Jól teszik a helytörténet művelői, hogy időről időre visszatérnek korábban már általuk érintett, feldolgozott témákhoz. Így lehetőségük adódik előzőleg még nem ismert adatokkal, tényekkel gazdagítani dolgozataikat, újabb szempontok sorra vételével ismételten kiváltani, felcsigázni az olvasók érdeklődését.
Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy hat évtizedet átívelő alkotói pálya alatt olvasók generációi válthatják, váltják egymást. Hadd idézzem 15 éve megjelent soraimat: „Az 1990-es évek elején Hont vármegye két egykori székhelyének, Kemencének és Ipolyságnak általános iskolái „Múlttal a jövőért” címmel helytörténeti, néprajzi, természetismereti, irodalomtörténeti vetélkedősorozatot indítottak 10-14 éves tanulók részére. A felkészüléshez elég szűkös volt a megyére vonatkozó helyismereti irodalom. A Honti Lapok ekkortájt kezdte közölni Csáky tanár úrnak a megyében született jeles személyeiről írott kisportréit. E cikkek és a Honti barangolások lapjai aztán fénymásolatként jutottak el a diákokhoz, s szolgálták a fiatal generációk – de nem utolsó sorban az őket felkészítő tanárok – hiányos helytörténeti ismereteinek gyarapítását. Csáky Károly példaértékű munkásságának köszönhető, hogy műveiben ma már az egykori vármegye hely- és művelődéstörténete, néprajza iránt érdeklődők és kutatók megtalálják a nekik szükséges ismereteket, információkat.” (Ethnica, 2011/1. sz. 18.)
Bizony, a honismereti vetélkedők óta eltelt három és fél évtized alatt érdeklődő olvasók nemzedékei nevelkedtek szerzőnk munkáin, s a versenyző kisdiákok némelyike már maga is kutatóvá vált. Gyermekeik közül is akadnak olyanok, akik a Szanyi Mária nevével fémjelzett Helyi értékeket kutató diákok konferenciájának résztvevőjévé, Kincskeresőkké váltak! Ezért is üdvözöljük Csáky Károly kiváló helytörténészünk törekvését, hogy útjára bocsátotta Neves egyházi személyiségek az Ipoly mentén című könyvsorozatának első kötetét. Miként a kötet alcíme is jelzi, ebben 25 honti-nógrádi kötődésű főpap és egyházi középvezető életútját, portréját rajzolja meg a szerző.
A tisztelet és az illendőség azt kívánja, hogy kivétel nélkül vegyük számba, kik is tartoznak az Ipoly mente egyházi panteonja első kötetében majd öt évszázadnyi időszakból kiemelt jeles papjai közé.
- Fegyverneki Ferenc, humanista műveltségű főpap, az ipolysági Boldogságos Szűz Mária premontrei monostor prépostja, a rend magyarországi felügyelője (XV–XVI. század).
- Dudics (Sbardelatti) János Ágoston (?1500–1552), a palásti csatában elesett váci püspök.
- Foglár György (1670–1754) Egerben jogakadémiát alapító kanonok, prépost, választott szerbiai püspök, Házasnénye (Lukanénye) egykori plébánosa.
- Fiala Jakab (1697–1733) piarista paptanár (Nyitra, Vác, Privigye, Szeged, Korpona, Breznóbánya), latin nyelvű irodalmunk jeles alakja, költő és drámaíró.
- Ipolyszalka szülötte, Ipolyi Gáspár (?1706–1762), esztergomi kanonok, prépost, honti és főszékesegyházi főesperes, az utolsó magyar aszkéta.
- Az Ipoly menti Csalárban született Szentiványi Ráfael (1722–1783), felsőludányi plébános, pozsonyi és esztergomi kanonok, nógrádi főesperes, arbei felszentelt püspök.
- Szabó András (1738–1819) ipolynyéki születésű bölcsész- és teológiai doktor, a bécsi Pázmáneum vezetője, a pozsonyi központi szeminárium rektora, esztergomi kanonok, a kassai püspökség első főpásztora.
- Az Ipolyhídvégen született Szabó Pál (1752–1835), ipolyvarbói plébános, esztergomi kanonok, barsi majd főszékesegyházi főesperes, szentgyörgymezei prépost.
- Csáb szülötte, a palócság első jeles kutatója, Szeder Fábián (1784–1859) bencés rendi szerzetestanár, Győrben, Nagyszombatban, Sopronban és Esztergomban gimnáziumi igazgató, a Magyar Tudós Társaság levelező tagja.
