A próféták igehirdetésében gyakran találkozhatunk az igazságos Istennel, aki ítéletet tart a népek és az egyes ember felett is. Az ítéletnek és a büntetésnek az oka szerintük az ember bűnös alapmagatartásában keresendő. Az Istennel való szembeszegülés és a tőle való elpártolás nem maradhat következmények nélkül.
Az Istennel szembeni engedetlenség, gőg, öntömjénezés és a hamis biztonságérzet olyan erősen befolyása alá vonja a bűnöst, hogy szinte hiábavalónak tűnik bármilyen igyekezet, amely a változásra irányulna.
Mivel a próféták meglátása szerint az emberen a bűn uralkodik, ezért büntető ítéletet hirdettek a nép számára. Ez nem váratlanul érkezik el, hanem sok intés, figyelmeztetés és sorscsapások előzik majd meg. Amennyiben ezek hasztalanok, bekövetkezik a keserű vég, amely elől senki sem menekülhet.
Az ítéletes próféták működésének idejében létezett ún. üdvprófécia is, amely kapcsolatban állt a királyi udvarral, vagy a templomi körökkel. Az 1 Kir 22-ben, ahol elsőként értesülünk az ítéletes próféták és az üdvpróféták közti ellentétről, Izrael királya, Áháb a prófétákon keresztül akarja megtudakolni Isten akaratát az arámok ellen tervezett háború kimenetelével kapcsolatban. Mintegy 400 próféta az ellenség legyőzését jövendöli meg a király számára. Először hozzájuk csatlakozik az ítéletet hirdető Mika ben Jimla is, de a király felszólítására, hogy csak az igazat mondja, vereséget jövendöl Izrael számára. Azok számára, akik a király jóindulatát keresve jövendöltek, Mika ben Jimla meghirdeti prófétai működésük végét. Hasonlóképpen ítéli meg Jeremiás próféta is ellenfeleit, az ún. hamis prófétákat, akik a mindenkori hatalom kiszolgálói és talpnyalói voltak (vö. Jer 26,1 köv.). Az 587-es katasztrófa, a babiloni fogság megerősítette az ítéletes próféták igehirdetésének valóságát, és ezzel bebizonyította az udvari, „fizetett” próféták hazug mivoltát.
Ma is kényelmetlen sokaknak az Egyház prófétai hangja, amellyel figyelmezteti az Istentől elrugaszkodott világot arra, hogy vesztébe rohan, amikor lábbal tiporja az emberi méltóságot, semmibe veszi az emberi életet, bálványokat állít maga elé Isten helyett. A Sátán minden erővel akadályozza a prófétai üzenetnek az emberekhez való eljutását, szolgálatába állítva a ma is működő hamis prófétákat, akik gyakran belülről is igyekszenek bomlasztani Krisztus Egyházát s meg akarják téveszteni nyáját. Ők kiszolgálják a világ fejedelmét, remélvén, hogy megkapják a vagyont, hatalmat és dicsőséget, melyet megígért nekik a lelkükért cserébe. S bár sokszor úgy érezzük, ők kerekednek felül, mégis szilárdan hiszünk az Igazság végső győzelmében, melyet megrendítő erővel fejeznek ki a költő szavai:
„Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.”
(Wass Albert: Üzenet haza)
ThDr. Karaffa János
