Sík Sándor piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, a katolikus költészet egyik legnagyobb alakja, irodalomtörténész, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Kossuth-díjas magyar lírikus, a 20. század barokk korszak irodalmának, az esztétikának és a verstannak kutatója. Pedagógusként, az „emberebb ember, magyarabb magyar” nevelési elv volt a célja.
Fiatalkorától fogva foglalkozott az irodalom szinte minden ágával. Már a gimnáziumban feltűnt költői tehetségével, később írt irodalomtörténeti és esztétikai értekezéseket, kritikákat és színműveket, szerkesztett imakönyveket, tankönyveket és újságokat, lelkigyakorlatvezetőként és előadóként is ismert volt.
Budapesten született 1889. január 20-án, és itt adta vissza lelkét a Teremtőnek hatvan évvel ezelőtt, 1963. szeptember 28-án.
Apja, Sík Sándor ügyvéd, anyja Winternitz Flóra, még gyermekeik születése előtt a zsidó vallásból áttértek a katolikus hitre. Az apa korai halála után az anya egyedül nevelte öt gyermekét gödöllői otthonukban.
Sík Sándor, a fiatal piarista és Sík Sándor a fiatal pap Fotó: Sík Sándor virtuális emlékoldal
Elemi iskoláit Gödöllőn végezte, Pesten a piarista gimnázium tanulója volt, s 1903-ban belépett a rendbe. Kecskeméten érettségizett, majd a pesti egyetem magyar-latin-görög szakán tanult tovább. Gyerekkorától az irodalom, a színjátszás érdekelte, írni is korán kezdett, első versét a Zászlónk katolikus szellemű ifjúsági lap közölte. Gimnazistaként önképzőköri tag volt, számos rangos pályadíjat nyert esszéivel, elbeszéléseivel. 1910-ben doktori címet szerzett Mindszenty Gedeon költészetéről szóló értekezésével. Ebben az évben jelent meg első verseskötete is, a Szembe a nappal, amelyről Kosztolányi írt dicsérő kritikát.
1910-től a váci, majd a pesti piarista gimnáziumban tanított, mellette az Élet című lap segédszerkesztője volt. 1911-ben müncheni útja során ismerkedett meg a cserkészmozgalommal, s hazatérve a hazai cserkészet egyik alapítója, a Magyar Cserkészszövetség elnöke lett.
Igen népszerű volt a Schütz Antal teológussal együtt az ifjúság lelki épülésére összeállított Imádságoskönyve, amely először 1913-ban jelent meg.
Ebben az időben főként a színműírás foglalkoztatta, darabjait ifjúsági előadásokon mutatták be, Zrínyiről szóló drámáját a Nemzeti Színháznak is felajánlotta, de nem kapott választ.
Sík Sándor, a cserkész Fotó: Sík Sándor virtuális emlékoldal
Az első világháború idején tábori lelkész volt, ekkor írt versei mély megrendültséget mutattak. 1919-ben a Szent István Akadémia, majd 1923-ban a Kisfaludy Társaság tagjává választották. 1924-25-ben Rómában tartózkodott, élményeit a Sarlós Boldogasszony kötetében írta le.
1929-ben jelent meg jelentős tanulmánya „Gárdonyi, Ady, Prohászka” címmel, ebben könnyed, de elmélyült elemzést ad irodalmunk e három igen különböző egyéniségéről.
Ugyanebben az évben kinevezték a szegedi egyetem irodalmi tanszékére. Legendás előadó volt, lebilincselő egyéniség, minden előadása tudományos elmélyültségről tanúskodott, diákjai mellett civil érdeklődők is látogatták őket.
Mentora volt a Szegedi Fiataloknak, Baróti Dezső, Ortutay Gyula, Tolnai Gábor mellett legkedvesebb tanítványa Radnóti Miklós volt, akit 1943. május 2-án ő keresztelt meg a budapesti Szent István-bazilikában. 1934-ben a Nemzeti Színház bemutatta István király című drámáját, 1936-ban a rádióban Árpád-házi szentjeinkről tartott előadássorozatot. Könyvet írt Zrínyi Miklósról, 1942-es Esztétikája a kor egyik jelentős irodalomelméleti munkája.
Sík Sándor könyvei Fotó: Wikipédia
A második világháború idején Pesten élt, majd a Köznevelési Tanács alelnöke volt, 1946-ban az Akadémia levelező tagja, s a Vigilia folyóirat felelős szerkesztője lett. 1947-ben piarista rendfőnökké nevezték ki, 1950-ben tagja volt az állam és egyház viszonyának rendezésén dolgozó püspökkari bizottságnak.
1959-ben, 70. születésnapjára jelent meg költői pályájának jelentős verseiből válogatott Őszi fecske című kötete. 1961-ben aranymiséjén mutatták be Kodály Zoltán kórusművét, amelyet Sík Sándor Te Deum című versére komponált.
1963. szeptember 28-án halt meg Budapesten. Temetése október 4-én volt a Farkasréti temetőben, de ott sírját 1980-ban felszámolták, és hamvait a Kerepesi temető újabb piarista sírboltjába helyezték.
Sík Sándor sírja Fotó: Wikipédia
Sík Sándor emléke nagy népszerűségnek örvend a magyar cserkészek körében.
Útmutatásai ma is aktuálisak. A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség berkeiben a tardoskeddi 60. számú Sík Sándor cserkészcsapat viseli nevét és erősíti a cserkészet létjogosultságát immár 23 éve.
Versei közt számos népszerű cserkészvers található, köztük a magyar Cserkészinduló, melyet a cserkészek minden rendezvényükön elénekelnek. A zenéjét Turry Peregrin (1887-1950) énektanár, karnagy szerezte.
A Magyar Cserkészinduló Fotó: cserkesz.hu
Több száz versében tisztán fénylik hite és pedagógiája, az a nevelési módszer, melyben az „emberebb ember és magyarabb magyar” megfogalmazás lett az egyik útmutatója a magyar cserkészvezetőknek, melyet a „Fiatal Magyarság” című neveléstörténeti sorozatban fogalmazott meg és hagyott örökül.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
