Hóstát kincsei

A közmédia és a Hagyományok Háza közös műsora május második hetében Kolozsvárra látogat, s a kincses város környékén élő hóstáti magyarokat mutatja be. A zenei válogatásban a szerkesztő a kalotaszegi Laka „Kicsi” Aladár prímás felvételeiből szemezget.

A Kossuth Rádió „Hajnali” – Népzenei összeállítás korán kelőknek jövő heti műsorát a Kolozsvár vidékén élő hóstátiaknak szenteli.

A Kolozsvártól keletre, északra és nyugati irányba húzódó területeket a tizenkilencedik századig Hóstátoknak nevezték. Lakói büszkén vallották magukat egyszerre városi polgároknak, de ugyanakkor földműves parasztoknak, „földészeknek” is. A hagyomány úgy tartja, hogy Bocskai István erdélyi fejedelem telepített hajdúkat a vidékre. Sokkal valószínűbb azonban, hogy inkább Erdély különböző területeiről, a közeli Kalotaszegről, Mezőségről és a Kolozsvár környéki falvakból érkeztek a betelepülők, de Hóstát népe közt találunk székely telepeseket is. Megélhetésük alapja a földművelés, az állattenyésztés és a fuvarozás volt. Noha a 18–19. században a hóstátiak lélekszáma újabb bevándorlókkal gyarapodott, mégis olyan egységes és sajátos kultúra alakult ki, hogy a romániai magyarság egyik kicsiny, de önálló néprajzi csoportjának tekinthető. Hagyományaikat és szokásaikat félvárosi mivoltuk ellenére is sokáig megőrizték, viseletükről a kolozsvári piacokon bárki könnyen felismerhette őket.

A hóstáti „földészek” portái rendszerint tágasak voltak, több épületből – egy központi udvar köré szervezve – álltak. Minden portán két ház épült: az úgynevezett első ház, – ami mindig az utcára nézett –, illetve a kisház, ami a nyári konyha szerepét töltötte be. Az első épületet tulajdonképpen csak ünnepi alkalmakra használták, itt volt a tisztaszoba is. Jellegzetes darabjai a nagy, barnára festett kelengyés láda, a sok párnával felterített, díszes takaróval fedett ágy és a porcelán kancsók, csészék tárolására alkalmas festett fogas voltak. A hóstáti udvarban a hátsó rész az asszonyok birodalmának számított: rendszerint a kis házban főztek. Ennek közelében álltak az úgynevezett „rakópajták”, melyek egyszerre voltak csűrök és istállók is, és ez az épület választotta el az udvart a kerttől. A csűrökben mulatságokat is rendeztek, de a rakópajtákban volt a cselédek szállása is. A hóstátiak, ha csak tehették, soha sem fogadtak más nemzetiségű cselédet, a szolgálók nagy része a mezőségi Székről származott. Az itt lakó magyarok ugyan erősen ragaszkodtak hagyományaikhoz, de ez nem jelentette azt, hogy gazdálkodási módszereiken ne változtattak volna. Jól példázza ezt, ahogy a 19. században, a Kolozsvár északi részében megtelepedett bolgárkertészek hatására, áttértek az öntözéses zöldségkertészetre, és átvették a kertgazdálkodás módszereit.

Életük és szokásaik a Magyar Állami Népi Együttes Kolozsvári piactéren című produkciójában is helyet kapnak.

Szerkesztő: Éri Márton és Maruzsenszki Andor
Műsorvezető: Pénzes Géza
Adás: Kossuth Rádió (minden reggel 4.03)
A műsor interneten elérhető ITT.

(Dr. Csermák Zoltán)