Hogyan lehet elbeszélni a régiót? Milyen nyelven beszél hozzánk a táj? Milyen történeteket mesél a bronzkori fa, a hazai idegen, a bécsi emigráns, a provinciális város vagy egy hivatali felirat? Ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat a Szemle e havi, Régió címet viselő tematikus száma.
Korpa Tamás verseiben a Szlovák Karszt különös képződményei idéződnek meg: „EKG-görbék feszült hullámzása, akár Zadielska Dolina alkonyi masszívumai.” A táj nyelve itt időket beszél el, az emberi élet apró eseményei a bronzkor és az utópisztikus jövő, vagy az évszakok képeivel fonódnak össze. Forgács Miklós versében végleg elszabadulnak a táj képei: „fátylat húzok rátok / népszokás az álom / itt ezen a tájon.”
A Keleti-Kárpátok irodalmaiban Radoslav Passia tanulmánya a határhelyzeteket, valamint a hazai és az idegen, sőt a „hazai idegen” viszonyait vizsgálja. Bakos Gábor tanulmánya a politikai ideológia és a történelemszemlélet szempontjából Jancsó Miklós kultikus filmjeit elemzi.
Fülöp Antal regényrészlete egy utazás kezdetének körülményeit ecseteli: a lecsúszott írónak zsíros főszerkesztői állást ajánlanak. A kesernyés, ám játékos humorú szöveg azt a dilemmát is felveti, hogy van-e kiút a regionalitásból – mondjuk épp Párizsba?
A regionalitás azonban nem feltétlenül vidéki jelenség – derül ki Kiss Noémi a Budapesti történetekből közölt részletéből. Régió a budapesti Colombus utca is, ahol Pöttyös néni a gyerekszobában kutat elveszett kulcsai után, hogy a nap ma is lemehessen. Szűcs Balázs Péter novellája pedig egy költözés történetét dolgozza fel egy újabb, egyhangú városba: megszokjuk ezt is.
Újabb levélborítékot nyithatunk fel Szászi Zoltán postaládájából (Fél-vidéki levelek). A levél az emigráns Fridolinnak szól: „annyit írnék, jól vagyok, jól vagyunk, mi, akik kalandvágyból itthon maradtunk.”
A nyelvi tájkép fogalmára épít Misad Katalin tanulmánya, melyben Dunaszerdahely hivatalainak és közintézményeinek példáján a vizuális nyelvhasználatot vizsgálja.
Recenziót közöl a lapban Száz Pál Maroš Krajňak Carpathia, Lakatos Artur pedig Elif Shafak Bolhapalota c. regényéről. Varga Emese A hőskornak vége c. írásában az 53. Jókai Napok előadásait és a fesztivál alakulását elemzi.
Novemberi számunk a régióból kilépve veszélyesebb területekre kalandozik. A szám témája a forradalom lesz.
