Október 19-én, csütörtökön került sor dr. Csókay András idegsebész-orvos professzor tanúságtétellel egybekötött előadására. A több mint 130 érdeklődőt megszólító lelki esemény szervezője a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség és a Jót Tenni Jó Alapítvány tagjai és pártolói voltak. Helyszínül a pozsonyligetfalui Mamatey utcai szaleziánus templom és központ emeleti nagyterme szolgált.
Ahogy a meghívó alcímében szerepelt: a tanúságtételhez kapcsolódott a nyílt beszéd a sátán elleni harcokról és győzelmekről Jézussal és a Szűzanyával a tudományban. Az est moderátora dr. Petrányi-Szöőr Anna volt. Továbbá megszólaltak még Csókay András professzor felesége, Altay Daniella és a megvásárolható könyvpublikációkat is árusító, jelen lévő Muhari-Papp Sándor Balázs híres magyar festőművész, szintén tanúságtevő.
A tanulságos, elgondolkodtató előadás, a tanúságtételek, sokakban minden bizonnyal a figyelmes, különböző korosztályból való hallgatóságból további gondolatokat, következtetéseket, átértékelést idéztek elő, váltottak ki.
Az előadás végéhez közeledve Molnár Tamás atya, a pozsonyi magyar katolikus közösség lelkipásztora köszönetet mondott a Csókay házaspárnak a tanulságos előadásért. Felhívta a résztvevők figyelmét, hogy lehet ez alkalommal is adakozni Csókay doktor úréknak, ugyanis idén is mennek decemberben missziós útjukra Bangladesbe. Közismert a doktorról, hogy 2019-ben a sziámi ikreken végezte az igényes műtétsorozatot.
A program után Csókay professzor különböző könyvei voltak megvásárolhatók, dedikálhatók.
(Fotó: Zilizi Kristóf)
Az előadás után a szaleziánus központ templomhelyiségében szentmisére került sor. Molnár Tamás atya mutatta be a szentmisét, öt ministráns asszisztálása jelenlétében. Buzdított október hónap révén a rózsafüzér imádkozására Mária hónapjában. Ahogy a ferences közösségben is ekképpen teszik a vasárnapi reggel 9 órai misék előtt.
Tamás atya a hívekre ünnepi áldását adta az áldozás utáni könyörgést követően. Megköszönte, hogy ilyen szép számban összejöttek erre az estére pozsonyligetfalusiak, a város különböző részein lakók, de Pozsony közelebbi és távolabbi környékének magyar katolikusai is egyaránt. Elbocsátásra elhangzott a 152-es számú ének: „Ó Jézus, emlékezni rád / A szívnek szent örömet ád, / De minden méznél édesebb, / Szívünkben bírni tégedet.“
Reméljük, hisszük, hogy újra lesznek rendszeresen alkalmanként, évente párszor magyar szentmisék Pozsonyligetfaluban, ahol rendszeresen voltak az 1994-es beszüntetésükig vasárnapról vasárnapra és az ünnepekkor.
(Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
