A fiatalság minden alkalmat megragadott a táncolásra, a csoportban dalolásra. Ilyen alkalmak voltak a kalákában végzett munkaesemények: a kukoricafosztás, a szilvafejtés, a lekvárfőzés, a fonás közbeni szabad vasárnapok és a fonás, a tollfosztás, a dohánysimítás befejezése.
„Én még hallottam a dohányt csomózó asszonyokat a fösvény dohányosról énekelni”, írja Ág Tibor Édesanyám rózsafája című daloskönyvének az előszavában a barkóvidéki Péterfalán született Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költőnk, de ilyen alkalmaknak számítottak a kalákában épített házak elkészültének megünneplései, az aratási munkák befejezése is. Volt, ahol a falu aratóbált rendezett, de az aratóbandák, melyek az egész tavaszi-nyári-őszi időszakban a falujuktól távol, a mezőgazdaságban bérmunkát vállaló bandában élték életüket, a gazdának az aratás befejezését jelentő búzakoszorú átadásakor ott helyben áldomást ittak és táncoltak is. Az újkorban, az „átkosban” a falvakban az aratás befejezése után a mezőgazdasági szövetkezetek rendszeresen megrendezték az aratóbált is, éltetői voltak az évszázadokon keresztül kialakult falutársadalmi szokásnak. Ezekről beszélgettünk Takács Imrével.
Munkaalkalmak
Kukoricafosztáskor ment a nóta, olyankor fogadtak bandát?
Bandát nem. Néha elment ez a citerával, már most, az utolja fele. Azelőtt nem vót. Danoltak, úgy fosztottak éjfélig is. Mikor, meddig tartott. Mert néha vót sok.
Tánc nem volt ilyen helyen?
Nem. Itt-ott előfordult, de inkább csak nótáztak, fosztottak, oszt úgy danoltak a lányok, a legények.
Fonó?
Az is vót. A faluban nem nagyon tartottak, egy-egy télen vót. Mellétében vót rendszeresen. Mink odajártunk a fonóba.
Ott volt tánc? Vagy ott is csak nótázás?
Ott vót tánc, mikor úgy került. De nem mindég. Vasárnap esténként nem fontak, akkor összementek, táncoltak, danoltak.
Ugyanott a háznál?
Ott, a háznál, ahol hétköznap a fonó vót.
Akkor fogadtak cigánybandát?
Fogadtak vagy kettőt (két szál muzsikust), de ott az csak úgy bement muzsikálni. Vótak ilyen gyerekek, akik tanultak hegedülni, osztán úgy hegedültek ott. Cigányokat nem fogadtak akkor minden héten. Hétközben nem vót zene. Mulatni mulatónk, daloltónk, beszélgetőnk, de cigány nem vót.
Akkor táncolni sem táncoltak?
Nem.
Tollfosztás nem volt erre?
Nem. Csak úgy fosztották, magának mindenki.
A böjtöt tartották-e?
Akkor nem táncolnak.
Farsangi bál volt rendszeresen minden évben?
Az vót. A böjtbál.
Ezt böjtbálnak is hívták?
Farsangi bálnak hívták. De osztán már utána böjt lett.
Ezek egy, vagy több napig tartottak?
Egy napig. Hallottam én, hogy tartották valahol másnap is. Két nap is tartották a bált. Ezt a farsangi bált.
Itt maguknál nem volt?
Itt nem vót olyan nagy. Másnap reggel mentek nyárssal, szalonnát szedtek rája, meg mit.
A pásztor botforgatós táncok borzovai nagy mesterei: Deákos Farkas Lajos és Juhos András. Takács András – Fügedi János: Gömöri népi táncok, könyvcímlap.
Tánctilalom
Aztán egész húsvétig nem táncoltak?
Már húsvétig akkor böjt vót.
Miért nem volt szabad böjtben táncolni?
A katolikusok nagyon tartották már akkor a böjtöt, akkor nem jártak bálba. Itt vót három vallás.
Imre bácsi melyikbe tartozik?
Én? Evangélikus vagyok.
Nem volt valami mondás, hogy miért nem szabad táncolni?
Nem. Nem mondtak semmit. Kicsi vót a falu ahhoz, itten nem csináltak bált, böjtben. Már a városokon, ottan csináltak, olyan mókákat jobban, már Pelsőcön is, de itt a faluban nem.
Tánc a szabadban
Említette, hogy egyszer tartottak regrutabált a szabad ég alatt…
Itt vót a szérőn a katonabúcsú…
Előfordult-e máskor is szabad ég alatt?
