Március 15-én 17 órakor az 1848/49-es emlékmű előtti téren gyűltek egybe a helyiek, hogy együtt emlékezzenek a magyar történelem egyik legfényesebb pillanatára. Dr. Hájos Zoltán polgármester köszöntötte az egybegyűlteket Dunaszerdahely város önkormányzata nevében.
Beszédében felidézte a reformkor előzményeit és a forradalom kitörésének okait: a magyar nyelv megújítását, a jobbágyfelszabadítást, a népképviseletet, a közteherviselést, a szólásszabadságot és a felelős kormány létrehozását. A forradalom szabadságharccá vált, amikor a Habsburgok elutasították az áprilisi törvényeket, és a nemzetőrségbe nemesek, polgárok, parasztok – magyarok és más nemzetiségűek –
vállvetve küzdöttek az abszolutizmus ellen, tanúbizonyságot téve hazaszeretetről, bátorságról és összefogásról.
A polgármester hangsúlyozta: 1848 egyik legfontosabb üzenete ma az összefogás és az egymásért való kiállás. Felhívta a figyelmet a felvidéki magyar közösség mai kihívásaira, mint a kollektív bűnösség kérdése, az alkotmány preambulumának „mi, a szlovák nemzet” megfogalmazása, az államnyelvtörvény egyenlőtlenségei, a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvény hiánya, valamint a hét csallóközi magyar férfi ügye, akik az országzászló talapzatát újjáépítették és akik ellen a speciális ügyész vádiratot terjesztett be a besztercebányai speciális bíróságra, emberi jogok megsértésének és szélsőséges szimbólumok használatának alapos gyanúja miatt.
„Határozottan álljunk ki mellettük, legyünk bátrak, mint a márciusi ifjak voltak”
– zárta gondolatait.
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke ünnepi beszédében Petőfi sorait idézve indított: „Talpra magyar, hí a haza!”. Felidézte, hogyan lobbant lángra a forradalom Pesten, és hogyan terjedt el az egész országban, Dunaszerdahelyre is eljutva a pozsonyi hírek.
1848 március 15-e a polgári magyar nemzet születésének napja, amikor a 12 pont mögé származástól, nemzetiségtől függetlenül felsorakozott mindenki, létrehozva a ritka nemzeti egységet és egyetértést.
Ez az ünnep nemcsak a magyaroké, hanem az akkori Magyarország valamennyi lakosáé, akik együtt szabadultak fel kötöttségeik alól.
A mai világban a magyarok szabadságküzdelmei folytatódnak – hangsúlyozta –, hiszen nekünk semmi sem adatott ajándékba. 1848 mámora után vérrel kellett védeni a vívmányokat, és ma is felelősségünk az örökség: tartozás elődeinknek, akik életüket adták nyelvünk, kultúránk, keresztény magyar identitásunk megőrzéséért. „Vállalni kell őseinket, nyelvünket, sorsunkat, nem szabad megtagadni őket” – idézte Reményik Sándort: „Ne hagyjátok a templomot és az iskolát!”. Felelősségünk van iskolaválasztásban, közösségi ügyekben, egymásért való kiállásban. Kérte: keressék a jó dolgokat, azok derűje erősítse önbecsülésünket és közösségünket.
„Most 2026-ban mi vagyunk 1848 örökösei, a mi döntéseink formálják a jövőt. Ha Isten velünk, ki ellenünk?”
Az ünnepi műsort Gál Tamás Jászai Mari-díjas színész, a Zengő Gyermek- és Kamaszkórus, a Csallóközi Táncegyüttes, a 10. számú Szent György Cserkészcsapat és a Felvidéki Huszár és Hagyományőrző Egyesület gazdagította énekkel, dallal és néptánccal, közelebb hozva a márciusi ifjak lelkületét. A megemlékezést a közös Himnusz-éneklés zárta, amelynek sorai sokak szívében visszhangozták az összetartozás és a nemzeti büszkeség érzését.
szd/Felvidék.ma (Fotó: HA)
További képeink az ünnepségről:
