Kihasználva május 8-át, mely munkaszüneti nap Szlovákiában és Csehországban, családi kiruccanást terveztünk be az alig félórányi útra található híres osztrák „árparadicsomos” bevásárlóközpontba, Parndorfba. Hosszú hónapok után ugrottunk át, de újra megtapasztaltuk, hogy tömegek használták ki a szabadnapot. A parkolók dugig voltak szlovákiai és csehországi rendszámú autókkal, melyeket sorát magyar kocsik törték meg. Összesen vagy három boltot látogattunk meg, az egyik egy alsóneműt forgalmazó üzlet.
Ahogy beléptünk, a sorok között járkálva a fiatalabb eladó hölgy lépett hozzám. Németül kérdezte, hogy segíthet-e? A kiejtésből (is) sejtettem, hogy magyar. Magyarul válaszoltam, hogy köszönöm, csak nézelődöm. Kiválasztottunk néhány apróságot, majd fizetni indultunk. A pénztárnál lévő idősebb hölgy, hallva, hogy magyarul beszélünk, magyarul szólt hozzánk. Jelezte, hogy akció van és még egy ingyenes terméket választathatunk.
Majd odaszólt a másik, fiatalabb eladónak németül.
Megkérdeztem, hogy a fiatalabb eladó nem magyar-e. Azt hittem, hogy az, hiszen én magyarul válaszoltam neki pár perce. Mondta, hogy de igen, magyar, sőt a lánya! Nem teljesen értettem, mondom, a lánya és németül beszél vele? A válasza megdöbbentett: igen, mert a főnök megtiltotta, hogy egymás között magyarul beszéljünk! Szó szerint lefagytam!
A nagy nyugati fejlett Európában, ahol az emberi jogokról hosszú eszmefuttatásokban osztják az észt a kelet-közép-európai népek és országok felé, ott valami tulaj – főnök megtiltja, hogy egymás között anyanyelvén beszéljen két alkalmazott?!
Talán kellene ide is egy tiltakozó összejövetel, mint anno Somorján volt a cipőbolt előtt, ahol szintén gondot okozott a magyar szó használata. Arra azért kíváncsi lennék, hogy ez egyedi eset-e, vagy más üzletekben is tapasztaltak ilyet az ott dolgozók…
Sok dolog jut az ember eszébe ilyenkor, akár az is, hogy bizony, mi kelet-közép-európai népek azért kellettünk az Európai Unióba, hogy pótoljuk a munkaerőhiányt. Kellett az olcsóbb munkavállaló, meg a piacunk – ahova, mint tapasztaljuk, a silányabb terméket küldik a gyártók. Meg az is eszembe jut, hogy a bizony látens német felsőbbrendűség tovább élő példáját tapasztaltam meg, vagy csak simán egy nacionalista bunkó, aki ilyet tudott mondani az alkalmazottainak, pedig a bevásárlóközpont nagyrészt belőlünk, kelet-közép-európai népekből él.
Willkommen in Europa – 2024!
(Őry Péter/Felvidék.ma)
