Nemesi sírok nyomában a szántó-hévmagyaradi temetőben

A Búr-patak völgyében (Hont vármegye) található mai Szántó tulajdonképpen két településből – Szántóból és Hévmagyaradból, avagy Magyaradból – áll. A település mindkét része már a XIII. századtól jelentős helye volt a vármegyének.

Széles földön való ismertségét elsősorban az itteni szerzetesrendnek, a cisztercitáknak, illetve európai hírű ásványvizének és a régészeti irodalomban magyaradinak nevezett kultúrájának köszönheti, később pedig termálfürdője is keresetté tette.

A két falurészt hajdan nemcsak a községhatár osztotta szét, de 1918 előtt itt húzódott a Báti és Ipolysági járás határa is. Bonyolult volt a települések közigazgatási helyzete 1945 után is, hisz Szántót a Lévai járáshoz, a Nyitrai megyébe sorolták; Magyarad pedig az Ipolysági járás s a Besztercebányai kerület községe lett. Ám ennél is bonyolultabb volt a kép 1938 után, amikor országhatár szakította szét a két községet. Szántó Szlovákia települése, Magyarad pedig Magyarország falva lett. Az Ipolyságtól Lévára közlekedő autóbusz például a mai falu közepén, a Búr pataknál haladt át az országhatáron.

Magyarad nevét 1245-ben említik először Mogorod alakban. A néveredetet illetően Kiss Lajos írja: “A Magyarád < R. Mogyoród hn. a. magyar mogyoró növénynek a -d képzős származéka. Mogyoróbokrokkal benőtt helyre utal. A megkülönböztető szerepű Hév- előtag az itteni hévfürdővel kapcsolatos.” (Kiss L., 1988. 593. l.) Magyaradot a XIX. század közepén 220-an lakták: 109 magyar, 99 szlovák, 4 német és 8 zsidó. 192-en katolikusok, 15-en evangélikusok, 5-en reformátusok voltak.

A XVIII. században a Gosztonyi család, később a Brunswick, a Zsarnóczay, a Kasza és a Tersztyánszky család birtokolta a falut. Őket követte Somogyi László és báró Nyáry Adolf özvegye. Mindkettejüknek kastélya volt a faluban, melyek még ma is állnak. A kétszárnyas, földszintes Somogyi-kastélyban hosszú időn át iskola működött, a Nyáry-féle kastély szintén földszintes épület középrizalittal és szép timpanonnal. Kertjében 1834-ben egy kápolna is épült. Ma öregek otthona működik az épületben.
A klasszicista Somogyi-kastély tulajdonosai működtették kezdetben a magyaradi fürdőt. 1912-ben a faluban szeszfőzde is épült, s a Búr-patakon vízimalom működött.

A kiszélesedő patakvölgyet harmadkori lerakódások, andezittufa, travertin és mészkő képezi. Az ezt körülvevő dombok barna földje földművelésre alkalmas, a magasabb tengerszint feletti részeken tölgy- és akácerdők vannak.

Magyarad híres a régészeti leleteiről is. A falu határában 1869-ben Nyáry Jenő archeológus 104 kőrégiséget ásott ki, s ennek alapján arra következtetett, hogy valaha itt őstelep állt. Nagy mennyiségű őskori csonteszközt is talált, köztük szarvasagancs eszközöket, melyekből állítólag itt tártak fel a legtöbbet Európában. 1876. október 12-én a Budapesten tartott Őstörténeti Embertani Kongresszus VIII. ülésének világhírű tudósai is ellátogattak ide, hogy „ásatásokat eszközöljenek”. (Csáky K.,1985.51.l.)

A kastélytulajdonos Nyáryné férje, Nyáry Adolf /1822–1891/ katonai rangot viselt, s az 1849-es szabadságharcban főhadnagyként vett részt. Hogy a másik itteni neves család tagjai, a Tersztyánszkyak pontosan hol laktak, nem tudjuk. Resko Sándor kastélykutató írja egyik kéziratában, hogy a későbarokk, majd klasszicista átalakítású Nyáry-féle kastély a XVIII. században épült a Gosztonyi család részére. Aztán a Tersztyánszkyaké lett volna, majd a Nyáryak tulajdonába került.