- Gróf Nádasdy Ferenc (1785–1851) drégelypalánki plébános, esztergomi kanonok, barsi főesperes, a királyi tábla főpapja, váci megyéspüspök, majd kalocsai érsek.
- Tóth Imre (1785–1865) Ipolyvisk, majd Érsekvadkert egykori plébánosa, esztergomi kanonok, nógrádi főesperes, szentgyörgymezei prépost, címzetes püspök.
- Az Ipolyszécsénykéről származó Lipthay Antal (1802–1870), pozsonyi majd esztergomi kanonok, a hétszemélyes tábla ülnöke, dulmi püspök, prépost, székesegyházi főesperes, tudós teológus, egyházi író.
- Nagy Márton (1804–1873) piarista szerzetestanár és rendfőnök, aki a Hont megyei Korponán is tevékenykedett, s a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1835-36-ban Pesten Petőfi Sándor tanára.
- Kőnig Mór (1822–1886) teológiai doktor, apátkanonok, Fehér Ipoly Kálmán (1842–1909) tudós tanár, tankönyvíró, a Benedek-rend főapátja és Rajner Lajos (1842–1920) egyházi író, gimnáziumi tanár, esztergomi kanonok, nagyprépost, püspök – mindhárman Ipolyvisk nagy tisztelettel övezett jeles szülöttei.
- Ipolyi Arnold (1823–1886), Hont vármegye folklórkutató, művészettörténész tudós főpapja, Besztercebánya, majd Nagyvárad püspöke.
- A Palástnak templomot emelt Palásthy Pál (1825–1899) paptanár, egyházpolitikus, a pesti egyetem hittani karának dékánja, kanonok, címzetes apát, nyitrai főesperes, püspök.
- Vámosmikola szülötte, Cselka Nándor (1834–1897) egyházi író, óbudai plébános, esperes, aki a fővárosban rendszeresítette a magyar nyelvű istentiszteleteket, meghonosította a kórházakban az apáca ápolókat; kanonok, felszentelt püspök, Budapest első érseki helytartója, a központi papnevelő intézet rektora.
- Gróf Forgách Ágoston (1813–1888), Ipolyvisk egykori plébánosa, pozsonyi kanonok, Scitovszky hercegprímás őrkanonokja, a Jeruzsálemi Szent János-rend tiszteletbeli lovagja, címzetes püspök.
- Szakolcán született, szlovák származású magyar főpap, Mally János (1829–1902); pozsonyi kanonok, esztergomi mesterkanonok, sasvári főesperes, újságíró, akinek első papi állomása Hont megyében volt.
- A Hont megyei Sirak szülötte, Fábián János (1832–1927), Alsószemeréd plébánosa, jeles egyháztörténész, esztergomi kanonok.
- Selmecbányán látta meg a napvilágot Walter Gyula (1855–1929) teológus és pedagógus, a Hittudományi Főiskola tanára, a székes főkáptalan tagja, a Budapesti Központi Szeminárium rektora.
- Ipolyságon született Bárdos (Ptacsek) Remig Sándor (1868–1932) nyelvész, egyházi író, a Szent Benedek-rend tagja, pannonhalmi főapát.
- Gyerk szülötte Lestár István (1899–1973) a komáromi Marianum igazgatója, komáromi plébános, címzetes sági prépost. 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták, börtönre, majd internálásra ítélték. Szabadulása után két évtizedig Óvár plébánosa. 1969-ben rehabilitálták.
A kötetet végigolvasva, talán jól eső érzéssel nyugtázhatja az olvasó, hogy az Ipoly mentén született vagy e tájon az Úr szolgálatát végzők közül számosan emelkedtek magasabb egyházi méltóságra.
Csáky Károly új könyvsorozatának bevezető kötete alapján a recenzens abban is bizakodik, hogy azon településeinken, ahol eddig azt elmulasztották, emléket állítanak az ott tevékenykedett jeles, tiszteletet érdemlő egyházi személyiségeknek.
A könyvecske tartalmán túl figyelmet, elismerést érdemel illusztrálása, nyomdai kivitelezése is.
(Csáky Károly: Neves egyházi személyiségek az Ipoly mentén I. Magánkiadás. Ipolyság, 2026.)
Koczó József helytörténész, Vámosmikola / Felvidék.ma
