Mély gondolatokat hallottunk Erdély érsekétől a 2020-as csíksomlyói fogadalmi búcsún. Igazi székely szentbeszéd volt, s a székely nyelvet akkor érti meg az ember, ha belegondol… Nem amolyan szentbeszéd-elemzésbe akarok fogni, csak a gondolatok mondanivalóján elmélkedtem. Valóban olyan rossz és tragikus, hogy idén nem mehettünk el fizikailag Máriához? Nem! Hiszen akinek hite van, aki ragaszkodik a hagyományainkhoz, az ott volt lélekben a technika segítségével. Igen, más ez így, és más beszívni a Hargita, a csíki hegyek levegőjét, megölelni szeretteinket, s együtt imádkozni… de mégis kaptunk valamit… és itt jön a kérdés: – Vajon a pünkösdszombati csíksomlyói közvetítést hányan nézték meg azok közül, akik vonaton, gyalog, autóval évente ott voltak a nagy nemzeti találkozón, a búcsún, Máriát köszönteni?
Fontos volt-e mindnyájunknak így is, a lélekben való együttlét, az imádság, a Mária-tisztelet? Mit kaptunk ezzel a tiltással 2020 pünkösdjén? Észrevesszük-e magunkban azt, amit észre kell vennünk? Felismertük-e a hit nagyszerűségét, vagy csak az „Édes Erdély itt vagyunk” működik bennünk a Mária-tisztelet helyett? Ugyanakkora-e a lelkünkben a Mária-tisztelet, mint amennyire ragaszkodunk Csíksomlyóhoz, mint történelmi magyar földrajzi helyhez?
És hisszük-e ma is igaz hittel, mint őseink hitték, hogy Mária megmentheti – megmenti – hazánkat és nemzetünket… vagy csak hőbörgünk és utálkozunk, nosztalgiázunk, és az ottmaradottakon sajnálkozunk a történelem elmúlt száz esztendeje okán?
„Nem először fordult elő a történelem folyamán, hogy nem jöhettünk el Máriához” – mondta Gyulafehérvár érseke… és ismét itt a kérdés: honnan tudjuk, hogy ez rossz? Nos, nem most, nem ebben az esztendőben és nem azonnal tudjuk meg Isten tervét, amelyben ez a tiltás is benne van. Reményünk azonban van, kell legyen abban, hogy az utánunk jövők, vagy már mi is megtapasztalhatjuk, megtudhatjuk, miért kellett ma az élő közvetítéssel megelégednünk, és vágyakoznunk, a beteljesült somlyói utazás helyett.
Igen! Voltak kifogásolandó dolgok immár a zarándoklat égisze alatt. Sokan üzletet láttak benne… turistalátványosságot, jó bevételt biztosító utaztatást, politikai megmozdulást, a „majd mi megmutatjuk az oláhoknak”. Divat lett Csíksomlyóra járni – akárcsak „Tusványosra” – hit és elköteleződés nélkül. Mert el lehetett mondani, hogy milyen jó volt azzal a vonattal az ezeréves határhoz elmenni, s mekkorát pálinkáztak a vendéglátónál… de Máriáról, a búcsú szent voltáról alig esett szó.
Másoknak fáj a tiltás, a személyes jelenlét nélkülözése, hiszen idős vagy nagycsaládos emberek egy évig spóroltak arra, hogy Máriához eljussanak.
Ők idén is gazdagabbak lettek, mert aki nem mehetett Máriához, ahhoz Mária látogatott el. Mert a hit szárnyakon repíti az embert… s a ferences atyák az állami tiltás ellenére is elvitték minden családba Csíksomlyó örömét, amelyet idén a székely bölcsességgel fűszerezett szentbeszéd tett különlegessé, még elgondolkodtatóbbá.
Hogyan lesz jövőre? Ott lehetünk-e? Lesz-e még búcsú? Ki tudja? Egy azonban bizonyos: Mária velünk marad… otthon és Somlyón egyaránt. S az is bizonyos, hogy amilyen fájdalom volt 2020 pünkösdjén a távollét, olyan öröm lesz erre a válasz. Mikor? Milyen öröm? Ezt nem tudhatjuk előre. Ám, ha hátranézünk, s fellapozzuk a magyar történelemkönyveket, akkor megbizonyosodhatunk arról, hogy egyetlen fájdalmunk sem maradt valamilyen isteni tanítás nélkül, s mindenre időben megkaptuk a gyógyírt is. És ez ma is így lesz… hiszen honnan is tudnánk, hogy ez rossz volt-e így?…
Belegondoltam abba is, hogy Krisztushoz és a hívekhez hű papok hogyan érezhetik magukat e tiltások idején? Hiszen mindenképpen szembe kell menniük Krisztus tanításával: „Beszédetekben legyen a ti »igenetek« igen, a »nemetek« pedig nem” (MÁTÉ 5:37). Ha ugyanis az állami rendelkezéseket tagadják meg, akkor mind állami, mind egyházmegyei büntetés alá esnek. Ha a Vatikánnal szembeszegülnek, akkor is. Ha a lelkiismeretükre hallgatnak, és ezért felfüggesztik őket a papi szolgálat alól, akkor a híveiket hagyják cserben. Ha mindenben követik Róma püspökét és az állami intézkedéseket, akkor a saját lelkiismeretük sérül… Ezt a paradox helyzetet csak igaz hittel és a Szentlélek segítségével lehet feloldani, de nem lehet könnyű, hiszen, ha nekünk, egyszerű híveknek fáj a kötelező távollét, akkor mit érezhet a Krisztushoz és a hívő néphez hű pásztor?
2020 tiltott húsvétja után, a tiltott pünkösdkor tehát egymásért kell imádkoznunk: a pásztornak a nyájért, a nyájnak a pásztorért. Lélekben Csíksomlyón… a Segítő Máriánál…
