Mielőtt nekilátunk itt Európában „háztájiban plutóniumot hegyezni”, érdemes feltenni néhány alapvető kérdést – írja rendhagyó elemzésében Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő.
Rendhagyó már csak azért is, mert – a dolog természeténél fogva – ezúttal „csak” kérdésekkel tud szolgálni. Mint írja: „a független európai nukleáris haderő kérdésében nagyságrendekkel több a kérdőjel, mint a pont. A félreértések elkerülése végett már az elején kijelentem: a legtöbb kérdésemre nincsenek jó válaszaim. Még közepesek sem. De gondolom, ezzel az EU vezetői is így vannak. Az eltökéltségtől összeszorított ajkak és a bekeményített Kojak-állkapocs önmagában még nem stratégia.”
Márpedig amit eddig láttunk – például a nukleáris bunkósbot belengetésében leginkább érintett Macron francia elnök részéről, az egyelőre valóban erre a bizonyos bekeményített állkapocsra emlékezet.
Robert C. Castel írásában pontokba szedi a legfontosabb kérdéseket, amelyekben – legalábbis a sorok között – ott van valami válaszféle is. Annyi mindenképpen, hogy
uniós vezetőinknek még csak halvány lila gőzül sincs arról, mik lehetnének az ezekre adott helyes válaszok, melyek lehetőleg nem változtatják néhány órán belül füstté az egész világot, de legalábbis az öreg kontinenst…
Csak néhányat kiragadva ezek közül:
- Lehetséges-e egy ilyen stratégiát kidolgozni egy olyan szövetségben, amelynek egyik pólusát az atomfegyverek elsőként történő bevetése mellett elkötelezett Franciaország, a másik pólusát pedig az atomfegyverek betiltását előirányzó (TPNW) egyezmény aláírói – Ausztria, Írország és Málta – képezik?
- Az unió jelenlegi állapotában lehetséges-e egy olyan politikai döntéshozatali mechanizmus kialakítása, amely lehetővé tenné egy nukleáris erő feletti ellenőrzést és egy integrált parancsnoki struktúra kiépítését?
- Hogyan értelmezhető mindez a meglévő nemzetközi szerződéses keretek (pl. atomsorompó-szerződés, nukleáris fegyvereket tiltó szerződés stb.) között?
- Elképzelhető-e, hogy a tagállamok egy másik tagállamból származó katonatiszt vagy akár egy algoritmus kezébe tegyék le saját nemzeti túlélésük kulcsát?
- Hogyan lehet megoldani Franciaország és esetleg az Egyesült Királyság nukleáris arzenáljainak közös rendszerbe illesztését, illetve ezek bekötését egy integrált európai rendszerbe, amikor Ukrajnában azt láttuk, hogy egy NATO-szabvány gránátot nem lehet betölteni egy NATO-szabvány lövegbe?
- A költség-vonzattal kapcsolatban: Lehetséges-e a jólét és a béke ígéretére épülő EU „vaj és ágyú” egyensúlyát drasztikusan az utóbbi irányába billenteni?
- És végül, legutolsó sorban, a „mezei halandók” véleménye: képes lesz-e az Európai Unió hosszú távon biztosítani a közvélemény támogatását és a nélkülözhetetlen demokratikus legitimitást egy ilyen drámai irányváltás véghezviteléhez?
A teljes írás elolvasható a Magyar Nemzet oldalán, ITT.
szd/Magyar Nemzet/Felvidék.ma