Nem. Egyszer fordult talán csak elő itten, amikor mink vótunk regruták. Mink csináltuk, itt a szomszéd szérőn-e, olyan nagy szérő vót akkor még …
Táncillem
Előfordult-e, hogy elkérte egyik legény a másiktól a lányt?
Hát vót, hogyne lett vóna.
Nem volt ebből baj?
Valamelyiknél vót, mondtam már, hogy valamelyiknél vót baj.
A táncolás közbeni lekérés illett, vagy nem illett?
Illett, de vót olyan, hogy nem akarta odaadni. Vagy a lány rábeszélte a legényt, hogy ne adja oda. Így osztán a másik fiú meg már megharagudott. Én is egyszer Szilicén vótam bálba, egy lányt kedveltem vóna ottan, de tudtam, hogy a szeretője odavan katonának. Egy másik fiú táncoltatta erősen, oszt kértem tőle, hogy szabad, nem szabad. Azután, megint másodszor is kértem, akkor is mondja, nem szabad. Én osztán orrba üttem, hát összekaptunk. Engem akkor kivittek. Szilicén, az kutya nép vót. Aztán megütöttem én is, de nem vittem azt a lányt többet. Azóta már férjhe’ ment, sőt, már régen meghalt az ura.
Körcsárdás
Csárdásban nem álltak össze karikába?
De, úgy is összeálltak. Mikor osztán olyan kedvőnk gyött, összeálltak oszt akkor táncoltak majd. Azt itthon is csináltuk. Né, a fonónál, meg hol? Összeálltak karikába, osztán táncoltak.
Ezt a lányok is csinálták?
Hát persze, lány is, fiú is együtt.
Mindig vegyesen csinálták?
Vegyesen.
Volt, hogy csak a lányok?
Így is vót. Valamikor itten vót sok lány. Mostan már nincsen úgy. Kevés van.
Minek hívták ezt, karéjnak?
Körtáncnak hívták, körbe, körbe táncoltónk. Karéjnak lehetett hívni. Összefogózkodtak, osztán mindegyik megfogta a mást, nem a mellette levőt, hanem a másikat, úgy körbe táncoltak.
A másik háta mögött, vagy egymás mellett?
Egymás mellett, körbe.
A táncegyüttesek közös vasvári csárdása Gombaszögön. Fotó:Takács András.
Körcsárdás, vasvári
Nem nyúltak át a szomszéd háta mögött?
De, úgy nyúlt át a szomszéd háta mögött. Nem a szomszéd kezét fogta, hanem a másikét. (Hátul keresztezve fogták meg a második szomszéd kezét.)
Vasváriban is előfordult?
A vasvári, az már megint más vót. Azt már csak ketten táncolták.
Nem fordult elő, hogy abban összefogódzkodtak?
Abban nem lehetett! A vasváriban.
A csárdás egyrészes volt, vagy több részes is?
Az több részes volt, hát ki hogy táncolta.
A vasvári után jött a friss csárdás?
A vasvári után, ki hogy táncolta, melyik nótára. Vót, aki csak lassan táncolt, szórakozott, meg mi. Most is úgy van. Amikor osztán akinek jó kedve vót, vasvárit járt, az külön állt. Együtt, vagy külön állt a nő is, meg ő is, oszt úgy járta.
Ez szünet után volt, vagy szünet közben?
Az külön kérte azt. Mikor szünet vót, kérte, hogy eztet húzza. Úgy táncoltak osztán a többiek is.
A vasvárit kevesebben tudták, mint a csárdást?
Hát persze, ezt kevesebben, nem mindenki járta.
A csárdást tudta mindenki?
Táncolni tudott mindenki, aki tanult.
Volt, aki a vasvári zenéjére csak csárdást járt?
Mozgott ottan ő is, de az meg külön táncolt ottan. Kettő-három vót olyan pár, hogy azok osztan táncolták a vasvárit.
Mikor egy-egy jobb táncos vasvárit kért, a többiek csak nézték?
Vót úgy, hogy csak nézték. A kettő, három pár táncolt, oszt a többi meg csak nézte. Vót úgy, hogy aztán táncoltak többen.
Ha kifáradtak a vasváriban, utána szünet lett?
Hát (nevet), szünet lett.
Vagy folytatták a csárdással?
Vagy akkor átfordították, legszebb tánc a simi, vagy mi ugye. Ilyen táncok vótak. Boszton, meg a többi. Már régen.
Vasvári után húzták ezeket a németeseket?
Húzták a vasvári után is, meg csárdás közben a vasvárit, mikor hogy. De hát azt csak akkor, mikor már olyan az ember. Aki jókedvű vót, osztan tudta járni, az aztán néha belevadult.
