Raffaello Sanzio (gyakran Raffaello, más névváltozatban Raffaello Santi, Raffaello Sanzi, Raffaello da Urbino, Raffaello di Giovanni Santi, latinosan Raphael Sanctius), 540 évvel ezelőtt született Urbinoban, nagypéntek napján, és 503 évvel ezelőtt, 37 éves korában, Rómában fejezte be földi pályafutását, ugyancsak nagypénteken.
A reneszánsz kori olasz festő és építész, a cinquecento kiemelkedő alakja, akire fél évezred múltán is a reneszánsz festészet koronázatlan királyaként emlékezünk. A cinquecento elnevezés stílustörténeti korszakot takar, mely az itáliai reneszánsz művészet kb. 1500 és 1530 közötti korszakának megnevezése, Giorgio Vasari nyomán.
Az athéni iskola (1509) – Fotó: Wikipédia
Művészcsaládban született, apja Giovanni Santi festő volt. Anyja, Magia di Battista Ciarla 1491-ben meghalt. Festészetet kezdetben apjától tanult, aki 1494-ben szintén elhunyt, a 11 éves Raffaello árván maradt. 1496-ban Perugiába került festőinasnak Pietro Perugino (Pietro Vannucci) mesterhez, akinek sokat segített a megrendelt festmények elkészítésében.
Raffaello 1504-ben, 21 évesen, Firenzébe költözött, ahol Leonardo és a fiatal Michelangelo voltak rá nagy hatással. Itt ismerkedett meg a realista festészet remekműveivel, és önálló mesterként főleg Madonna-képeket alkotott, mint a Madonna zöldben, vagy a befejezetlen Esterházy Madonna. Ugyancsak firenzei tartózkodása alatt festette a Három grácia című művét is. Ezekből az évekből származó további képei: Ifjú arcképe, Női képmás, Krisztus sírbatétele. Négy évet dolgozott a „virágzó városban”, ahol nagyon népszerű és elismert művész lett különösen miután megfestette hús-vér Madonna-képeit, amelyekben az alakokat lehozta a földre a korábban divatos testtelenségüktől és átszellemültségüktől. Leonardo és Michelangelo művei sokszor komorak, titokzatosak voltak, Raffaello nyugodtabb, barátságosabb stílusban alkotott, újjáteremtve az antik görög művészetet. Képeinek harmóniája, derűs színvilága a későbbi időkben mintaként szolgált.
II. Gyula pápa 1508-ban meghívta a Vatikánba. Bámulatos tehetsége, megnyerő külseje és személyes bája révén a „festők fejedelmévé” választották.
Vatikán-mennyezeti festmény, Justitia, az igazság istennője Fotó: Wikipédia
A pápa kérésére freskósorozatot készített a pápai rezidencia, a vatikáni teremsor, a Stanzák közepes méretű termeibe. Volt olyan freskó, amelyet csak kartonon tervezett meg, majd a segédei, tanítványai készítették el. Ekkor kicsit leállt a kisebb munkáival, hogy megfesse legnagyobb művét, Az athéni iskola című alkotást.
A freskón a háttér kulissza, nem valós helyszín. Az előtérben a legismertebb görög bölcsek láthatóak, például Arisztotelész, Platón, Püthagorasz és mások. Raffaello önmagát is belefestette a képbe, amely kiegyensúlyozottságot, világosságot és fényt áraszt. Ez a festmény lett a reneszánsz művészet egyik csúcsa. A mű befejezése után Raffaello folytatta a Stanzák freskóit. Ezeknél mélyebb, gazdagabb színekre törekedett. A 16. század első két tizedének ő az egyik legjobb portréfestője is.
Vatikáni múzeum – Raffaello „szobáinak” egyike Fotó: Wikipédia
X. Leó megbízta, hogy fessen tíz falikárpitot a Sixtus-kápolna falaira, melyek 1519-ben felkerültek és jelenleg is a Vatikán díszei. Témái közt található „A csodálatos halfogás”, „A béna meggyógyítása”, „Elymas megvakítása” és „A Szent Pál Athénben prédikál” című művek. Befejezte első építészeti tervét, a Sant’Eliggio degli Oreficit, ami temetkezési kápolna volt.
A pápai lakosztály négy egymásba nyíló termét Raffaello freskói díszítették. A második terem díszítése lett kész leghamarabb (1508–11 között), a Stanza della Segnaturát eredetileg könyvtárnak építették, de itt írták alá az egyházi udvar rendeleteit is. Innen ered a terem neve: a segnatura régies kifejezés, magyarul aláírást jelent. Két óriási festmény: az Athéni iskola és a Disputa a keresztény vallás diadala, és két kisebb falfestmény: a Parnasszus és az Erények találhatók itt, a mennyezet és a lábazat egyszínű képei 1508–1511 között készültek. A terem festményének fő motívuma a főmennyezeten kezdődik: négy nőalak személyesíti meg a Teológiát, a Filozófiát, a Költészetet és a Jogtudományt. A témák részletesen a négy falon folytatódnak.
Raffaello – Krisztus sírbatétele Fotó: Wikipédia
Figyelemre méltó, hogy Az Oltáriszentség disputája című festményre odafestette az Oltáriszentség imádói közé Gioralmo Savonarolát, akit II. Gyula pápa elődje, VI. Sándor égettetett meg a pápa bírálata miatt.
A Krisztus színeváltozása című festményén dolgozott, amikor 1520. április 6-án, nagypénteken, a harminchetedik születésnapján halt meg. Giorgio Vasari életrajzíró művésztársa szerint halála két héttel az „állandó magas” lázzal járó betegség után, a „túlzott szeretet” miatt, az ismételt érvágások ellenére következett be.
Halálakor jelentős vagyonnal rendelkezett, amit tizenhatezer dukátra becsülték. Saját kérésére a római Pantheonban helyezték végső nyugalomra. A mester sírját 1833-ban XVI. Gergely pápa utasítására kibontották, és földi maradványait márvány szarkofágba zárták.
Raffaello – Folignoi Madonna Fotó: Wikipédia
„Műveit nézve nem csodálkozhatunk, hogy a katolikus művészet csúcsának tekintették és tekintik. Raffaello csodálatos oltárképeket festett, új típusú ikonográfiát alkalmazott például a Folignoi Madonna. Raffaello fedezte fel újra a szent párbeszédet, azaz olyan festményeket festett, amelyeken szentek Máriával és Jézussal beszélgetnek, és ezzel mintegy a nézőt is bevonják a párbeszédbe, imára invitálják” – mondta Elizabeth Lev művészettörténész a nagy festő halálának évfordulóján, a Catholic News Agencynek adott interjúban.
Forrás: Wikipédia, RomKat.ro
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
