Miloš Zeman, a cseh politikai élet fenegyereke melegítette fel, hogyan vélekedett és vélekedik legerősebb politikai pártunk vezetője, Szlovákia legnépszerűbb politikusa az emberi jogokról. Zeman, meglehet, nem szó szerint, ám lényegre törően idézte Robert Fico tavaly ősszel neki címzett szavait: „Az emberek pénzt és szociális segélyt akarnak, nem szabadságot.” Miloš Zeman fülét sérthette ez a megfogalmazás, mert most – szakítva a cseh szociáldemokratákkal – egy emberjogi politikai tömörüléssel szeretne a prágai parlamentbe jutni, s ő jó húsz éve szakított már a „lét határozza meg a tudatot” elvvel, s még a bársonyos előtt kimondta: szabadság vagy van, vagy nincs, s ha az emberi jogok terén nem létezik, más jelzőkkel felruházva sem létezhet. A mi bolsevik szociáldemokráciánk viszont a régi ideológia foglya. Fico pártjának alelnöke először kapásból kijelenti az idézet hallatán, hogy biztosan elferdítették pártelnöke szavait, elvégre Miloš Zemanról közismert, hogy szeret túlozni… Ha itt abbahagyná, jól tenné. De Miroslav Číž alelnök okos (vagy annak szeretne látszani) és folytatja: a politikai szabadságjog csak felépítmény, az embereket csak azt követően érdekli, ha már emberhez méltó az életük. A bolsevik kiskirályok mentalitása bőg a szavaiból: kaptál segélyt, pofa be, neked ez a szabadság. Ha nagyon ugrálsz, még ennyit sem kapsz…?! A diktatúra mentalitása ez. Szociáldemokrata álruhába öltözött királyfiak pökhendisége, mint a pártfüggő játszótér-nyitogatás, a pártfüggő, kormánykíséretes kegy-ígérgetés imitt-amott az országban, mely vagy megérkezik, vagy örökre ígéret marad ugyan, de a jegyzőkönyvekbe, a krónikákba bevonul… Mert – hogy mondta Zeman? – az emberek pénzt akarnak, nem szabadságot… A bolsevik szociáldemokrácia rég elfelejtette, hogy a szociáldemokrata ideológia létrejötte idején szabadságjogaikat érvényesítő tömegek vonultak utcákra, politikai jogaikkal élve pártokat alapítottak érdekeik érvényesítésére, „munkát, kenyeret” akartak az emberek, s nem a kirakatokat verték be ennivalóért, hanem a viszonyokat rendezték át, mert rájöttek: emberi és szabadságjogaik érvényesítése nélkül nemhogy méltó életük nem lesz, de végül már segélyt sem kapnak…
De még ilyen messzire sem kell visszanézni bolsevik szociáldemokratáinknak, akik most már több mint emberhez méltó nívón élnek, mert a társadalom krémjéhez tartozva élvezik a korlátlannak tűnő szabadságot. Elég négy évet visszalépniük, és visszahallgatniuk, milyen kampánysóderrel árasztották el Dél-Szlovákia magyarok lakta vidékeit! Míg északon a nemzetiek azt harsogták: a Dzurinda-kormányokban ülő magyarok jóvoltából minden fejlesztést elvitt a déli határsáv, Ficóék itt délen azt dübörögték: azért akkora a nyomor, a munkanélküliség, a leszakadottság, azért nincs fejlődés, mert az MKP politikusaik személyes előnyökért eladták ezeket a lehetőségeket… Ám most – négy év után, hogy Ficóék voltak döntéshelyzetben – egyelőre nagy a csend, s még ennél is nagyobb a munkanélküliség, a nyomor, a távlati fejlesztési kilátásokban sem szerepel a régió. Úgy látszik, bolsevik szociáldemokratáink se pénzt, se szociális segélyeket nem adnak, legfeljebb elemi emberi jogainkat kurtítják, hogy soha, egyetlen percre ne feledkezzünk meg a szabadságról. Hogy Číž képviselő úr szavaival éljek: élvezzük a felépítményt, még ha emberhez méltó életünk világra segítését tőlük is hiába várjuk.
Felvidék Ma, Gyurkovits Róza