A Tersztyánszky család krónikása, Dezső emlékezik meg könyvében (Nyíregyháza, 1901) Tersztyánszky II. Mihály és Stummer Emerencia gyermekéről, Tersztyánszky Antalról (1791-1860), aki „jogi tanulmányai befejeztével átvette atyjától a magyaradi és a tompai birtok kezelését. Nemsokára Hont megye szolgabírájává, majd főszolgabírájává lesz megválasztva, mint ilyen szerencsés házánál elfogadni az Esztergomba utazó pápai nunciust, ki egészen el van ragadtatva az ő képzettsége, szeretetreméltósága által s kieszközöli Őszentségénél, hogy 1818-ban a Krisztus-rend tagjává nevezi ki. 1832-ben a császári kir. udvari tanácsosi méltóságot nyeri el, 1835-ben Hont megye követül küldi őt az országgyűlésre.

Az ezután következő mozgalmas időben, öccsével, Sándorral, a konzervatív párt vezéreként szerepel Hont megyében, de a szabadságharcban szívvel, lélekkel csatlakozik a nemzeti küzdelmekhez s legöregebb fiát, Lászlót személyesen viszi Budára és István nádornál kieszközöli kinevezését hadnaggyá a 7-dik honvédzászlóaljhoz”.

A kastély ma szociális otthon (Fotó: Wikipédia)

Másik fia, a fizikumra gyengébb ifj. Tersztyánszky Antal is honvédtiszti tanfolyamot végez. Perczel Mór táborában is ott volt, Vácon súlyosan megsebesült, majd apja hazahozatta őt Magyaradra. Arról is olvashatunk az idézett műben, hogy „A Szolnoknál, Isaszegnél és Vácznál győzelmesen vívott csaták után Görgey az ellenséget üldözve Magyaradra érkezett és atyja (Tersztyánszky Antal atyja – Cs.K. megj.) házánál lett beszállásolva”.

A mélyen hívő idősebb Tersztyánszky Antal jó barátságban volt a közeli Hébec nevű kegyhely remetéjével, Bada József hajdani huszárral is. A jeles ős Magyaradon hunyt el, s nagy élmény volt nemrégiben, amikor sírját egy magyarországi családfakutató csoporttal megtaláltam az itteni temetőben, a Somogyiak temetkezési helye mellett. Itt halt meg több gyermeke is, köztük a már említett ifjabb Antal, továbbá László, aki ugyancsak szabadságharcos volt. S itt nyugszik valahol a földesúr felesége, Pereszlényi Terézia is. Sajnos, az ő sírjukra nem bukkantunk rá a gyors szemle során. Vannak ugyanis kidőlt, dedikációikkal a földbe süppedt gránitkövek is még a temetőben, s elképzelhető, hogy köztük találhatók a Tersztyánszkyakéi is.

Tersztyánszky Antal sírjele egy legömbölyített szárvégű keresztalakzatban végződő egyszerű szürkés gránitkő. A rajta lévő dedikáció így szól: „Itt nyugszik/ Nádasi Tersztyánszky Antal/ Kir. udvari Tanácsos/ a Borleingeilli Krisztus rendnek lovagja/ élt /9/60 évet/ meghalt 1860-ik évi május 1-én/ Nagy fájdalmára öt szerető gyermekének/ Áldás poraira”. Jeles földink életkora érdekesen van a sírkőre felvésve. A 60-as évszám előtt egy 9-es látható. Tersztyánszky valójában 69 évesen hunyt el.

