Ezen a napon az Árpád-ház herceglányára, a nagy engesztelőre, az önfegyelmezés és a keresztény szeretet példaképére emlékezik a magyar nemzet és a keresztény világ.
A Magyar Királyság egyik legnehezebb történelmi időszakában, a tatárdúlás idején, a második honalapítóként tisztelt IV. Béla és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő hetedik gyermekeként, 1242-ben született Margit hercegnő.
„Még meg se születtél, meg sem ébredtél, Áldozati Fehér Galamb, már Istené lettél… Tatárdúlta Hazánk szabadulásáért, menekülő Király, Királynő sorsáért…”
– írta Wass Albert Az Árpád-házi magyar szentek című könyvében, Árpád-házi Margitra emlékezve, és utalva a vesztett muhi csata utáni menekülésre és a királyi pár végső kétségbeesésében tett felajánlására.
Margit, a vérzivatarban felajánlott hercegkisasszony ennek megfelelően hároméves korában a domonkos apácákhoz került. Az apja által építtetett zárdában nevelkedett a Nyulak szigetén, ahol 1254-ben tett szerzetesi fogadalmat. Nevelőnője, mint azt a krónikákban lejegyezték, Olympiades szerzetesnővér volt.
Székely Bertalan: Szent Margit zárdába lépése, falfestmény, pécsi székesegyház (Fotó: Wikipédia)
Később két alkalommal is lehetősége lett volna lemondani szerzetesi életéről, hiszen minden bizonnyal megkapta volna a felmentést apja kérésére. Ő azonban Jézus Krisztust választotta jegyeséül, visszautasítva II. Ottokár cseh király és a lengyel király házassági ajánlatát.
A kor írásai szerint Margit az önfegyelmezés és a keresztény szeretet példaképeként élte életét a kolostorban. A legalacsonyabb rendű munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte.
Gyakran vállalt önsanyargatást is, mellyel Istent kívánta engesztelni. A róla szóló, 1510-ből fennmaradt legenda szerint jövendőmondó képességgel is rendelkezett, amellyel olykor apjának is segítségére volt diplomáciai gondjai megoldásában.
Az Árpád-házi királylány 1270. január 18-án halt meg a róla elnevezett Margit-szigeti kolostorban, pár nappal 28. születésnapja előtt. Boldoggá avatása már 1276-ban megtörtént, szentté avatására azonban évszázadokat kellett várni, míg XII. Piusz pápa 1943-ban szentté avatta, mégpedig atyjának húga, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepnapján, november 19-én.
A domonkos kolostor szentélye a Margit-szigeten a 19. század derekán (Fotó: Wikipédia)
A magyar irodalom egyik kiemelkedő alkotása Gárdonyi Géza Isten rabjai című regénye, ahol János fráter, a főszereplő mellett találkozhatunk a királylány alakjával. Gárdonyi, a könyv megírása előtti érzéseiről így nyilatkozott:
„A kilencvenes évek közepén került kezembe a Margit-legenda. Érdeklődéssel olvastam el, de borzadozva tettem le. Vallási őrültek háza volt az, gondoltam. Később ismét elolvastam a Margit-legendát. És milyen más szemmel! Ami részek az első olvasásban megdöbbentettek, úgy elmentem mellettök, mint a virágos udvaron a trágyadomb mellett. A sorok közt iparkodtam olvasni. S íme, a sorok közül rám fénylett egy szent élet szépsége, mint ahogy a deszkapalánk résein átragyog a nap. A történelem minden nőalakját rámába aranyozták már a magyar írók, csak éppen Margit királylány hever még a porban. Támasszuk fel!”
– írta Gárdonyi, mielőtt papírra vetette volna a történelmi regényt.
Mint minden munkája előtt, Gárdonyi kutatásba kezdett, és áttanulmányozta a kor kódexeit, a kolostori regulákat és Margit gyóntatójának, Marcellus fráternek 1274-ben, latinul írt írásait. Az emlékiratból egy erős akaratú, nagyon elszánt leánynak a jelleme bontakozott ki az írások nyomán. Olyan leány alakja, aki az országért, a királyi viszályok és a belháború elhárításáért, a nemzetért vállalt vezeklést, és önként, boldogan mondott le a világi életről, a szenvedélyekről s két királyi kérőt visszautasítva vált égi emberré.
A tanulmányozások folyamán Gárdonyi képzelete túllépett a szűkös történelmi adatokon, kitöltötte a krónika mélységeit, fantáziája rekonstruálta a kolostor és a korabeli Magyarország mindennapjainak életét, majd a hosszú előkészület után, egyetlen év alatt írta meg az Isten rabjai című regényt.
Molnár József (1821-1899): Árpád-házi Margit halála (Fotó: Wikipédia)
Kodolányi János művei közül a Boldog Margit című regényében kapunk leírást a korabeli Magyarországról, és olvashatunk Margit életéről, melyből kiderül, hogy a könyv címe nem Margit boldoggá avatására utal, de Margit életére, hisz a királylány valóban boldog volt azon az úton, melyet Isten jelölt ki számára.
Napjainkban Zsuffa Tünde, a fiatal magyar írónő állít emléket IV. Béla királynak, Az Ég tartja a Hazát című regényében. A könyvben feltűnik Margit királylány alakja, aki imáival, könnyeivel, önfeláldozó engeszteléssel és szeretetével fordul az Ég felé, és támogatja apját az ország biztonságáért folytatott küzdelmeiben. A zord történelmi kor napjaiba az író tündérmesét is szőtt, mely elviselhetővé teszi az országban történt viszálykodások, az ármányok és a méltatlan helyzetek elviselését.
Árpád-házi Szent Margit sírja, a róla elnevezett Margit-szigeten (Fotó: Wikipédia)
A könyv befejező részéből is fontos alapüzenet cseng ki, mely szerint IV. Béla és leánya, Margit szép örökséget hagyott ránk, melynek megőrzésére a mai kor emberének is törekednie kell:
„A történelmi regény az olvasó elé tárja IV. Béla küzdelmét. Kétségbeesve egyezkedik a pápával, a kunokkal, háborút visel a cseh király ellen. De fia, István is harcban áll apjával – haszonleső, viszályt keltő főurak és ispánok segítik ebben. Közben a tatárok újabb támadása is fenyegeti az országot, bármikor újra lecsaphat a kán serege a Magyar Királyságra. IV. Béla ereje fogytán van, vigaszt szent életű lányában, Margitban talál”
– olvasható a könyv fülszövegén.
A mai korban nehezen érthető Margit önfeláldozó élete. Mégis sokan keresik a titkot, melyekre a fent említett regényben választ kaphat az olvasó és közelebb kerülhet az Árpád-házi királylány, Margit lelkületéhez és a kor szelleméhez.
P. Szedő Dénes: Szép csillag c. könyvében, ének Margit királylányról (Fotó: antikvar.hu)
Évről évre sokan összegyűlnek Margit sírjánál a róla elnevezett szigeten, és gyakorta felcsendül a krónikás által ránk maradt ének, mely visszaidézi a királylány alakját:
„Gyöngyöt kínál Duna szigete,
Sírván Muhi mezeje.
Vérrel síra vala
Míg egy gyöngyöt könnyeze.
Jézus Úrnak ragyog ez a gyöngy,
Édes magyari göröngy.
Távoztasson országunktól
Bajt és vérözönt!”
Forrás: Wikipédia, Magyar Kurír, hungarikumok.hu
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
