Szerintem

Jóska, egyszer, talán 1949-ben a karácsonyi szünetre szökve jöttünk haza Miskolcról és a recskei vasútállomást kikerülendő – mert ott gyakran tartózkodtak a szlovák finánc...

Nem az alkalmazkodás, hanem becsület, az egyenes gerinc és a kemény munka tesz valakit alkalmassá arra, hogy nagy dolgokat vigyen véghez. S ezt mindenki az anyanyelvén tudja a legjobban. Válasszuk hát a magyar iskolát!

Beíratások idején mindig eszembe jut az első iskolai napom. Dunaújfaluról Szencre jártunk iskolába, mivel szüleim úgy gondolták, a legjobb megoldás gyermekeiknek a magyar iskola...

Az elmúlt évszázadban Közép-Európa nemzeteinek kapcsolatát jórészt az ellenségeskedés, gyűlölködés, diszkrimináció jellemezte. Ennek egyik formája volt a beneši dekrétumok kiadása, amely a csehszlovákiai németek...

Köztudott – és ezt legjobban az érintettek tudják, hiszen saját bőrükön érzik – hogy Szlovákiában alacsony és lassú volt a járvány által érintett vállalkozók,...

Lehet-e, szabad-e pörölni a Teremtővel, ha az ember egymás után kapja a rossz híreket olyan személyiségek haláláról, akik nagyon közel álltak hozzá? Lehet-e, szabad-e...

Valahogy nem tudok szabadulni a benyomástól, hogy kies hazánkban egy új társasjáték látszik meghonosodni – annak ellenére, hogy természeténél fogva és célját követve időlegesnek...

Megható jelenetnek lehettünk tanúi, akkor, amikor az egy héttel ezelőtti szlovák miniszterelnök budapesti sajtótájékoztatóját néztük. Igor Matovič valóban alázattal és korrektül utazott Budapestre, hogy...

Ezzel a címmel rendezték meg 1997-98-ban a felvidéki magyarok kitelepítésének, deportálásának emlékére az első találkozókat a Felvidéken. Ezt megelőzően az 1989-es változások után 1997 szeptemberében...

Akik itt a Kárpát-medencei térségben, az elmúlt tíz évben meghallják a neved, szinte mindenkinek a Gesztenyés kertben felállított Esterházy szobrod jut eszébe. Ez nem baj, sőt jó, hiszen te állítottál emléket a Kárpát-medencei magyarság, sőt, Közép-Európa mártírjának.

A felvidéki magyarság egyik legnagyobb művészegyéniségétől vettünk búcsút Tata város temetőjében a mai napon. Talán lesznek majd szakavatott személyek, akik Nagy János szobrászművész alkotópályáját művészeti alkotásait kellő alapossággal értékelve elhelyezik életművét a magyar és az európai képzőművészet nagy panteonjában.

Hiszek a versben! Hiszem, hogy kell a vers, s abban is reménykedem, hogy egyszer, s újra visszatérnek majd nemzedékek az élő kapcsolatra, ahol arcmimika és a szem tükre jelzi az érzelmeket.