Újév napján több egyházközségben is összegyűltek a hívek, hogy szentmisével kezdjék az új esztendőt, és kérjék a Teremtőt egész éves segítségéért. Az egyházkarcsai újévi szentmiséről Juhász Ferenc küldött be tudósítást szerkesztőségünkbe.
Éjfélkor egy percre megállunk, elbúcsúzunk az évtől. Kezet fogunk a születő esztendővel és szeretettel köszöntjük egymást, de egy dolgot ne feledjünk el! Gondoljunk arra, hogy minden elmúlik… Három dolog marad csak meg: ,, a hit, a remény és a szeretet, de ezek közül legnagyobb a szeretet ‘’ (1Kor 13,13) Ha ezekhez hűek leszünk ők is hűek lesznek hozzánk… A keresztény álláspont oszlopa: a hit. A keresztény élet második alapköve: a remény, a bizalom Istenben, a Megváltóban, kegyelmében, segítségében és az örök életben! Az emberi remény nem állandó. Olyan, mint a felhő, amellyel a szél játszik, s amelyre csak légvárakat lehet építeni. A remény akkor állandó, erős, és biztos, ha horgonyát az örökkévalóságba akasztja, ha gyermeki bizalommal fogja meg a Jó Isten kezét. Az új évben rendületlen reménnyel és gyermeki bizalommal lépünk be, mert Annak a kezében vagyunk, aki nekünk a legjobbat akarja és Mindenható akaratával meg is teszi! A keresztény élet harmadik alapköve: a szeretet. A szeretet gyönyörű himnuszát zengi Szent Pál. ,, A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel és soha meg nem szűnik… ’’ (1Kor 13,7-8) Amikor erőnk csökken, amikor lelkesedésünk apad, a szeretetnek egy erős szívverése dobbantson erre: Istenem, te érted! És akkor csodákat művelhetünk, a lehetetlen lehetséges lesz, és új erő áramlik bennünk végig!… ,,Az új év kapujában állunk, nem tudjuk, mit hoz. Ha majd az élet tengere, bizonytalansága szívünkre nehezedik, mi is elmondhatjuk, most megmarad a hit, a remény,a szeretet, ez a három, de köztük legnagyobb a szeretet’’ (1 Kor 13,13) Törekedjünk erre a szeretetre mi papok és hívek egyaránt és akkor boldog lesz az új esztendő.
Az óév minden örömével és bánatával, sikereivel és keresztjével, az új esztendőben két dolog világosodjék előttünk úgy, mint amikor sötét bizonytalan alagútba lépünk, amelynek nem látjuk a végét. A sötétség elriaszt, vegyük tehát kezünkbe a hit lámpását, még akkor is ha nem tudjuk mit hoz a jövő, milyen sötét lesz az éjszaka és mikor ér véget. Nagy szükségünk van a hitre. A hit képmását táplálnunk kell, hogy ki ne aludjék, táplálni kell a kegyelem olajával, imádsággal.
Az újév küszöbén állunk, lábunk szinte megremeg, a szilveszter zajos hangoskodása után, belső aggódás fog el, merre, hová, meddig. Számtalan jókívánság hangzik el e napon. A szeretet tesz igazán boldoggá az új év minden napján, a szeretet a legnagyobb erő a világon. Szeretet nélkül az élet elviselhetetlen, szeretet kell a családban, a munkahelyen az egyházközösségben… Boldog nem lesz az újév magában, hanem csak tettekben megnyilvánuló segítés, szolgálat, szeretet által.
Január elseje, Újév, Szűz Mária, Isten anyaságának ünnepe. Az élet gyakori eseménye, de az egyes családoknak piros betűs ünnepe, ha gyermekük születik. Boldogan újságolják az édesapák: gyermekünk született. Az örömhír fényéből mindenkinek jut valami. A megosztott öröm, mindig meghatványozódik. Érdeklődünk az újszülött egészségi állapotáról, és gyakran megkérdezzük kisfiú, vagy kislány született, és megkérdezzük mi lett a neve? Ám a bennünk lévő érdeklődés nem áll meg az újszülöttnél. A gyermek után az édesanya hogylétéről tudakozódunk. Sokszor nehezen hozza világra a gyermekét, az ember a fájdalmak kapuján érkezik a világra. Szeretetből és szenvedésből épül az élet kapuja. A mai ünnep bennünket is figyelmes szeretettel Máriára fordítja tekintetüket. A gyermek után sem feledkezhetünk meg, de különös ünneppel emlékezünk január elsején az istenanyai méltóságról.
Máriát nem ok nélkül nevezzük boldogságos anyának, mint jó édesanyánk csak azt akarja, hogy mi is az ő boldog gyermekei lehessünk, de ez csak akkor valósulhat meg, ha hozzá hasonlóan mi is igent mondunk Isten akaratára.
A mai ünnepi szentmisét, amelyet Mgr. Szalay Gyula címzetes esperes-plébános celebrált, és amelyet a híveiért ajánlott fel a mindenható Istennek, újan a Szűz Mária oltalmába ajánlotta a rá bízott nyájat. A mai napon is járuljunk a Szűz Anyához mély hódolattal és a nehéz órában is, amikor az ima forrásai kiapadóban vannak és hideg, száraz kietlen közöny üli meg a lelkünket, fohászkodjunk égi édesanyánkhoz, hogy öntsön olajat a hit és imádság pislákoló lámpásába.
Örülünk annak, hogy Szalay Gyula egyházkarcsai címzetes esperes-plébános buzgó szavai, melyeket tolmácsolok, segítenek abban, hogy e mai nehéz időben is hitünk mellett ki tudjunk tartani, és az Istenhez hűek maradhassunk.
Felvidék Ma, Juhász Ferenc
