Az anya kifejezés eltörlésére irányuló próbálkozásokról – mint a genderőrület egyik vadhajtásáról – korábban már írtunk, s akkor is rossz viccnek tűnt az egész, holott sajnos nem az. Ezt bizonyítja, hogy újra és újra felmerül a hasonló agyament javaslatokkal együtt.
Legújabban Levine állt elő ezzel a tébollyal, aki még véletlenül sem tévesztendő össze Rejtő Jenő legendássá vált alakjával, a nagy Levinnel. Ez a Levine, akit sokféle jelzővel illethetnénk, akár naggyal is párosítva, csak nem éppen hízelgő értelemben, nem más, mint az ugyancsak sok jelzőre érdemes Joe Biden amerikai elnök transznemű egészségügyi miniszterhelyettese – és négycsillagos katonatisztje.
Jól mutatja, hogy hová jutott a világ, hogy ez az eredetileg gyermekorvos jóasszony, vagy jóember (a fene tudja ezt már követni) buzgón dicsérte azt az alaszkai nemi identitást megerősítő klinikát, amely az „anya” szót a „petesejttermelő” kifejezéssel akarja helyettesíteni. A klinika olyan nézeteket támogat, amelyek szerint a gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy az „orvosok találják ki a csecsemők nemét”.
Az intézmény a „férfiak“ szó használata helyett „XY egyének“ kifejezés használatát ajánlja. Rachel Levine korábban megerősítette, hogy a Biden-kormányzat „maximálisan támogatja” a kiskorúak ún. nemi megerősítő ellátását. A helyettes államtitkár ezt követően kijelentette, hogy „a nemi hovatartozást megerősítő ellátás orvosi ellátás”. Levine hozzátette, hogy „a pubertás előtt álló gyermekek esetében nem végeznek orvosi beavatkozásokat. A standard ellátás lehetővé teszi számukra, hogy ezt terápiával fedezzék fel”. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a pubertáskor elérése előtt pubertássokkolókat adnak nekik.
Azt is elárulta, hogy örül, hogy ilyen sokáig várt az „átállással”, mert így családot alapíthatott, gyermekei születtek. Saját tapasztalatai ellenére azonban úgy gondolja, hogy a nemi átállásnak könnyen elérhetőnek kellene lennie, hogy minél fiatalabb korban elkezdhessék az átalakulást, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy idősebb korukban nem lehet gyermekük.
Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy hány ilyen eset végződik öngyilkossággal, amikor az érintett rájött, hogy mégsem hozott jó döntést, ám ez a „jótékony önmegvalósítás“ már visszafordíthatatlan.
Nos, ilyenkor teszi fel az ember a kérdést, hogy itt már valóban mindenki megbolondult?! Hová jutott az emberiség, amikor már a normális felének van szüksége védelemre a genderőrület vadhajtásai ellen és nem fordítva? Kinek a jogait kell itt tulajdonképpen védeni kitől? A petesejttermelővé degradált anyát, az XY egyénné lett férfit, azt a csecsemőt, akinek a nemét az orvos „találékonysága” és kénye-kedve dönti el, és azt a kiskamaszt, akit ha véletlenül egy kicsit fiúsabb természetű lány, vagy lányosabb természetű fiú, jótékonyan meggyőznek arról, hogy ő férfiként vagy épp nőként lesz boldog ember!
Igen, őket kell megvédeni, nem azt, aki férfiként egyszeriben nőnek érzi magát és így győzi le könnyedén különböző versenyszámokban a nőket, követeli magának a jogot a női vécé, zuhanyzó használatára, vagy épp a női börtönbe való kerülésre, ha netán rossz útra tévedne. Igen, az előbbieket kell megvédeni az egyre agresszívabbá váló őrülettől, meg azokat, akiket – ha mindezek ellen felemelik a szavukat – ellehetetlenítettek, szervezetten támadnak.
Az ember néha úgy érzi magát, mint egy rossz álomban, s szeretne felébredni egy olyan világban, ahol ismét helyreállt a rend és végre a józan ész uralkodik. Csakhogy bekapcsolja a rádiót, megnézi a híradót, elolvassa a híreket, ahonnan az ilyen Levinek röhögnek a képébe, akiket nem egy pszichiátriai klinika helyszíni közvetítéséből láthatunk, hanem egy világnagyhatalom egészségügyi miniszterhelyetteseként. És még csak nem is reménykedhetünk, mivel a dolgok jelenlegi állása szerint egyelőre nem úgy néz ki, hogy innen már ne lenne lejjebb…
(NZS/Felvidék.ma)
