A Perbetei Református Egyházközösség és a Csemadok helyi alapszervezete a trianoni békediktátum aláírásának 104. évfordulója alkalmából szervezett Összetartozás Fesztivált.
„Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákobnak fiai, kiket kiválasztott! Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései. Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át is az adott szavára, …” (105. Zsolt 1,5-8) a református templomban e gondolatokkal köszöntötte a megjelenteket Erdélyi Adél lelkész.
„Ismert, és ugyanakkor sokatmondó a mostani együttlétünk célja: összetartozás. Úgy gondoljuk, hogy mindazok, akik itt vagyunk, teljes egészében átérezzük ennek a mélységét és magasságát, próbáját és áldását”
– folytatta.
Az istentisztelet követően Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja „Egyházunk 100 éve” címmel tartott előadást. „A Felvidék reformátussága 400 éven át élt a Dunántúli egyházkerület, a Tiszán inneni egyházkerület és a Tiszántúli egyházkerület északi részében. Ezeket a régiókat metszette le 1920-ban a trianoni határ, mintha levágta volna az egyházkerületek „kalapját”. Ám, nem itt indult el a mi sajátos történetünk. Az I. világháború végén már érezhető volt, hogy nagy változások várnak Közép-Európára. Részben a pánszláv összefogásnak köszönhetően, részben pedig az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország megtörése miatt a győztes (antant) hatalmak szó nélkül elviselték, hogy egy nem létező ország hadserege – a csehszlovák légiósok – területeket foglaljon el Magyarország északi részén. Csehszlovákiát 1918. október 28-án kiáltották ki, s hetekkel később a cseh legionisták már számos magyar településen át is vették a hatalmat. Pozsonyt 1919. január 1-én vonták „csehszlovák ellenőrzés” alá. Tavasszal Losoncon már a szlovák tanfelügyelő bele is kötött a református iskola tanítóiba, és elbocsátással fenyegette őket. A református egyház vezetői érezték a változás szelét, de nem akarták elfogadni, pontosabban képtelenek voltak elhinni, hogy egy ezeréves államot így meg lehet csonkítani. Révész Kálmán Tiszán inneni püspök 1919 szeptemberében kassai hivatalában találkozott Štunda István minisztériumi tanácsossal, aki tájékoztatta a püspököt, hogy mit vár el Csehszlovákia a református egyháztól. Elmondta a püspöknek, hogy a csehszlovák állam elvárja a reformátusoktól, hogy alakuljanak önálló egyházzá, a lelkészek és tanítók tegyenek hűségesküt a csehszlovák államra, alakítsanak ki az egyházban egy szlovák egyházmegyét a szlovák ajkú gyülekezetek számára és szakítsanak meg minden kapcsolatot Magyarországgal és a Magyarországi Református Egyházzal.
Révész püspök határozottan válaszolt: a békeszerződés aláírásáig és ratifikálásáig ő bizony nem tárgyal a megszálló csehszlovák hatalommal.
De eljött 1920. június 4-e, és Párizs mellett aláírták a trianoni békediktátumot: Csehszlovákia léte definitív valóság lett. Révész püspök 1920 őszén áttelepült Miskolcra. Hivatalosan 1923. június 17- én a Léván megnyílt zsinaton alakult meg az önálló Szlovenszkói és Kárpátaljai Református Egyház és a Felvidéki Református Egyház.
A rendezvény a református templomkertben folytatódott, ahol Tárnok Katalin, a Csemadok helyi szervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket. „Magyarország Országgyűlése június 4-ét a nemzeti összetartozás napjának nyilvánította. Míg a békediktátumot egyes nemzetek önazonosságuk megteremtése és kiteljesítése szempontjából meghatározó és előremutató eseménynek tekintik, a magyarság számára Trianon a XX. század legnagyobb tragédiája. A nemzeti emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése azt a feladatot rója ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek megértését és feldolgozását. Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme. Így, amit a történelem menete – és néhány ember önkényes bosszúvágya – szétszakított, azt nekünk, a jelenben élőknek kötelességünk összetartani. Ezen gondolatmenet alapján hoztuk létre az Összetartozás Fesztivált itt Perbetén” – mondta az elnök.
Az Árvalányhaj Népdalkör előadásában hallhattuk a Szózatot, majd Molnár Dominik, a helyi alapiskola tanulója szavalta el Kulcsár Tibor: Gyökerek c. versét. Ezt követte a Napraforgó Református Óvoda, majd pedig a Nyitnikék Óvoda gyermekeinek műsora.
A megemlékezés további részében Mészáros Dávid esperesplébános osztotta meg gondolatait a nemzeti összetartozás napjáról.
Összetartásra szólította fel a közösséget, egy olyan korban, amely mérgezi az emberi lelket és minden erővel megpróbálja elfordítani a józan, bizalommal teli emberi gondolkodást az isteni kegyelemtől.
Jó lenne, ha nemzeti összefogás lenne a nemzeti összetartozásból.
Kis Pál, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház magyar világi főjegyzője köszöntőjében kiemelte: „Több, mint száz esztendővel a trianoni békediktátum aláírása után még mindig aktuális kell, hogy legyen Apponyi Albert gróf szellemi öröksége, a határon túli magyarság feladata pedig helyt állni és megvalósítani a sokszor nem könnyű magyarságküldetéseket.”
Ezután Visegrádi József csókakői fafaragó mester, a trianoni emlékmű készítője mondta el beszédét. Zárógondolatként Rákos Lóránt, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház magyar egyetemes lelkészi főjegyzője a megemlékezés résztvevőihez intézett levelét Erdélyi Zoltán, perbetei lelkipásztor olvasta fel.
Következett az emlékmű leleplezése a templomkertben. A jelenlévő intézmények és szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit az emlékműnél.
A megemlékezés ezen része nemzeti imádságunk eléneklésével ért véget, majd az ünnepség kultúrműsorral folytatódott, amelyben a tatabányai Topa Julianna A Hazám, hazám c. dalt énekelte, majd a tatabányai Sarkantyúka Táncegyüttes rábaközi táncokat adott elő. A perbetei születésű Házi Anita, a Zenthe Ferenc Színház színművésze és Ott József előadóművész „Magyarság szívbe menekül c. műsorukkal léptek fel. A kultúrműsort a perbetei Napraforgó Néptáncegyüttes fellépése zárta, akik magyarbődi táncokat adtak elő.
Az udvar túlsó felében pedig Varga Tibor fotókiállítása volt látható, amely a református templom toronysüvegének 60 napig tartó felújítási munkálatait dokumentálja. A történelem viharai között sok próbát kiállt templom napjainkig megőrizte korabeli állapotát. 1997-ben a templombelső teljes felújítására került sor. 2011-ben a torony, majd 2012-ben a templom keleti oldala újult meg. 2015-ben a templomépítés 230. évfordulóján a gyülekezet megvásárolt egy svédországi vártemplomban feleslegessé vált, használt orgonát, amelyet 2016-ban sikerült szolgálatba helyezni. 2017-ben a templom tetőzete, 2024-ben pedig a templomtorony újult meg.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
