Napok, évek múlnak el felettünk. Sorsunkat, egész életünket olykor tükörként tarthatjuk magunk elé: merre indultunk el, hol jártunk, és hová jutottunk.
Életutunk tele van buktatókkal, szenvedésekkel, de időről időre örömök is kísérnek bennünket. Gyermekként szüleink és családunk szeretetének voltunk ajándékai: gondoskodásuk, reményeik és féltő figyelmük övezett bennünket.
De vajon hittünk-e? Gondoltunk-e Istenre, miközben jártuk saját utunkat? Felismertük-e életünk Gondviselőjének jelenlétét?
Az élet mint ajándék
Az életet ajándékba kapjuk – szeretetből. Isten ajándéka ez, amelyhez talentum is társul: képesség, lehetőség, emlékeztető arra, hogy honnan ered mindaz, amik vagyunk. Mégis, rohanó világunkban gyakran elsikkad ez az útravaló. Emberi gyarlóságunk, nagyravágyásunk, az önzés, a hatalom és a gazdagság hajszolása könnyen eltérít attól, hogy hálával gondoljunk azokra – és Arra –, akiktől mindezt kaptuk.
Mit is remélünk az élettől, ha ajándékait kizárólag saját érdemünknek, kizárólagos tulajdonunknak tekintjük?
Ha azt mondjuk: „ez az enyém, csak az enyém”? Az élet azonban az isteni teremtés csodája, és erről nem feledkezhetünk meg. Akkor sem, ha olykor úgy hisszük, a Gondviselő nincs jelen.
A csendesen kísérő szeretet
Pedig kegyelme és gondviselése minduntalan velünk van. Szelíd, türelmes szeretettel kísér – olyan csendben, hogy sokszor észre sem vesszük.
Csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha hittel, őszinte szívvel és lélekkel felé fordulunk.
Ha megnyitjuk magunkat, lépésről lépésre igazítja életutunkat, és keresztünket is könnyebben hordozzuk, mert Vele mindig célba érünk.
Mégis gyakran elmarad ez a felismerés. Gyarlóságunk, bűneink és belső vakságunk elhomályosítják bennünk a tiszta fényt.
Kudarcok és keresés
Csalódásaink és kudarcaink sokszor boldogságunk, életörömünk hiányát tárják fel. Ám ezek is a keresés részei. Az előítéletek és bizonytalanságok félrevezethetnek bennünket, de ha hűségesek maradunk, Isten újra és újra fényt küld elénk. Olyan fényt, amely Betlehemhez vezet, és elvezet minket a Megváltóhoz.
„A bölcsek azt mutatják nekünk, hogy az őszinte keresés mindig találkozáshoz vezet.“ Ha erős hittel és reménnyel haladunk Isten felé, végül mindig célba érünk.
Imádság
„Urunk, Jézus Krisztus! A napkeleti bölcsek egykor hódolattal köszöntöttek téged, mint Királyt, Istent és Megváltót. Add nekem is a keresés vágyát, a kitartás erejét és a hit világosságát, hogy felismerjelek a mindennapok csendjében! Segíts, hogy le tudjak borulni előtted őszinte szívvel, és életem ajándékát neked adhassam! Őrizd meg szívemben a találkozás örömét, és vezess engem új úton, amelyen egyre közelebb jutok hozzád! Ne engedd, hogy a világ sötétsége elhomályosítsa bennem fényedet! Jöjj el, Uram, és lakozz bennem mindörökre!“ (Horváth István Sándor atya)
Hinzellér László/Felvidék.ma
A szerző a Csemadok Szőgyéni Alapszervezetének elnöke
