Akik nem élték túl…

A kelet-szlovákiai zsidó közösség történetét bemutató kiállítás Akik (nem) élték túl címmel a Rozsnyói Bányászati Múzeum Galériájában tekinthető meg. A kassai önkormányzat kulturális intézménye, a Rozsnyói Bányászati Múzeum és a Dél-Zempléni Múzeum és Kulturális Központ együttműködve készítették a tárlatot.

A kiállítást eredetileg a tőketerebesi Dél-Zempléni Múzeum és Kulturális Központ -999- Morituri te salutant címmel, a kelet-szlovákiai zsidó nők és lányok első, az auschwitzi megsemmisítő táborba szállításának 80. évfordulója alkalmából mutatták be.

Az említett kiállítás egy részét a Rozsnyói Bányászati Múzeum vette át, amelyet a múzeum gyűjteményében található helyi jellegű információkkal és autentikus korabeli tárgyakkal egészítettek ki.

Pavol Lackanič, a Rozsnyói Bányászati Múzeum igazgatója nagyra értékeli, hogy a múzeumok szorosan együttműködve vettek részt a kiállítás elkészítésében, annak ellenére, hogy működési területük eltérő. „Maga a kiállítás a zsidó közösség valós, bár szomorú sorsának témáját hozza a nyilvánosság elé, a fókuszban Rozsnyóval” – mondta az igazgató.

A rendezvény fő gondolata a kelet-szlovákiai zsidó lakosság történetének megközelítése, különös tekintettel a rozsnyói zsidó közösség életére, valamint az 1938-as évhez kapcsolódó változásokra, amikor is a zsidók társadalmi helyzete jelentősen megváltozott.

„A második világháború tragikus eseményei nemcsak a szlovákiai zsidó lakosság egészét érintették, hanem az egyes kisebb-nagyobb közösségek sorsát is jelentősen befolyásolták Szlovákia minden szegletében, így Rozsnyón is. Különösen manapság kell emlékezni minden egyes emberi élet értékére”

– olvasható Martin Hajduk, a kiállítás megvalósításáért felelős Rozsnyói Bányászati Múzeum kurátorának szavai.

A rendezvény része egy vagon másolata is, amellyel a zsidó lakosságot koncentrációs és megsemmisítő táborokba szállították. Az auschwitzi megsemmisítő táborba érkezést megörökítő fényképek ebben az imitált vagonban kerülnek levetítésre.

Sylvia Holečková, a múzeum történésze bemutatta a Rozsnyói Bányászati Múzeum történelmi alapjában fellelhető egykori rozsnyói zsinagóga megmaradt emlékeit, illetve elmondta a zsidó imaház történetét. Rozsnyó bányaváros volt, ezért sem a területén, sem a közvetlen környezetében nem telepedhettek le zsidók. Azonban a tilalom ellenére már a 19. század közepén itt éltek. Fokozatosan annyi zsidó költözött be a városba, hogy 1858- ban már saját rabbijuk volt. 1875-ben megalakult az első zsidó imaház, a zsidóknak saját temetőjük és iskolájuk is lett. A Zsidó Nők Egyesülete és a Támogató Egyesület tevékenysége is közismert volt. A várost 1890-ben sújtó tűzvész az imatermet is megrongálta. A zsidó lakosság számának növekedése miatt a zsidó közösség úgy döntött, hogy reprezentatív modern zsinagógát épít – imaházat, egy közös gyülekezőhelyet, ahol zsidó vallási összejöveteleket és foglalkozásokat tarthatnak.

Az építkezéshez Andrássy Franciska grófnő járult hozzá, egyéb forrásokat gyűjtés formájában szereztek be. A zsinagógát Szilvássy Nándor rozsnyói építőmester építette a szegedi Kunfalvi Nándor terve alapján. Az épület alapkövét 1892. július 11-én tették le. 1893. augusztus 29-én a város főszolgabírója és polgármestere jelenlétében ünnepélyesen megnyitották a Berzéte utcai (ma Šafárik utca) zsinagógát. Az épület az ún. Horváth-kertben állt a mai parkoló helyén az Általános Hitelbank épülete előtt.

A 13 méter magas, kétszintes, központi szakrális térrel rendelkező épület téglából épült, historizáló stílusban, romantikus és mór elemekkel. Téglalap alaprajzú volt, 22 méter hosszú és 12 méter széles. A második világháború után az elhagyatott zsinagóga bútorraktárként működött és az 1950-es évek végén lebontották azzal az ürüggyel, hogy egy buszpályaudvar számára földet szerezzenek.

A kiállítás keretében a látogatóknak lehetőségük van tárgyi emlékeket is megtekinteni. Az egyik Mózes könyve – Isten Tízparancsolata, egy restaurált, vörös márványból készült kőtábla, az ún. Desatoro, amely eredetileg a zsinagóga homlokzatán volt elhelyezve, a másik pedig az az emléktábla, melyet Andrássy Franciska grófnő emlékének ajánlottak fel és eredetileg a rozsnyói zsinagóga belsejében helyeztek el, 1905-ben.

Megtekinthető még a rozsnyói zsidó vallási közösség pecsétje 1872-ből, zsidó imakönyvek, melyeket valószínűleg a rozsnyói zsidó közösség használt, a 19. század vége és a 20. század első felében. Sörösüvegek Rosenblüth Jenő, rozsnyói sörnagykereskedő nevével az 1930-as évekből. A Széder tál, mely a húsvét ünnepéhez kötődik. Az ünnepi asztalra a Széder vacsora alatt került. Hat szimbolikus edényt tartalmaz, a sült hús, főtt tojás, keserű fűszernövények, zöldfűszer, alma, dió és vörösbor keveréke és három macesz számára. A tálat az 1850–1860-as években egy rozsnyói kőedény-manufaktúrában készítették, valószínűleg a zsidó közösség egyik fontos tagja számára. A 33 cm átmérőjű, megemelt peremű kerek tálat feketére festett héber nyelvű szöveg díszíti, középen a következő felirat olvasható: Le Shana Habad BejeRushalaim Shulchan Aruch (szabad fordításban: jövőre Jeruzsálemben terített asztal). A PA barna kezdőbetűk két stilizált zöld virág között láthatók. A tál szélét a kerület mentén egyszerű barnára festett motívum díszíti. Az alján a ROZSNYON 1 jelzés látható. A múzeum gyűjteményében található ritka tárgyak közé tartozik, amelyek ma a zsidó közösség történetét dokumentálják.

A tárlatot 2023. május 15-ig tekinthetik meg a Rozsnyói Bányászati Múzeum Galériájának látogatói.

(Máté Gyöngyi)