Előre megfontolt szándékkal, tudatosan munkálkodik országa romba döntésén a szlovák kormányfő. Gyurcsány Ferenc szemszögéből legalábbis nem minősíthető másként Robert Fico legújabb bejelentése, miszerint szomszédunkban központi intézkedéseket vezetnek be, hogy kordában tartsák a kisfogyasztók által fizetett energiadíjakat. Nemrégiben arról is hallani lehetett: a szlovák kabinet arra az elvetemült tettre készül, hogy megpróbálja befagyasztani az alaposan elszabadult élelmiszerárakat. A legérdekesebb az egészben az, hogy a hírek szerint Brüsszelnek nincs joga leállítani a szlovák lépéseket, legfeljebb némi szemráncolgatás és hivatalos ejnye-bejnye lehet Fico bejelentéseire az uniós válasz. Nem úgy van tehát, ahogy Magyarországon mondják, miszerint az európai közösség ellenállásába ütközik minden árletörésre irányuló, jobbító akarat.
Mint ahogy az sem igaz, hogy nem lehet csökkenteni az élelmiszerek áfatartalmát. Nem más, mint Kovács László, az unió adókért felelős biztosi székébe száműzött volt szocialista pártelnök cáfolta ezt a magyar kormányzati vélekedést tegnap a közrádió műsorában, mondván: Magyarországon is mód nyílhat még egy kedvezményes adókulcs bevezetésére. E kijelentés után eggyel kevesebb lehetősége van a kabinetnek arra, hogy másra mutogasson, és így próbáljon kibújni a piaci beavatkozás kötelezettsége alól. Márpedig kell valamit reagálnia az „országrontó” Fidesz – most már törvénytervezetbe öntött – javaslataira, amelyek arra a tényre épülnek, hogy az elszabadult árakból jelentős többletbevétele keletkezett a büdzsének, s ebből vissza lehetne valamennyit forgatni az állampolgárok javára.
Arra nézvést, hogy a költségvetés a vártnál jóval kedvezőbben alakul, bizonyítékot – ha tetszik, önmaga ellen – éppen a kormány szolgáltat. Először a miniszterelnöktől, majd pénzügyminiszterétől hallhattuk, hogy a hivatalosan tervezett négy százaléknál alacsonyabban alakul az idén az államháztartás hiánya. Már azt is megszellőztette a kabinet, hogy ebben az esztendőben az euró bevezetéséhez szükséges, háromszázalékos mérték közelébe jutunk, mégpedig sokkal gyorsabban, mint ahogy azt eredetileg terveztük. Ennél szemléletesebb alátámasztás nem is kell ahhoz a fideszes érvhez, hogy az adócsökkentéshez rendelkezésre áll az ország kasszájában a szabad mozgástér.
Keletkezik tehát – az általunk befizetett többletbevételekből – a büdzsében egy jelentős tartalék, amivel a kisebbségi kormány is tisztában van. Olyannyira, hogy lényegében erre építi a jövőjét. Ne gondolja senki, hogy a szabad pénzek elköltésében önként átengedik majd a szocialisták az ellenzéknek a terepet. Már biztosan készül a boszorkánykonyhában a legújabb csodafegyver, amit be lehet vetni akkor, amikor az adótörvények és a jövő évi költségvetés parlamenti szavazásakor a szabad demokratákkal ismét szakítópróbára kerül sor. A két párt közti mostani egyeztetések fő tétje az, hogy a felszabaduló forrásokból melyik társadalmi csoport kapjon, hol enyhítsenek a közterheken. Ami az eddig nyilvánosságra került elképzeléseket megkülönbözteti a Fidesz javaslataitól, az elsősorban az, hogy nem a fogyasztás oldalán lazítanának a nadrágszíjon, hanem a dolgozók helyett a vállalkozói szféra, azaz a munkáltatók lennének a kedvezményezettek. A különadó elengedésével a multik, az egészségügyi hozzájárulás eltörlésével pedig a kisvállalkozók kapnak majd ősszel a tovább működő furcsa koalíciótól kisebb ajándékokat. A többit meg félreteszik a választások előtti látványos osztogatásra, amivel átmenetileg ismét megteremthető a fejlődő ország látszata.
MNO, Nánási Tamás