Tersztyánszky Antal sírjele (Fotó: Csáky Károly)

Hont megye ismert nemesei voltak a Somogyiak is. Előnevük a Gyöngyösi volt. Somogyi László már Magyaradon lakott. A Borovszky-monográfiában azt olvassuk róla, hogy a magyar szabadságharcot mint huszár-hadapród küzdötte végig. Az ő fia volt Somogyi Béla, akiről a Magyar politikai és közigazgatási compassban (1919-1939) ezt írják: „Császári és kir. kamarás, földbirtokos Kistúron. Született 1872-ben. Középiskoláit Léván, az egyetemet Budapesten végezte. 1914-től az összeomlásig Hont vármegye alispánja volt, a cseh megszállás után azonnal nyugdíjazták. Mint az Egyesült Magyar Párt tagja a cseh megszállás alatt is minden hazafias megmozdulásban tevékenyen részt vett. Neje sz. (666.p.) báró Ivánka Mária”.

A magyaradi temetőben található a Somogyi család sírkertje. Itt áll Gyöngyösi Somogyi Károly (Felesége báró Prónay Emma volt.) síremléke, amely valójában egy háromlépcsős talapzatra helyezett téglalapon álló, kihegyezett szárvégű homokkőkereszt. Rajta ez olvasható: „Itt nyugszik/ Gyöngyösi/ Somogyi Károly/ Meghalt 1881. február 2-dikán/ életének 81. évében/ Áldás és béke hamvaira”.
Egy másik, csúcsívben végződő, szürke obeliszken keresztalakzat és növényi díszítés látható. Az alábbi neveket találjuk rajta: „ SOMOGYI ISTVÁN/ szül. 1867. június…./ megh. 1867…. június 26.// SOMOGYI MÁRIA/ szül. 1869. octóber…/ megh. 1876. augusztus…// SOMOGYI LÁSZLÓ”.

A fentihez hasonló síremléke van Somogyi Károlynénak is, ezzel a dedikációval: „Itt nyugszik/ SOMOGYI KÁROLYNÉ/ szül. BÁRÓ/ PRÓNAY EMMA/ élt 80 évet/ meghalt/ 1889. augusztus 29.// Egy másik név is felkerült a dedikációra: „ SOMOGYI ELEONÓRA/ élt 78 évet/ meghalt/ 1909. április…”.

Legdíszesebb Somogyi Béla és felesége, br. Ivánka Mária síremléke. Egy terméskőből emelt magas talapzaton áll a Kisjézust tartó Szűzanya szobra. A talapzatra helyezett márvány táblán ez a dedikáció olvasható: „GYÖNGYÖSI SOMOGYI BÉLA /1872-1955/ és neje/ DRASKÓCZI és JORDÁNFÖLDI/ Br. IVÁNKA MÁRIA /1886-1952/ R.I.P.”

Gyöngyösi Somogyi Imre sírjele egy magas, terméskőből emelt talapzaton álló kovácsolt vaskereszt. A talapzaton elhelyezett márvány táblán ez olvasható: „Itt nyugszik/ Gyöngyösi Somogyi Imre/ Megh. 1929. júl. 16-án/ életének 24. évében/ Négy hónapi szenvedése/ készület volt az utolsó órára”.

A család utolsó tagja, SOMOGYI MÁRIA KATINKA 2004-ben halt meg életének 91. évében. Bécsben és Pesten tanult, ahol a Szent Szív-zárdában lakott, majd Kistúron és Ipolyságon élt. Diákok és felnőttek százait oktatta német, francia és angol nyelvre. Magyaradi márvány síremlékét egy szép Szűzanya-fej díszíti.

A Kasza család szintén egyik földbirtokosa volt a helységnek. A temetőben megtaláltuk Kasza Antal keresztalakzattal és virágmotívumokkal díszített szürke obeliszkjét is, eme felirattal: „Itt nyugszik/ Tamás és Zádorfalvi/ KASZA ANTAL/ meghalt 1898. márczius hó 3-án/ életének 63. évében/ Áldás, béke poraira”.

A temető fából készült INRI-feliratos központi keresztjét horganyfedél díszíti, rajta pedig egy fehér vaskorpusz látható.