Stumpf István szerint vége a szabadkapitalizmusnak, az államnak be kell szállnia a piaci folyamatokba. Bokros kételkedik a kapitalizmus végében, de ő is reformokat sürget, a kormányzat antireformjai ugyanis szétrombolták a magyar piacgazdaság alapjait. Ivan Mikloš, Szlovákia egykori reformer pénzügyminisztere úgy véli, a kapitalizmus kijavítja hibáit és gyors növekedést ér el a reformok útján.
„A globális pénzügyi válság begyűrűzött Magyarországra, ezért a legfontosabb kérdés most az: milyen irányba forduljon a magyar gazdaságpolitika” – mondta bevezetőjében Martin József Péter, a Figyelő főszerkesztője a HBLF-ICEG European Center és a Figyelő által szervezett VIII. Pénzügyi Csúcstalálkozón pénteken.
Stumpf István, a Századvég Alapítvány elnöke ennek kapcsán kijelentette: a jelenlegi globális szituáció robbanásveszélyes. Ezzel a válsággal az eddigi mainstream neoliberális gazdasági stratégia megbukott, és ez gazdasági paradigmaváltást, az állam erősödését fogja eredményezni. A krízis ugyanis leleplezte az eddigi szabályozás hiányát, ami az államok egyre komolyabb szerepvállalásához vezet a válság megoldásában – fogalmazott Stumpf.
Bokros Lajos a pénzügyi válság kimenetelével kapcsolatban óvatosabban fogalmazott. Nem látjuk a válság végét – mondta -, így nem tudjuk még, hogy a neoliberalizmusnak és a szabadkapitalizmusnak vége lesz-e. A konferencia díszvendége, Szlovákia volt reformer pénzügyminisztere, Ivan Miklos még optimistábban fogalmazott. A mostani válság szerinte nem jelenti a neoliberalizmus bukását, erre világít rá a kapitalizmus és a szocializmus közötti alapvető különbség is: „a kapitalizmus kijavítja a hibákat, a szocializmus viszont felhalmozza” – mondta Miklos.
Mi baja Magyarországnak?
Stumpf István, a Századvég Alapítvány elnöke az állami szerepvállalás növelésének szükségességét hangsúlyozta a pénzügyi válság és Magyarország gazdasági fejlődésének lassulával kapcsolatban is. A szuperkapitalizmus kibontakozó válsága ugyanis rámutat arra, hogy újra kell gondolni az állam szerepét. A piac nem helyettesítheti a kormányzat funkcióit, mert a piac önmagában nem képes társadalmi jólétet és egyensúlyt teremteni. Ezért a neoliberális paradigmával szemben az államnak szükség esetén ki kell igazítani a piacokat.
Stumpf István szerint a mai magyar politikai elit kifutott az időből: az időhúzás nem folytatható, különben Magyarország a szélsőségesek előretörésével szembesülő Ausztria vagy a politikai elit teljes hitelvesztéséig sodródott Olaszország sorsára jut. Ezért Magyarországon sürgősen olyan reformokat kell megvalósítani, amelyekkel új közmenedzsment épül be a gazdasági folyamatokba. Erős, aktív, intelligens, de nem nagy államra van szükség – tette hozzá Stumpf.
Bokros Lajos a hazai reformfolyamatok kapcsán kijelentette: Magyarország 1998-ig a reformokat megvalósító kelet-közép-európai országok élvonalában haladt. Az utolsó nagy reform a magánnyugdíjpénztári tagság kötelezővé tétele volt, melynek kapcsán a volt pénzügyminiszter megjegyezte: „ma szégyelljük azt, hogy politikai törések miatt a nyugdíjpénztárakba befektetett tőke nem hozott olyan hozamot, mint annak idején ígértük”. Bokros szerint az elmúlt tíz évben megrekedt, sőt visszafordult a reformfolyamat: a kormányzat antireformok sorát hajtotta végre, melyekkel szétrombolta a piacgazdaság alapjait Magyarországon.
Kell-e megegyezés a reformokhoz?
