Az aradi vértanúk és az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc hősei előtt hajtottak fejet október 6-án Dunaszerdahelyen, az 1848/49-es emlékműnél. A városi megemlékezésen Hájos Zoltán polgármester a mindennapokban vállalt felelősségről, Somogyi Alfréd református lelkész, a Szövetség a Közös Célokért elnöke pedig a bátorságról, az összefogásról és a hűségről beszélt.
A megemlékezés elején a Somorjai Önkéntes Tűzoltó Testület Fúvózenekara és a dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola Mille fiori kamaracsoportja közös előadásában Beethoven gyászindulója, majd két magyar népdal hangzott el. Kovács Beke Irisz, a Kodály Zoltán Alapiskola tanulója az október 6. című verset szavalta el, felkészítő pedagógusa Simon Anikó volt. A Kis Kata zenekar a Zengő Gyermek- és Kamaszkórussal is fellépett. Közösen adták elő a Magyar vagyok című dalt, amelyhez a Gaál Zöld Ágnes vezette kórus a nyáron videoklipet forgatott.
Hájos Zoltán köszöntőjében arról beszélt, mit jelent 177 év elteltével emlékezni az aradi vértanúkra. Felidézte, hogy a szabadságharcban különböző nemzetiségű, vallású és élethelyzetű emberek álltak egymás mellé.
Összekötötte őket a szabadság ügye és az a meggyőződés, hogy egy közösségnek joga van saját sorsáról dönteni.
A polgármester a kivégzett honvédtisztek emberi sorsára is ráirányította a figyelmet. Családjuk, örömeik, félelmeik és terveik voltak, mégis vállalták döntéseik következményeit.
„A történelemben nem elvont fogalmak haltak meg azon a napon, hanem emberek” – fogalmazott.
Köszöntőjében az emlékezés mai feladataira is kitért. Mint mondta,
ma is bátorság kell az igazság kimondásához, a gyengébbek segítéséhez és ahhoz, hogy egy közösség a nehézségek idején is együtt maradjon.
Dunaszerdahelyen mindez az egymást ismerő emberek mindennapi kapcsolataiban is megmutatkozik.
Hájos Zoltán szerint a következő nemzedék elsősorban a látott példából tanul. Abból, hogyan beszélünk egymással, miként dolgozunk a közösségért, és mennyire vigyázunk a ránk bízott értékekre. Arra kérte a jelenlévőket, hogy a megemlékezésről egy gondolatot, egy vállalást és több, egymás iránt érzett felelősséget is vigyenek magukkal.
Somogyi Alfréd ünnepi beszédében a vértanúk emlékezetének történetét idézte fel. Beszélt az otthonok falán őrzött aradi tablóról, a kivégzettek földi maradványainak sorsáról és azokról, akik a megtorlás idején is vállalták a méltó temetésükért járó kockázatot. E történetekkel arra hívta fel a figyelmet, hogy az emlékek őrzése tetteket is kíván.
„Krisztus keresztje óta tudjuk, hogy az igazságért hozott áldozat soha nem hiábavaló”
– mondta. Hangsúlyozta, hogy az aradi vértanúkat különböző származásuk és anyanyelvük ellenére a közös értékrend és a magyar haza szeretete kovácsolta közösséggé.
A szónok ebből kiindulva a felvidéki magyarság jelenlegi feladatairól is beszélt. A magyar óvodák és iskolák megtartását, az anyanyelvi oktatás választását, a magyar önkormányzatok megőrzését és az önálló parlamenti képviselet fontosságát emelte ki. Úgy fogalmazott,
a közösség gyengüléséhez vezet, ha tagjai nem állnak ki saját ügyeikért.
Beszéde végén három fogalmat ajánlott az emlékezők figyelmébe. A bátorságot, amellyel vállaljuk hitünket, értékeinket és felvidéki magyar identitásunkat. Az összefogást, amely nélkül nehéz megőrizni a közösség jövőjét. Valamint a hűséget a szülőföldhöz, a magyar nyelvhez és a nemzethez.
„Nem engedhetjük meg magunknak a megosztottság luxusát, amikor a jövőnk a tét” –
hangsúlyozta Somogyi Alfréd.
A megemlékezésen koszorúzással tisztelegtek a szabadságharc hőseinek emléke előtt, ahol a Szövetség a Közös Célokért nevében Somogyi Alfréd, elnök és Hideghéthy Andrea ügyvezető igazgató helyezte el az emlékezés koszorúit.
Németh Tímea/Felvidék.ma
