Stein Anna Belső utak képei című kiállításának megnyitójára 2018. szeptember 19-én 17 órakor kerül sor a Csemadok székházában (Pozsony, Május 1. tér 10-12.).

A tárlatot Duba Gyula író nyitja meg.
Közreműködik Reiter István hegedűművész.
Kurátor: Szabó Ágnes.

A kiállítás 2018. október 15-ig látogatható.

***

Stein Anna 1936. áprilisában született Budapesten jómódú, nagypolgári családban, de nagyszülei Pozsonyban éltek, ezért kötődik ehhez a városhoz is. A második világháború időszaka megtépázta a család egzisztenciális helyzetét, az azt követő időszakban szülei börtönbe is kerültek. Ebben a nehéz időszakban a Szépművészeti Múzeumba tett látogatások voltak számára a legmeghatározóbb pozitív élmények, és itt találkozott azzal a latin közmondással, hogy „a művészet örök, az élet rövid.” Anna Stein figyelme 15 éves korában teljesen a képzőművészet felé fordult, így ebben az irányban indult el érettségi után: megkezdte tanulmányait is a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Csanády András grafika osztályában 1954-ben. Hincz Gyula is tanította. Ekkor került kapcsolatba Kondor Bélával is, akit szintén mesterének tart, hiszen sokat tanult tőle a klasszikus és modern művészet kapcsolatáról. Ez a kérdésfeltevés Anna Stein egész munkásságát meghatározza. Az 1956-os forradalmat követően – ahogy sokan mások is – Párizst választotta, az École des Beaux-Arts-on folytatta tanulmányait. Itt Bonnard, Vuillard és Vallotton barátja, az elsősorban monumentális kubista képeiről ismert Jean Souverbie és Jean Aujame voltak a mesterei. A fiatal művész kezdetben ékszereket is tervezett – egy ideig ez jelentette a megélhetést számára  –de a  festészet változatlanul fő ügye volt.

A hatvanas években a geometrikus és lírai absztrakt festészet jellemezte munkáit. 1964-65-ben pedig fia születésének idején a nőiség témaként is megjelent festészetében, sokszor szimbólumok ábrázolásával, leginkább az Art Brut kifejezésmódjával. Később, a folthatású absztrakt festészet jellemzi – ezt a korszakát maga belső tájképfestészetnek tartja. A hetvenes évek művei a késői absztrakt időszaka z életében, mely egyre inkább a színek felé fordult. Lucien Hervé így beszélt festészetéről 1978-ban: „mint minden életmű a múlt gyökereit, távoli tájak és idők újrafelfedezését hordozza magában. A tudatalatti emlékek harcban állnak az éppen tudatosodóval. (…) Minden képe egy-egy önmagába tekintés. Minden képe harc és ugrás az ismeretlenbe. Minden képe ablak a soha nem látottra, a soha előre nem érzettre, a soha nem érzettre.”

A következő korszakát a színek és ecsetvonások dinamikája – egyfajta gesztusfestészet jellemzi, a barokk festészetből ismerős eszközök és színek alkalmazása. Témáit a szakrális jellemzi. A nyolcvanas években a formákból elkezdi kibontani az emberi figurákat: a lírai tájképek antropomorffá válnak. Magyarországra is egyre többet járt, 1978-ben Pécsett, 1986-ban a Magyar Nemzeti Galériában állít ki, s a későbbiekben is több alkalommal állított ki különböző galériákban. Az Öböl-háború alatt a Közel-Kelet, leginkább Mezopotámia művészete felé fordult figyelme, mely képein és szobrain is megfigyelhetően nyomott hagyott. A 2000-es évektől kezdődően pedig egy új, máig tartó korszakot figyelhetünk meg Anna Stein festészetében: az ősök és utódok, a múlt, jelen és jövő kapcsolatának kibontása.

Festményeit dús drapériákba burkolt, térben lebegő figurák, a mozgás és színek gazdagsága, a hideg és meleg árnyalatok viszonyának kutatása jellemzi.

Anna Stein a festészettel párhuzamosan térben is dolgozik 1982 óta: bronz szobrai a festményein megjelenő alakok térben megformáltan jelennek meg.

Köztéri munkái közül a Párizs 17. kerületében látható monumentális faliképe, valamint a Budapesten, a Margit-híd pesti hídfőnél található a nyilasok által Dunába lőtt áldozatok emlékére állított Égbekiáltó (1990) alkotása a legismertebb. 1993-ban  a Quiper-i katedrálisba készített üvegablakokat. A párizsi Pénzverde 8 szobrát vette gyűjteményébe. Gaz de France, Glaxo, Merxc nagyvállalatok rendeléseit kapta.

Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt Európa nagyvárosaitól kezdve az USA-n, Hong-Kongon, Kanadán, Dél-Afrikán át egészen Indiáig. Művei francia, magyar, svájci és német közgyűjteményekben vannak.

(Forrás: Irodalom: Anna Stein-Oevresl’Harmattan Kiadó Párizs 2001; Belső Utak Képei – Fekete Vali szerkesztésében és szövegével, Harmattan Kiadó Párizs 2013.)