Stumpf István szerint megérett az idő egy hosszú távú, pragmatikus alapú konszenzusra a politikai szereplők, a gazdaság és a társadalom képviselői között, melynek sikere csakis a politikai elit józanságán múlik. Amennyiben ezt nem történik meg, stagnálás vár a magyar gazdaságra. Szlovákia példája azt mutatja, hogy társadalmi konszenzus nélkül is végrehajthatóak alapvető reformok, ezt a lehetőséget azonban Magyarországgal kapcsolatban Stumpf kétségbe vonta. Kijelentette: nem másolhatjuk le a nyugati rendszert, az állam szerepének rendbetétele nélkül nem tudunk tovább lépni.
Bokros Lajos azonban úgy vélte, bizonyos reformelemeknél nem lehet társadalmi konszenzusra jutni. Csak abban értett egyet Stumpffal, hogy fogy a reformok megvalósítására fordítható idő, de Bokros szerint éppen ezért nem várhatunk a társadalmi konszenzusra, az egészségügyi reformot például már 13 éve végre kellett volna hajtani – tette hozzá.
Ivan Mikloš a reformokra vonatkozó közmegegyezés lehetőségével kapcsolatban kijelentette: „a megegyezés szép, és ha elérhető, akkor meg kell kísérelni, de szerintem ez lehetetlen”. Attól azonban, hogy nincs közmegegyezés a reformok terén, a reformok még nem válnak illegitimmé – mondta a volt pénzügyminiszter. A Dzurinda-kormány ugyanis Szlovákiában a reformokkal pontosan azokat a választási ígéreteket váltotta be, amelyekre az emberek többsége szavazott, ennélfogva a reformok bizonyos szintű közmegegyezésre épültek.
A szlovák példa
Szlovákia 1998-ban Magyarországhoz képest még sehol sem volt a reformok terén és komoly gazdasági válsággal küszködött, azonban Dzurinda koalíciós kormánya korszakalkotó reformokat vitt véghez, melyekkel 4 év alatt bepótolták az elmaradt átalakításokat. Az átalakulás hatására Szlovákia nemcsak felzárkózott regionális versenytársaihoz, de messze meg is haladta őket. A Dzurinda-kormány az első ciklusban átalakította a gazdaság szerkezetét, majd a második ciklusban végrehajtotta az államháztartási reformot, csupán az oktatási reform akadt meg végül a parlamentben. „Szlovákiában jövőre bevezetik az eurót, miközben Magyarországon már azt sem tudjuk megmondani, mikor tartjuk elképzelhetőnek az eurózónához való csatlakozást” – mondta Bokros Lajos.
Ivan Mikloš előadásában kifejtette: a szlovák reformok leglényegesebb eleme a nyilvános kiadások és ezzel párhuzamosan az adókulcsok csökkentése volt. „Sokkal több pénzt hagytunk az embereknél és ugyanakkor kevesebbet költöttünk. Ennek edményeként növekedtek a befektetések.” – mondta Miklos. Vagyis, a szlovák fejlődés kulcsa az adóreform volt: nemcsak az adókulcs csökkentése, hanem az adózás szerkezetének leegyszerűsítése, ugyanis a bonyolult adórendszer elmélyíti a társadalom motiválatlanságát.
Az adóváltozások kezdetben a állami bevételek drasztikus csökkenéséhez és a társadalmi támogatottság csökkenéséhez vezettek. Az első évben csökkentek az adóbevételek, de azután növekedésnek indultak. Ma szárnyal a GDP és folyamatosan nőnek az adóbevételek Szlovákiában.
Mikloš hangsúlyozta, komplex szerkezeti reformok nélkül nem lehetett volna elérni növekedést: „ha a reformok nem elég komplexek és nem elég mélyrehatóak, az kudarchoz vezet.” Kizárólag az adókulcsok csökkentése nem elég a gyors fejlődéshez, hiszen Magyarországon például sokkal alacsonyabb a társasági adó, mint Szlovákiában – tette hozzá a volt pénzügyminiszter.
Kérdésre válaszolva Mikloš közölte: az adóreform következtében jelentősen megerősödött az adózási fegyelem Szlovákiában, valamint olyan csoportokat is sikerült bevonni az adózásba, akik addig nem tartoztak az adófizetők körébe.
Szlovákia ezekkel a szerkezeti reformokkal megváltoztatta a szociális modellt is és a balti államokhoz hasonlóan átállt az angolszász modellre. Miklos hangsúlyozta: a Dzurinda-kormány bukása után a reformok többsége megmaradt, ezzel beigazolódott a reformok helyessége és társadalmi haszna.
Hírszerző
