A 2008 novemberében Losoncon megnyílt Szabó Gyula Emlékházat egy év alatt több, mint ötszáz látogató nézte meg. Az első kiállítás megnyitóján Szabó Kinga felvázolta, hogy évente tervezi Szabó Gyula életművének más-más fejezetét bemutatni.
Pontosan egy év elteltével, 2009. november 27-én a losonci közönség valóban új kiállítás megnyitását ünnepelhette az Emlékházban.
A mintegy 80 látogató jelenlétében nyíló kiállítás struktúrája hasonló, mint az elsőé volt: Életrajzi időrendben követhetők Szabó Gyula festészetének korszakai, mind tartalmi, mind stiláris szempontból. Az első helyiségben elhelyezett festmények 1934-től 1945-ig jöttek létre. Különösen a korai alkotások témája szociális indíttatású és ezt komor színviláguk is tükrözi. Szabó Gyula 1937-ben megvalósult párizsi útja után azonban a színek kivilágosodtak és szinte „kisütött képein a nap”, ugyanakkor a festési technika is erőteljesebb, érzelmesebb, mondhatnánk, expresszívebb lett.
A második világháború évei alatt a színek újra komorabbak lettek. A kiállítás második helyiségében az ötvenes évek terméséből láthatunk válogatást.
Az első kiállítással összehasonlítva itt most több alkotás jelenik meg az 1955 utáni, világosabb alkotói periódusból. A losonci Liget, a művész kertje, egy önarckép zöld lombok közt és egy 1958-ban Prágában készült önarckép jellemzi ezt a korszakot. Az 1963 utáni években Szabó Gyula technikát váltott, s ezzel együtt a színek és a tartalom is változott.
A témák elvontabbak, a művész célja immár nem az ábrázolás, hanem a kifejezés, s ennek érdekében az élénk színek mellett a képfelületben rézlemez-domborítások segítik a figyelem összpontosítását az egyes részletekre, vagy fontos jelképekre. Az alkotó erkölcsi, filozófiai és történelmi kérdéseket tesz föl – „A gerinc árnyéka”, „Réz ég alatt”, „Festő költő”, „Időhallgatás” – valamint a művészet társadalmi feladatát, elfogadottságának kérdését, a művész életének értelmét kutatja „Bolond festők” c. és más itt kiállított képeivel.
A megnyitón a losonci „Művészeti Alapiskola” pedagógusai és tanítványaik adtak koncertet és kedves színfoltként hatott a képzőművészeti tagozat tanítványinak néhány, Szabó Gyula képeivel ihletett festményének kiállítása az előtérben.
A nagy, könyvalakú dobostortán fénylő egy szál tűzijáték jellegű gyertya az eltelt egy évet, azaz az Emlékház első születésnapját jelképezte. Az örömteli eseményt az alapító Szabó Kinga számára csak az árnyékolta be, hogy az eltelt év alatt kevés fiatal látogató jött megnézni a kiállítást. A losonci iskolák szinte tudomásul sem veszik ezt az egyedülálló lehetőséget: még a magyar tanítási nyelvű iskola sem élt vele. Dunaszerdahelyről és Magyarországról jöttek fiatal látogatók, Losoncról inkább az idősebb korosztály képviselői. Szeretnénk remélni, hogy az Emlékház második éve ilyen szempontból sikeresebb lesz.
Felvidék Ma
