Segner János András magyar természettudós, matematikus, orvos, fizikus és egyetemi tanár volt. Ősei a 16. században menekültek el Stájerországból, mert ott üldözték a protestánsokat, Magyarországon pedig nagyobb biztonságban gyakorolhatták vallásukat.
Josef Segner fiai keményen dolgoztak a pozsonyi lutheránus „ecclesia” megszilárdításán, és felépítették az evangélikus templomot, valamint a világhírű líceumot. Egyik őse, Mihály 1596-ban a törökök elleni csatában tanúsított helytállásáért kitüntetést kapott, és elnyerte a hősies harcost megillető magyar nemesi címet.
Segner 1704. október 9-én született Pozsonyban. A tudományok iránti érdeklődése már fiatal korában megmutatkozott.
A pozsonyi evangélikus líceumban tanult, amelynek akkori igazgatója a neves magyar földrajztudós, Bél Mátyás volt. Bizonyára ő is hozzájárult ahhoz, hogy Segner érdeklődni kezdett a természettudományok, vagyis a szisztematikus kutatásokon alapuló ismeretszerzés iránt.
Egy másik korabeli tudós, Mikoviny Sámuel szintén bevezette a matematikába és a geometriába, Segnert azonban inkább az orvostudomány vonzotta, amely később fő tevékenységévé vált.
Tanulmányait 1724-ben a debreceni református kollégiumban kezdte, de már egy évvel később a jénai egyetemen tanult orvostudományt, emellett pedig – ahogyan az akkoriban szokásos volt – fizikát és matematikát is.
Orvosi tanulmányainak befejezése után, 1730-ban Pozsonyban kezdett praktizálni, később azonban Jénába hívták. Már 1735-ben ő lett az akkor újonnan alapított Göttingeni Egyetem első fizikatanára. Matematikát és kémiát is oktatott, és 1755-ig maradt az intézményben.
Közben csillagászattal is foglalkozott, és felépítette az egyetem csillagvizsgálóját. Élete végéig a fizika, a matematika és a csillagászat professzora volt a Lipcse közelében fekvő Halle an der Saale városában.
A meteorológia történetében a numerikus időjárás-előrejelzés egyik megalapozójaként tartják számon.
Tagjává választotta a szentpétervári, a berlini és a göttingeni tudományos akadémiának, illetve társaságnak. A londoni Királyi Társaságnak is tagja volt. II. Frigyes porosz király kitüntette. 1755-ben nemesi címet kapott, és titkos tanácsossá nevezték ki.
Tudományos munkássága
Segner elsősorban a róla elnevezett kerékről ismert, amely a turbinák elődjének tekinthető. Találmányát a Göttingen közelében fekvő Nörtenben a gyakorlatban is kipróbálta. Egy malmot épített, amelynek hajtóműve a Segner-kerék, vagyis egy vízturbina volt.
A fizika területén elért legfontosabb eredményei a folyadékok és a merev testek dinamikájához kapcsolódtak. Segner munkásságára támaszkodva Leonhard Euler (1707–1783) megfogalmazta az áramlástan és a merevtest-mechanika alapvető törvényeit, az Euler-egyenleteket.
A matematikában újraélesztette a Cavalieri-elvet, amelyet hosszú ideig tévesen róla neveztek el. Bizonyította Descartes előjel-szabályát, egyenletek grafikus megoldásával foglalkozott, és a legújabb ismereteket tükröző, kiváló matematikai tankönyveket írt.
A kémiában gyakorlati megközelítést követett. Segner a kén-dioxid használatát javasolta a gabonamagvak fertőtlenítésére és a fapamut trágyázására. Emellett a cukor-, a szesz- és a lőporgyártás technológiájával is foglalkozott.
Segner 1777. október 5-én hunyt el Halléban. A város temetőjében található családi kriptáját a Magyar Tudományos Akadémia újíttatta fel.
Prof. em. Dr. Makovitzky József/Felvidék.ma
