A fenti, Kálvintól származó idézetbe a budapesti Kálvin téren botolhatott bele – szó szerint is akár – a járókelő, hiszen azon 95 „kőtábla” egyikén olvasható, amelyet a reformáció 500. évfordulója alkalmából elhelyeztek a téren. Vasárnaptól viszont már a Felvidék legnagyobb református egyházközségének 230 esztendős temploma előtti járdán is olvashatjuk Kálvin, valamint Áprily Lajos gondolatait.
A templom fennállásának 230. évfordulójára emlékezett múlt vasárnap, szeptember 30-án a komáromi gyülekezet. Az ünnepi istentisztelet fényét a Concordia vegyes kar fellépése emelte, melynek szimbolikus jelentősége is volt: 30 évvel ezelőtt, a 200. évfordulón is fellépett az énekkar, ám akkor helyi politikai vihart kavart, hogy Handel Messiás című oratóriumának Hallelujáját adták elő. Az üzenet lehet akár ez is: ami ma természetes, nem mindig volt az… És mindez csupán egy apró szelete a nagy múltú komáromi református gyülekezet több évszázados, megpróbáltatásokban és felemelő pillanatokban egyaránt bővelkedő történetének.
A templomépítés 230. évfordulója alkalmából Ft. Fazekas Lászlót, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökét kérdeztük múltról, jelenről és persze a jövőbeni tervekről.
Fontos dolgokat tudhattunk meg a püspök úrtól: a komáromi református egyházközösség több évszázados múltra tekinthet vissza, hiszen a protestantizmus komáromi megjelenését az 1527-1528-as évekhez köthetjük, amikor Ferdinánd király elfoglalta Szapolyai János király híveitől a nagyon rossz állapotban lévő komáromi várat, s az új őrség túlnyomórészt német származású katonái már protestáns vallásúak voltak. A komáromi reformáció az 1562-tól itt ténykedő Huszár Gál református lelkész tevékenységéhez kötödik, aki az új hit egyik buzgó terjesztője volt. A krónikákban fellelhető az is, hogy már 1594-ben önálló református iskola létesült Komáromban. Olyan híres személyiségek tanítottak az iskola falai között, mint Péczeli Király Imre, Kazsai Pálfi János, és 1614-ben a híres bibliafordító író, Szenczi Molnár Albert is.
A XVII. és XVIII. század nagyon vérzivataros időszak volt, gondoljunk csak a Pázmány Péter és a Habsburgok katolikus megújítási törekvéseire, valamint a jezsuita rend térhódítására. Változást a II. József által meghirdetett türelmi rendelet hozott, melyet 1781. október 13-án írt alá a császár Edictum tolerantiae néven, mellyel több jogot és lehetőséget kaptak a protestáns hívők. A császár által aláírt rendeletet már 1782-ben februárjában kihirdették Komáromban is, és ez év márciusában ült össze a komáromi gyülekezet vezetősége, hogy megválasszák elöljáróikat, s a törvényben foglaltak alapján elkezdjék építeni templomukat, melynek a törvény szerint ugyan tornya nem lehetett és a főbejárata nem nyílhatott az utcára, ennek dacára a későbbiek folyamán sikerült megépíteni a Magyar Királyság akkori legnagyobb református templomát.
Ft. Fazekas püspök úrtól azt is megtudtuk, hogy a torony nélküli templom megújítására az 1816. évi presbitériumi döntés adott lehetőséget, akkor már a törvény is megengedte a toronyépítést, viszont a napóleoni háborúk után bekövetkezett gazdasági válság miatt a megvásárolt építőanyagot öt évig őriztetni kellett, mivel nem állt rendelkezésre elegendő anyagi forrás a tervezett torony megépítésére. A torony 1833 januárjára készült el.
A jelenről és az egyházmegyéről a következőket tudtuk meg: a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház kilenc egyházmegyéből áll (7 magyar és 2 szlovák), melyben 197 anya-, 130 leányegyházközség és 62 szórványgyülekezet van. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint 100 ezer körüli a felvidéki reformátusok száma. A hívek lelki gondozását 226 lelkész végzi, közülük 200 magyar nemzetiségű. A rendszerváltozás előtti nagy lelkészhiányt sikerült megoldani, minden életképes gyülekezetnek van saját lelkésze, hiszen 1994-től folyik teológusképzés előbb a komáromi Calvin János Teológiai Akadémián, jelenleg pedig a Selye János Egyetemen.
Az elmúlt bő két évtizedben a szervezeti élet is kialakult. Megalakult a Fiatal Reformátusok Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Református Lelkészegyesület, a Szlovákiai Református Keresztyén Nők Egyesülete, valamint a Református Mentőmisszió, mely szenvedélybetegek gyógyításával, ápolásával foglalkozik Mad községben Sebők János lelkipásztor vezetésével. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Egyházzenei Osztálya is nagyon eredményes munkát fejt ki Süll Kinga vezetése alatt. Midenképpen ki kell emelni Ibos Henrietta munkáját, aki a Diakóniai Központ vezetője és supervisor. „A jelenhez és megvalósított álmainkhoz, terveinkhez tartozik, hogy 973 ezer euróból újítottuk fel a Timóteus-házat, mely 38 idős embernek biztosít otthont. Az összeg több mint a felét a magyar kormány biztosította a felújításokra” – számolt be Fazekas László.
A jövőbeni tervek közé tartozik a teljes torony felújítása, valamint a homlokzat rendbehozatala és a belső tér festése is. „De mindezek előtt egy nagyon fontos régészeti-történeti tanulmányt kell beszereznünk a Műemlékvédelmi Felügyelettől, hogy a munkálatokat elkezdhessük. Most ezek a legfontosabb tennivalóink a hívők lelkének ápolása mellett.
