meghívni jó pár túlélőt, akik személyesen számoltak be élményekről. 2016-ban sor került az emlékkő felavatására, azóta ott emlékeznek.

Az emléktáblával megjelölt emlékkő előtt idén fejet hajtott és koszorúzott Balogtamási község nevében Lakatos Ferenc polgármester; a Magyar Szövetség párt Rimaszombati járási szervezete nevében Pál Piroska járási titkár; a Remény Idősek Klubja nevében Pásztor Magdaléna; a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének nevében Pósa Dénes, s nem utolsó sorban Rákóczi Szövetség Tornagörgői Helyi Szervezete nevében Tankó László, a Rákóczi Szövetség Gyöngyösi Helyi Szervezete nevében pedig Faragó István.

Zárásként Boholyné Bódi Erzsébet Juhász Gyula Consolatio című versét mondta el, majd közösen elénekelték a Himnuszt.

Ezt követően a Rákóczi Szövetség környékbeli települési szervezeteinek (Gyöngyös, Tornagörgő, Balogvölgye, Hanva) a találkozója is megvalósult Juhász István cégében és a Nefelejcs – Gólyához kávézóban Hanván, ahol előbb a református templomban istentisztelettel, emlékműsorral és koszorúzással emlékeztek.

A balogvölgyiek Hanván Mács József szobra előtt is tisztelegtek közelgő születésnapja alkalmából.

Az apropó kapcsán ígéretet tettek, hogy a jövő évi balogtamási megemlékezésen a kitelepítést is megörökítő Elcsatolt vagonok művéből fognak részleteket feldolgozni. Építve az idei hanvai találkozóra, az alkalomra meghívják a Rákóczi Szövetség környékbeli helyi szervezeteinek a tagjait is, hogy egymást erősítsék.

Mint ismert a kitelepítettek első vagonja 1947. április 12-én indult el, s ezt követően alig maradt olyan magyar család az akkori Csehszlovákiában, aki ne lett volna érintve a lakosságcserében Magyarországra vagy a kitelepítésben Morvaországba.

A túlélők egyre kevesebben vannak, eltávoznak az élők sorából, s nem tudják már elmesélni a gondolataikat.

Ezért tartják a Balogvölgyi Rákóczisok fontosnak, hogy megörökítsék s feljegyezzék az utókornak a történeteket.

Úgy tartják, emlékezni kell, s emlékeztetni. Nem szabad elfelejteni azokat az információkat és sokszor borzalmas élményeket, amelyeket megosztottak az elszenvedők.

A Balogvölgyében évről-évre feltárnak újabb történeteket, melyek megjelennek nyomtatásban a Muskátli magaziban is.

Ezúttal a balogiványi Szarvas Károly mesélte el a szervezőknek, hogy falujából kitelepítették Magyarországra Takács János tanítót és családját valamint Molnár Gyula lelkipásztort, akik már sosem tértek vissza a Felvidékre.

A rendezvény a Rákóczi Szövetség támogatásával valósult meg.

(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)