A felvidéki magyar közösség egyik legfontosabb március 15-ei helyszínén, a Medikus-kertben álló Petőfi Sándor-szobornál tartották meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 178. évfordulójára emlékező ünnepséget délután fél négykor. A Csemadok pozsonyi városi választmánya, országos tanácsa és társszervezői által rendezett megemlékezésen koszorúzással, kulturális műsorral és ünnepi beszédekkel adóztak a márciusi ifjak, a szabadság eszméje és az elesettek emléke előtt.
Az ünnepséget Jégh Izabella, a Csemadok pozsonyi városi szervezetének képviselője nyitotta meg. Beszédében először a forradalom legismertebb fogalmait sorolta fel – Petőfi Sándor, Jókai Mór, Landerer nyomdája, 12 pont, márciusi ifjak, Nemzeti Múzeum, szabadság –, amelyek minden magyar ember számára ugyanazt a képet idézik: a magyar nép szabadságáért vívott küzdelmet az osztrák elnyomás ellen.
„Ünnepet és megemlékezést is tartunk a mai napon. Ünnepet, mert 178 éve tört ki a magyar forradalom és szabadságharc, amely a magyar nép szabadságáról és az osztrák járom felszámolásáról szólt” – fogalmazott Jégh Izabella. Kiemelte, hogy ugyanezért a célért harcoltak a magyarok oldalán a lengyel légió tagjai, valamint Bem József tábornok az erdélyi magyar hadsereg élén. „Nekik szól az emlékezés, a kegyelet, akik részt vettek ebben a harcban, akik számára haza volt mindenek előtt, akik életüket adták és vérüket ontották a magyar szabadságért, nemzetünk és nemzetük szabadságáért.”
Fotó: HA/Felvidék.ma
Az ünnepi beszédet Kiss Beáta, a Csemadok országos elnöke tartotta, aki Petőfi Sándor költészetén és életútján keresztül idézte fel az 1848-as események emberi hátterét és máig élő üzenetét. Beszédét Petőfi híres soraival nyitotta:
„Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek az emberiségért valamit.”
Kiemelte, hogy Petőfi neve örökre összekapcsolódott március 15-ével, mint a forradalom lánglelkű költője, aki a szó és a költészet erejével változást indított el hazájában. A történelmi-politikai részleteket mellőzve inkább Petőfi sorsán keresztül mutatta be a reformkor gyökereit – Kölcsey „A haza minden előtt” gondolatától a magyar nemzeti öntudat ébresztéséig –, amelybe Petőfi radikális, nyughatatlan lelkével nőtt bele.
Fotó: HA/Felvidék.ma
„Március 15-e nem mese, hanem valóság” – fogalmazott, felidézve a Pilvax kávéházat, a Nemzeti dalt, a 12 pontot, Táncsics kiszabadítását, a kokárdát és a Bánk bán előadását. Petőfi hű maradt vállalásához: költészetében vallott eszméit tettekkel is megvalósította, a szabadságharcban harcolt, és a segesvári csatában esett el – bár sokakban ma is él a remény, hogy talán tovább él.
Kiss Beáta szerint az emlékezés nem csupán múltba révedés: ezek a gondolatok máig élő valóságok. Felvetette a költői kérdést: hányan tesszük a nemzetért való tenni akarást életünk minden napjának első helyére, ahogy Petőfi tette?
„Hadd tegyek az emberiségért valamit” – ez a példa kevesek által követhető, de ha többen tennénk, másmilyen lenne 2026 világa.
Fotó: HA/Felvidék.ma
Kétféle szabadságról szólt: a külső szabadságról, amelyben ma élünk (demokratikus jogok, koszorúzás, kokárda viselése – nem mindig volt ez természetes), és a belső szabadságról, a szabad akaratról, amit a Jóisten adott. Dönthetünk úgy, hogy továbbadjuk a magyar szót az ifjabb generációnak, felelősséget vállalunk a közösségért dolgozókért, szeretettel fordulunk egymás felé – és örömmel éljük meg, hogy jó magyarnak lenni.
Fotó: HA/Felvidék.ma
A Petőfi-szobor előtti megemlékezés hagyományosan a pozsonyi és a felvidéki magyar közösség egyik legerősebb nemzeti összetartozást kifejező pillanata. Az emlékmű – hányatott múltja után – évről évre tanúbizonysága annak, hogy a szabadság eszméje, Petőfi költészete és a márciusi ifjak tettei máig eleven erővel hatnak a közösségben. A kokárdát tűzők, a koszorút helyezők és az éneklők ma is azt üzenik: a szabadság és a magyar identitás megőrzése nem múltbeli emlék, hanem élő feladat és felelősség.
szd/Felvidék.ma
