Április 12-én, szombaton a Felvidékről kitelepítettek emléknapján, Megyercsen is megemlékeztek az 1945 után ártatlanul meghurcolt és szülőföldjéről elüldözött magyar honfitársainkra. A községből 52 magyar családot telepítettek át, közel hatvan személyt pedig Csehországba deportáltak.
Zink Vass Nóra, a Magyar Szövetség országos és Komáromi járási titkára, helyi önkormányzati képviselő a szervezők nevében köszöntötte az egybegyűlteket. Mint mondta, a második világháború lezárását követően a csehszlovákiai magyar közösség küzdelmei és megpróbáltatásai a háború után kezdődtek csak igazán.
„Az újonnan megalakult csehszlovák állam, maga mögött érezve a sztálini Szovjetúnió feltétlen támogatását, elérkezettnek látta az időt, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljon az uralma alá vetett nemzeti kisebbségekkel” – fogalmazott, hozzátéve, az új állam alkotmányos alapjait képező kassai kormányprogram az itt élő őshonos magyarságot bűnös népnek nyilvánítva, a legembertelenebb módszerekkel és jogtiprásokkal űzték el szülőföldjükről.
Fotó: MSZ
„A magyar közösség egyetlen tollvonással elveszítette minden egyéni és kollektív szabadságjogát, megszűnt a vagyonbiztonság, a szólás-és vallásszabadság, az anyanyelv nyilvános használatának joga. Elkobozták iskoláinkat, gazdasági, kulturális és vallási intézményeinket” – emlékeztetett.
Megjegyezte, épp 78 éve indult az első szerelvény, amellyel megkezdődött a helyi magyarság tervszerű, szisztematikus kitelepítése az anyaországba, majd következtek a csehországi deportálások is. „Mindez kiegészülve a folyamatos terrorral és megfélemlítéssel, az állami szintre emelt szélsőséges sovinizmussal, azt eredményezte, hogy közösségünk lélekszáma viszonylag rövid időn belül drasztikusan lecsökkent” – húzta alá. Mint mondta, a településeket megszálló, állig felfegyverzett csehszlovák katonai alakulatok meglepő bátorságot mutattak a teljesen védtelen és kiszolgáltatott magyar civil lakossággal szemben.
Fotó: MSZ
„Így történt ez szülőfalunkban, Megyercsen is, ahol a kitelepítési akciók 52 magyar családot kényszerítettek szülőföldje elhagyására, ők zömmel magyarországi, főleg dunántúli településeken leltek új otthonra” – mondta, hozzátéve, a Csehországba deportáltak száma is jelentős, hozzávetőlegesen 50-60 megyercsi lakost érintett.
A Magyar Szövetség helyi képviselője kiemelte: az elszenvedett történelmi sérelmek máig nehezen gyógyuló sebeket ejtettek a felvidéki magyar közösség kollektív emlékezetében. „Az elkövetők részéről mindmáig elmaradt a bocsánatkérés, az anyagi és erkölcsi kárpótlás teljes hiánya sem segíti a kölcsönös megbocsájtást és kiengesztelődést bűnös és áldozat között” – jelentette ki. Zárásként emlékeztetett: nemzeti közösségünk megmaradt, mai is számottevő létszámmal vagyunk jelen őseink szülőföldjén és csak saját akaratunkon, bátorságunkon múlik, hogy milyen jövőt teremtünk magunknak és gyermekeinknek.
Fotó: MSZ
Az ünnepi megemlékezésen közreműködött Oláh Ferenc, a Magyar Szövetség helyi szervezetének tagja, aki hazafias dalokat adott elő. Fűzik Irén, a Nyugdíjasklub tagja Hazavágyva című saját versét mondta el. Zink Dóra, a Selye Gimnázium diákja Wass Albert: Hontalanság hitvallása című versét szavalta el.
Az emlékezés koszorúit a következő szervezetek helyezték el az emlékműnél: Megyercs község önkormányzata, a Magyar Szövetség helyi szervezete, a Csemadok helyi szervezete, a megyercsi református egyházközség presbiterei, a helyi Nyugdíjasklub. A megemlékezést a Himnusz közös eléneklésével zárult.
SZE/Felvidék.ma
