Nyolcvan éve, 1929. június 12-én született Frankfurtban Anne Frank, a holokauszt áldozata, akit a háború éveiben írt naplója tett világhírűvé. Annelies Marie Frank asszimilálódott, liberális német zsidó családból származott, négyéves volt, amikor a nácik hatalomra kerültek. Az egyre súlyosbodó antiszemitizmus miatt a család Amszterdamba költözött. Ott Anne és nővére nyugalomban és biztonságban élt, egészen 1940 májusáig, amikor a németek megszállták Hollandiát, és elkezdődött a zsidóüldözés.
Anne 1942. június 12-én, tizenharmadik születésnapjára egy naplót kapott ajándékba, ebbe írta bejegyzéseit egy kitalált barátnőjének, ezért kezdődik mindegyik a „Kedves Kittym!” megszólítással. Amikor egy hónappal később az idősebb Frank lány behívót kapott a munkatáborba, az apa úgy döntött, hogy nem tesznek eleget a parancsnak, és bujkálni fognak. Rejtekhelyüket a családfő háromszintes üzletének hátsó részében alakították ki, a bejáratot egy könyvespolc takarta el. Frank négy legmegbízhatóbb alkalmazottja gondoskodott arról, ami létfenntartásukhoz kellett és az ő révükön tartották a kapcsolatot a külvilággal. Az Anne által hátsó traktusnak nevezett rejtekhelyen idővel csatlakozott hozzájuk Frank üzlettársának családja és egy fogorvos is.
Anne olvasással és tanulással töltötte idejét, közben folyamatosan lejegyezte érzéseit, gondolatait a családról, a világról, a háborúról. Soraiból a bezártság, bujkálás és üldöztetés ellenére az életben való hit és optimizmus sugárzik. Utolsó bejegyzését 1944. augusztus 1-jén írta, három nappal később egy névtelen feljelentés nyomán letartóztatta őket a titkosrendőrség. Személyes tárgyaikat, köztük Anne naplóját másnap mentette ki az üresen maradt hátsó traktusból egyik bújtatójuk.
A család szeptember 2-án került egy auschwitzi transzportba, ahol a nőket és a férfiakat szétválasztották. Anne anyja a táborban halt éhen, a két nővért október 28-án szállították át a bergen-belseni táborba. Ott haltak meg tífuszban néhány héttel azelőtt, hogy 1945. április 15-én megérkeztek a felszabadító angol csapatok.
A világégést egyedül Otto Frank élte túl, aki 1945 júliusában hazatérve értesült szerettei haláláról. Az apa rendszerezte, kommentárokkal egészítette ki, majd – nem kis küzdelem után – 1947-ben kiadta a naplót. A könyvet azóta szinte minden nyelvre lefordították – színdarab, opera és film készült belőle, számos országban kötelező iskolai olvasmány. Anne Frank pedig világszerte a háború által elpusztított ifjúság jelképe lett. A napló hitelességét sokan kétségbe vonták, hivatkozva a tizenhárom éves lánytól szokatlan gördülékeny stílusra és az érett kézírásra, de komoly vizsgálatok cáfolták a kételyeket.
Anne írónak készült, naplóját azért vezette, hogy majdani könyvéhez örökítse meg az eseményeket. Műve azonban nem egy regény alapja lett, hanem a holokauszt talán legjobban elmondott és legismertebb személyes története, a fasizmus szörnyűségének mementója.
Felvidék Ma, MTI, jag
