A Szentháromság ünnepe, latinul Festum Trinitatis, a történelmi nyugati keresztény egyházakban elterjedt háromszemélyű egy Isten ünnepe, melyet a pünkösd utáni vasárnapon tartanak meg, ezért egyes tájegységein Kicsinypünkösd néven is illetik. Az ünnep tiszteletét a Magyar Királyságban Könyves Kálmán (1074-1116) rendelte el.
A Szentháromság titkának felfoghatatlanságán Szent Ágoston is sokat elmélkedett, melyet egy legenda így ír le: „Történt egyszer, mikor a tudós Ágoston Észak-Afrikában tartózkodott, a tengerparton sétálva azon töprengett, hogyan tudná megragadni a Szentháromság lényegét.
Séta közben meglátott egy kisgyermeket, aki kagylóhéjjal merte a tenger vizét egy gödörbe, amelyet a tengerpart homokjába ásott.
– Hát, te mit csinálsz? – kérdezte Ágoston a gyermeket.
– Áttöltöm a tengert a gödrömbe – válaszolta teljes komolysággal a gyermek, és folytatta tovább a meregetést.
– Gondolod, sikerülni fog? – kérdezte nevetve a szent. – Nézd meg, milyen óriási a tenger, a kagylóhéj és a gödör pedig milyen pici.
– Előbb kész leszek, minthogy Te megfejted, amin gondolkodsz – felelte a gyermek, majd eltűnt.”
A Liturgikus népénektár a Szentháromságra vonatkozó legfontosabb hitigazságokról így tanít:
„Egy Istenben három személy van: az Atya, a Fiú, a Szentlélek. Mindhárom Isten, de egy az istenségük. Mindhárom mindenható, de közös a mindenhatóságuk. Mindhárom egyenlően örök, de egy és ugyanaz az örökkévalóságuk.
A Szentháromság a legnagyobb hittitok. Sohasem jöttünk volna rá, ha Krisztus ki nem nyilatkoztatja nekünk. „Most már barátaimnak hívlak titeket, mert mindazt, amit az Atyától hallottam, tudtul adtam néktek.” (Jn 1,5.15).
Sőt, azután sem értjük meg az emberi ésszel, mert titka a mi tapasztalatainkat felülhaladja. Ennek ellenére helyes az emberi értelem igyekezete, hogy amennyire képes, a kinyilatkoztatás segítségével behatoljon e titokba, mert így egyrészt belátja, hogy a hitigazságban nincsen belső ellentmondás, továbbá mert a mélyebb istenismeret nagyobb istenszeretetre indít.
A Szentháromság a világban mindent együtt végez. De két munkával mintegy különleges megbízást adott egy-egy személynek, holott mindkét esemény mögött ott áll az egész Háromság. Ezt nevezzük szentháromsági küldésnek.
Az Atya elküldte a Fiút, hogy a Szentlélek közreműködésével a megváltás művét véghez vigye.
Az Atya és a Fiú elküldte pünkösdkor a Szentlelket, hogy a történelem végéig az Egyházat védje és irányítsa. E küldések megfelelnek az egyes isteni személyeknek, hiszen a megváltásban a Fiú az emberekkel is közli az Istenfiúság kegyelmét, a Szentlélek pedig a szeretetben teljessé teszi, megerősíti a megváltás művét.
„Az örök élet az, hogy megismerjenek Téged” (Jn 17,3). Jézus előkészít minket az örök életre azzal, hogy hírt ad nekünk arról a Szentháromságról, akit majd színről színre láthatunk.
A Szentháromság titka által felismerjük, hogy Isten nemcsak végtelen hatalom, hanem lényege a Szeretet – nemcsak teremtményei iránt, hanem mindenekelőtt belső, egyáltalán nem magányos életében.
Ez mibennünk is sokszorosra növeli a szeretetet. A szentháromsági személyek megismerése mindig új és új indítást ad szeretetünkhöz. Istennel nemcsak mint Egy-gyel léphetünk kapcsolatba, hanem az isteni Személyekhez külön-külön is fohászkodhatunk.” – olvasható a Liturgikus népénektár „Elmélkedés Szentháromság ünnepére” című fejezetében.
A katolikus imádságok befejezéseként minden esetben a Szentháromság dicsőítése hangzik el: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.”
Forrás: Magyar Kurír
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
