gasparovic d

Hol volt, hol nem volt Gašparovič 2009 augusztusának ama napján, amikor az ominózus vadászbaleset történt Lesten, még mindig nem tudni igazából. Bár már több lehetőség is napvilágot látott ezt illetően a köztársasági elnöki palotából származó − mint közben kiderült valótlan −  értesülések alapján.

Ekkora amatőrizmus láttán az embernek az esze megáll. Én és velem együtt valószínűleg az a további pár millió újságolvasó ember ebben az országban igazából fel sem kapta volna a fejét a hírre, ha első körben hihetően és kétséget kizáróan lekommunikálta volna az elnöki iroda szóvivője az ügyet. Mert ugye, mindenki tudja ebben az országban, hogy Gašparovič a motoros-, a futball- meg a furulyaszenvedélyén kívül bizony időnként vadászgatni is el-eljár. Így aztán akár legyinthetnénk is, hogy a baleset után két és fél évvel megjelent egy blogon egy írás, amelynek szerzője kételkedésének ad hangot a baleset körülményeit illetően, mivel sokakhoz hasonlóan ő sem érti, hogyan történhetett, hogy két ilyen tapasztalt vadász egyedül van kint az erdőben, s egyszer csak az egyik máig meg nem magyarázott körülmények között lelövi a másikat. A cikkíró a lesti baleset résztvevői és a köztársasági elnök közti összefüggésekre is célozgat. „Megint egy újabb blogíró, aki így próbálja felhívni magára a figyelmet” − mondhatnánk akár. Mert hát akár véletlen is lehet, hogy a két tapasztalt vadász, főnök és beosztott, mindketten közel állnak a köztársasági elnökhöz. Még az is lehet véletlen akár, hogy a balesetet megelőző napon egy magas rangú állami tisztségviselő hódolt Lesten a vadászszenvedélyének.  Sőt, akár még maga Gašparovič is lehetett volna az a magas rangú állami tisztségviselő, abban sincs még semmi különös vagy kivetnivaló, hacsak az állatvédők szempontjából nem.  De ekkor jött az elnöki szóvivő, Trubač, aki világgá kürtölte nagy hangon és magabiztosan, hogy kikéri magának ezt a gyalázatos arcátlanságot, hogy valaki ilyen összefüggésekkel merészkedjen előhozakodni az elnökkel kapcsolatban. Egyébként is az elnök Horvátországban nyaralt abban az időben és punktum. Ezért aztán rágalmazás címén büntetőfeljelentést is tesznek az ügyben.  „Nna, ehun-e a magyarázat!” − nyugtázhatta volna magában az újságolvasó állampolgár gondolván, hogy az ügy ezzel lezárult.

Csak hát a szemfüles újságírója nem hagyta annyiban a dolgot, kiderítette ugyanis, hogy az adott időpontban Gašparovič nem lehetett a horvát tenger partján, mert hogy arra az időpontra datált és saját kézjegyével ellátott  levelet küldött a parlamentbe, amelyben törvényeket utalt vissza a képviselő uraknak újratárgyalásra. Amikor ez kiderült, Trubač rögtön módosított: sajnos tévedett, a köztársasági elnök nem Horvátországban volt az adott időben, hanem Pozsonyban egy focimeccsen. Csak hát az ördög nem alszik, így hamarosan az is napvilágra került, hogy a Trubač által említett napon, nem is volt focimeccs Poszonyban. Erre már Trubač sem tudott, mit mondani, mint hogy beismerte, hibázott, meg mondott még valamit arról, hogy az elnöknek különben sem kell a sajtó előtt az alibijét bizonygatnia, amivel tisztességes adófizető polgárként azért én vitába tudnék szállni.
A lényeg viszont, hogy ekkora már szerintem mindenki felfigyelt a dologra. Mert kétszer tévedni egy ilyen dologban, amikor az a kérdés, hogy van-e vaj esetleg Gašparovič füle mögött, avagy sem, enyhén szólva is elég ciki. Még a szóvivők szóvivőjéről is lehetetlenség ugyanis elképzelni, hogy csak úgy vaktában lövöldözget, anélkül, hogy egyeztetne közben az ügyben a legilletékesebbel, magával az elnökkel. Minderre aztán még ráfejelt a belügyminisztérium, amely nyilvánosan kijelentette, hogy az előírások szerint szigorúan titkos információnak számít, hogy az adott napon hol tartózkodott az államfő és az őt védő szolgálat, s ezt az információt még nem lehet feloldani a titkosítás alól.
Nos, ekkor szerintem már Micimackót is kezdte érdekelni, hol is járhatott 2009 augusztusának azon a sokat vitatott napján a mi kedves államfőnk. Az események egybeesésének köszönhetően − mivel Gašparovič nagyjából ekkora időzítette ama döntésének bejelentését is, miszerint nem nevezi ki a parlament által legálisan megválasztott Jozef Čentéšt főügyésznek − a felháborodott emberek egy része tüntetést szervezett a köztársasági palota elé, ahol azt skandálta, hogy „Gašparovič mondjon le”. Ez már sok volt a mi államfőnk lelkének, így nagy bátran kiült a tévékamerák elé − persze ezúttal is egyedül, vitapartner nélkül −, ahol elmondta nekünk, mennyire bántja őt a dolog. Hibázott a hivatala, hogy valótlan formációk kerültek onnan ki, ám a szóvivőjét mégsem kárhoztatja. Szegény, ő is szabadságon volt abban az időben, s nem tudhatta, mi az igazság. Az irodája − az elnök szerint − úgy tudta ugyanis, hogy csak hétfőn érkezik meg horvátországi szabadságáról, ő viszont már pénteken éjjel megérkezett….

Eddig a történet, pillanatnyilag. Nem tudom van-e ember szerte az országban, aki ezek után elhiszi ezt.  Először is, hogy a szóvivő csak úgy vaktában lövöldözget, megkérdezés nélkül az elnök hollétét illetően egy ilyen komoly ügyben. Az első tévedés még talán hihető. De ha Trubač meg az elnök irodája úgy tudták, hogy csak hétfőn érkezik meg Gašparovič horvátországi nyaralásából, hogyan nyilatkozhatta másodszor, hogy az államfő focimeccsen volt az ominózus időben? S ha egyeztetés nélkül másodszorra is ekkora valótlanságot nyilatkozott, hogyan lehetséges, hogy nem rúgták ki azonnal két lábbal, mi több az államfő a tévékamerák előtt személyesen védte meg a szóvivőjét, aki ekkorát hibázott? Nos, kérem, tisztelt elnök úr, talán erre kellene még gombot varrni.

Dunajszky Éva, Felvidék. ma