22
Április 14-én, húsvét 3.vasárnapján Ittzés János győri evangélikus lelkész-püspök Pozsonyba látogatott.
Az eseményről egy kedves evangélikus ismerősömmel való találkozás alkalmával értesültem, aki megemlítette, hogy néhány hete visszamenőleg Magyarországról hívnak vasárnaponként a 11 órás magyar istentiszteletre helyettesítő lelkészeket valamint lelkésznőket, hiszen a jelenlegi Pozsonyban működő Hlocsok Erika lelkésznő még májusig Németországban tartózkodik, ahol tanulmányait folytatja. S milyen jó ötlet fogalmazódott meg az evangélikusok fejében, hogy meghívták Ittzés János püspök urat is. Ennek a hírnek hallatán úgy döntöttem, én is ellátogatok oda, az istentiszteletre.
Ittzés püspök úr nagy örömmel jött el ide, Pozsonyba, az apácapályai evangélikus kis templomba, mint azt elmondta az istentisztelet keretében, szívesen tett eleget a meghívásnak.
Jó Pásztor vasárnapja révén – ami a katolikusoknál a legutóbbi vasárnap volt, evangélikusoknál az egy vasárnappal korábbi – a püspök úr elmélkedett a Jó Pásztor irgalmas szeretetéről, aki életét adja juhaiért, s védelmez minket még amikor a halál is ránk feni kaszáját, s arról, hogyan jelenik meg a Jó Pásztor a mi életünkben. Kérte, hogy óvja meg az Ő szeretete a testvéreket. Prédikációjában elmondta az életét is, hogy Csornán született, szolgálatot teljesített a tanulmányai befejezte után Kőszegen 1970-71-ben segédlelkészként, majd 1981-től gyülekezeti lelkészként. Említést tett a Nyugati /Dunántúli/ evangélikus Egyházkerületről, amely tudva lévő, hogy egy a Magyarországon működő három egyházkerületből. Szólt annak 1952-es erőszakos megszüntetéséről, amelyet aztán 2000-ben hoztak újra létre. Az újjáalakult Egyházkerület megválasztotta püspökének, 2006 márciusa és 2010 novembere között pedig a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke volt.
Az istentiszteleten az egyébként is így vasárnaponként megszokott létszámban voltak jelen a hívek, vagyis úgy két tucatnyian. Köztük voltak ismerőseim közül reformátusok, s jómagam is katolikus. Pedig azt vártam, hogy egy püspök érkezésének híre több embert odavonz, legyen az akár más felekezetű is.
Az istentisztelet úrvacsorával zárult. Sok szép éneket is énekeltek, melyeket én is igyekeztem énekelni kottás énekeskönyv segítségével.
A végén Samarjay Zoltán a gyülekezet nevében virággal köszönte meg a püspök úr szolgálatát, s ezután a kijárati ajtóhoz hátrajövet minden hívőt kézadással bocsátott útjára a püspök úr, de volt lehetőség vele beszélgetni is.
A következő vasárnap pedig Sztankó Gyöngyi lelkésznő jött el szolgálatot teljesíteni a pozsonyi magyar evangélikusokhoz jóval messzebbről, Nyíregyházáról.
Érdemes lehet, gondolom, aki jónak látja, a következő hetekben is vasárnaponként 11-re ellátogatni hozzájuk az apácapályai kis templomba, hiszen minden vasárnap más és más lelkész végzi az istentiszteletet. S jó volna, ha újra szerveznének hasonlóan a néhány évvel ezelőtti ökumenikus magyar istentisztelethez a jövőben is ilyeneket, amit akkor a nagyhéten tartottak. S ott összejöttünk szép számban pozsonyi magyar katolikusok, reformátusok és evangélikusok, akkor megláthattuk a nagy evangélikus templomot is, amely benn található az udvarban
Ittzés püspök úr nagy örömmel jött el ide, Pozsonyba, az apácapályai evangélikus kis templomba, mint azt elmondta az istentisztelet keretében, szívesen tett eleget a meghívásnak.
Jó Pásztor vasárnapja révén – ami a katolikusoknál a legutóbbi vasárnap volt, evangélikusoknál az egy vasárnappal korábbi – a püspök úr elmélkedett a Jó Pásztor irgalmas szeretetéről, aki életét adja juhaiért, s védelmez minket még amikor a halál is ránk feni kaszáját, s arról, hogyan jelenik meg a Jó Pásztor a mi életünkben. Kérte, hogy óvja meg az Ő szeretete a testvéreket. Prédikációjában elmondta az életét is, hogy Csornán született, szolgálatot teljesített a tanulmányai befejezte után Kőszegen 1970-71-ben segédlelkészként, majd 1981-től gyülekezeti lelkészként. Említést tett a Nyugati /Dunántúli/ evangélikus Egyházkerületről, amely tudva lévő, hogy egy a Magyarországon működő három egyházkerületből. Szólt annak 1952-es erőszakos megszüntetéséről, amelyet aztán 2000-ben hoztak újra létre. Az újjáalakult Egyházkerület megválasztotta püspökének, 2006 márciusa és 2010 novembere között pedig a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke volt.
Az istentiszteleten az egyébként is így vasárnaponként megszokott létszámban voltak jelen a hívek, vagyis úgy két tucatnyian. Köztük voltak ismerőseim közül reformátusok, s jómagam is katolikus. Pedig azt vártam, hogy egy püspök érkezésének híre több embert odavonz, legyen az akár más felekezetű is.
Az istentisztelet úrvacsorával zárult. Sok szép éneket is énekeltek, melyeket én is igyekeztem énekelni kottás énekeskönyv segítségével.
A végén Samarjay Zoltán a gyülekezet nevében virággal köszönte meg a püspök úr szolgálatát, s ezután a kijárati ajtóhoz hátrajövet minden hívőt kézadással bocsátott útjára a püspök úr, de volt lehetőség vele beszélgetni is.
A következő vasárnap pedig Sztankó Gyöngyi lelkésznő jött el szolgálatot teljesíteni a pozsonyi magyar evangélikusokhoz jóval messzebbről, Nyíregyházáról.
Érdemes lehet, gondolom, aki jónak látja, a következő hetekben is vasárnaponként 11-re ellátogatni hozzájuk az apácapályai kis templomba, hiszen minden vasárnap más és más lelkész végzi az istentiszteletet. S jó volna, ha újra szerveznének hasonlóan a néhány évvel ezelőtti ökumenikus magyar istentisztelethez a jövőben is ilyeneket, amit akkor a nagyhéten tartottak. S ott összejöttünk szép számban pozsonyi magyar katolikusok, reformátusok és evangélikusok, akkor megláthattuk a nagy evangélikus templomot is, amely benn található az udvarban
Zili Kristóf, Felvidék.ma
