Napjainkban, amikor a jó kereset, a luxuscikkek birtoklása, valamint a személyes siker áll a legtöbb ember életének középpontjában, hihetetlenül értékes minden olyan személy tevékenysége, aki időt, pénzt, erőfeszítést nem sajnálva önzetlenül fáradozik annak érdekében, hogy valami maradandót hagyjon a társadalomra. Egy ilyen ritka ember volt a pöstyéni kulturális események galántai születésű szervezője, a lokálpatrióta és publicista Kornel Duffek is.
A valóra vált álom…
Habár Kornel Duffek szinte egész életében foglalkozott gyűjtéssel és a népi hangszereken kívül régi bútorokat, képeket és egyéb népművészeti alkotásokat is gyűjtött, saját kiállítás megszervezésével kapcsolatos álma élete során nem valósult meg.
„Édesapám fiatal korától gyűjtött, érdeklődése számos dologra kiterjedt, mégis tény és való, hogy élete során egyik gyűjteményét sem sikerült kiállítania”
– jegyezte meg Diana Duffeková, Kornel Duffek lánya.
Az első népi hangszereket bemutató kiállítás 2018 nyarán nyílt Pöstyénben a gyűjtő születésének 80. évfordulója alkalmából. Abban, hogy a hangszerek végül Galántára is elkerültek, nem kis szerepe volt Pekarovič Györgynek.
„A család régi barátjaként természetesen engem is meghívtak a pöstyéni kiállításra. Ott jutott eszembe, hogy mivel Galántán született, hozzuk el a Galántára is. Városunknak nincs annyi híres szülöttje, hogy ne büszkélkedjünk vele” – mondta Pekarovič.
A barátoknak, a szakembereknek, s a kedvező körülményeknek köszönhetően az ő furulyái, sípjai, hegedűi, kereplői, csengői, kolompjai 2019. február 13-tól a Galántai Honismereti Múzeumban is megtekinthetőek.
A hangszerek bűvöletében (Fotó: Galántai Honismereti Múzeum)
„A muzsika varázsa” című kiállítást PhDr. Danter Izabella, a kiállítás kurátora nyitotta meg, aki pár szóban bemutatta a gyűjtőt és hangszereit. A művészi élményről a galántai Kodály Zoltán Alapiskola citerázó diákjai gondoskodtak Pásztor Adrika tanítónő vezetésével, valamint Nagy Iván, a dunaszerdahelyi múzeum néprajzkutatója, aki dudajátékával nagy hatást gyakorolt az közönségre.
Pekarovič György beszédében rámutatott arra is, mivel jár a gyűjtési tevékenység:
„Kornelnak hatalmas gyűjteménye volt. Értett a modern festészethez is – ezt szoktuk együtt megbeszélni. Neki az volt a szerencséje, hogy már az édesapja elkezdte ezeket a dolgokat gyűjteni, valamikor az 50-es években, amikor könnyebben hozzá lehetett jutni (…) Tudatosítani kell azonban, hogy minden hangszer mögött van valamilyen történet. Emlékszem egy ilyen esetre: Kornel egy alkalommal felkapaszkodott a hegyre, ahol egy juhász egy régi – lehetett több mint 150 éves – merőkanalat tartott a kezében. Kornel rögtön megragadta az alkalmat és rákérdezett, hogy nem adná-e el neki. A válasz elutasító volt, de nem amiatt, hogy a juhász tudatosította volna az eszköz értékét, hanem mert nem volt több merőkanala. Erre Kornel visszabaktatott a faluba, vett egy merőkanalat, majd ismét felment a hegyre és megszerezte a kanalat. Hasonló történet a teremben lévő összes hangszerről mesélhető.“
Kötetlen beszélgetés a tárlaton (Fotó: Galántai Honismereti Múzeum)
Arra a kérdésre, mekkora Kornel Duffek gyűjteménye, felesége, Sylvia így válaszolt:
„Hihetetlen mennyiségről – több száz darabról – van szó. Nem is tudom megsaccolni.
Vannak még ládák, népviseletek, a bacsák termékei, rengeteg minden, amit a népművészektől sikerült összegyűjteni(…) Ezeknek a tárgyaknak köszönhetően házunk inkább múzeum, mintsem modern háztartás benyomását kelti.”
Kornel Duffek hosszú évek során halmozta fel népihangszer-gyűjteményét, intenzíven azonban 1967 és 1969 között foglalkozott a beszerzésükkel. A távoli, jobbára közép-szlovákiai falvakba hosszú évekig tömegközlekedéssel, illetve gyalog jutott el, később autóval. Figyelembe véve a gyűjteményt alkotó hangszereket, valamint a füzetébe feljegyzett elnevezésüket, feltételezhető, hogy gyűjtése során Ladislav Lengnek a Szlovák Tudományos Akadémia által 1967-ben kiadott Szlovák népi hangszerek című publikációját vette figyelembe.
A vendégeinkkel folytatott további beszélgetésből az is kiderült, hogy a hangszerek azonosítása sem volt olyan egyértelmű; erre már csak utólag, a gyűjtő halála után került sor. A család rendelkezésére azonban csak egy, takarítás során véletlenül megtalált jegyzetfüzet állt (ennek létezéséről korábban nem is tudtak). Ennek ellenére végül sikerült a hangszerek nagy részét azonosítani, ha nem is mindig tudni, honnan származik egy-egy darab.
A szlovákiai népi hangszereken kívül a gyűjtemény része néhány Magyarországról hozott hangszer is – citerák, ostorok és valószínűleg néhány kolomp. A Duffek-gyűjtemény népi hangszereit a kiállításon az elfogadott rendszerezés alapján csoportosítottuk.
Bemutatásra kerülnek az idiofonok, amelyek saját anyaguknál fogva ütéssel, rázással, pengetéssel és dörzsöléssel adnak hangot (deszkadob, kereplő, doromb, kolomp, csengő).
Külön csoportot alkotnak a chordofonok, amelyeknél a rezgő húr a hangforrás (ilyen a citera, cimbalom, hegedű, bőgő) és az aerofonok, amelyeknek az üregbe zárt levegő a hangzó közege (síp, furulya, fujara, duda, jelzőkürt, szarukürt). A kiállítás anyagát a Galántai Honismereti Múzeum szerény népihangszer-gyűjteménye egészíti ki.
A muzsika varázsa – népi hangszerek Kornel Duffek gyűjteményéből című kiállítás 1919. május 11-ig tekinthető meg.
