Új alapokra kívánja helyezni a külhoni magyarsággal kapcsolatos politikáját az MSZP. Az Echo TV stúdiójában Duray Miklós felvidéki író, egyetemi tanár nyilatkozott a fejleményekkel kapcsolatban.
Előzmény: a Magyar Szocialista Párt múlt hét szerdán történelmi jelentőségű elnökségi ülést tartott Kolozsváron. Mesterházy Attila elnök elnézést kért azoktól a határon túli magyaroktól, akiket alakulata megsértett a 2004. december 5-i népszavazáson a kettős állampolgárságot elutasító álláspontjával.
Echo TV: Ön elfogadja ezt a bocsánatkérést?
Duray Miklós: Ezt nagyon furcsa helyzetnek tartom. Egyrészt érződik belőle a pártpolitika. Minden olyan lépés elhibázott, amely valamilyen módon összefüggésbe hozható a nemzetpolitikával, ám pártpolitikai indítéka van.
Ön szerint a nemzetpolitika átcsapott pártpolitikába? Szavazatokért megy a küzdelem?
– Igen, de a nemzetpolitika nem most csapott át pártpolitikába, hanem évekkel ezelőtt. Legdurvábban éppen 2004-ben az állampolgárságról szóló népszavazás idején. Úgy látom, a nemzetpolitika azóta sem tud szabadulni a pártpolitika bűvköréből, illetve azóta nem engedik ki a pártpolitikusok a pártpolitikai befolyás alól.
Érdekes módon a kilencvenes években szintén jelen volt a pártpolitika, de egy olyan helyzetet sikerült teremteni, hogy létrejött egy megegyezés 1996-ban az első magyar-magyar csúcstalálkozó alkalmával. Ez a megegyezés szűnt meg tulajdonképpen 2002-ben, és 2004-ben átcsapott durva pártpolitikába, azaz, a magyarországi pártoknál ellenkező pólusába jutott a nemzetpolitika megközelítése.
Ezért furcsa, hogy most tolonganak a határon túli magyarok kegyeiért…
– Politikában jártas emberként nem csodálkozom ezen. Amióta a napi vita témájává vált, hogy a Magyarország határain túl élő magyarországi állampolgárok megkapják a választási jogot, ráéreztek arra, hogy ebben esetleg van valamilyen politikai muníció a számukra.
A magyarországi kormánypártokban is ezt a feltételezést érzi?
– Nem mentes ettől egyetlen magyarországi párt sem, főleg nem a parlamenti pártok. Én igazából azt hiányolom, hogy a nemzetpolitikában nem tudunk visszatérni a közmegegyezéses állapothoz. A külön-külön való pártpolitikai megközelítések között van hasonlatosság, de a közmegegyezés helyetti versenyfutás elvezethet a nemzetpolitika halálához, bukásához.
Én így viszonyulok ehhez a bocsánatkéréshez. Mesterházy Attilának szíve joga volt dönteni, ezt nem veszem rossz néven tőle, de nézzen körül a saját portáján…
Felvidéken milyen a helyzet? Szlovákia speciális helyzet az állampolgársági kérdésben, hiszen ott a magyar állampolgárság felvételével állampolgárságot veszítenek. Ott a Most-Híd lehet a célpontja egy baloldali közeledésnek?
– Úgy tudom, hogy a Most-Híd eléggé elzárkózik a magyarországi kapcsolatoktól. Nem tudom, mennyire örülnének egy ilyen megkeresésnek. Végül is, létezik egy alapelv, mely szerint a Magyarország határain kívül élő magyarok politikai szervezetei ne zárkózzanak el egyetlen magyarországi szervezettől, párttól sem. És egyiket se preferálják. Az viszont egyértelmű, hogy az válhat partnerpártjává egy határon túli magyar párnak, amelyik a nemzetpolitikát pártpolitikai érdekek nélkül támogatja.
Létezik, létezhet ilyen erő?
– A múltban biztos, hogy létezett. Ma egyetlen párt sem mentes a nemzetpolitika pártpolitikai megközelítésétől, de vannak különbségek! A jelenlegi két kormányzó párt, a Fidesz és a KDNP az 1990-es években rendkívüli pozitív szerepet játszott a nemzetpolitika alakításában, ezzel a szereplésükkel sikerült elérni az 1996-os közmegegyezést. Az idők nyilván változnak, a pártok sok mindent átértékelnek, viszont egy dolgot nem szabadna átértékelni: a pártpolitikai mentességét a nemzetpolitikának. És ezt a mindenkori kormánypolitikának fel kell vállalnia, azaz a nemzetpolitikának kormánypolitikának kell lennie, nem pártpolitikának.
Echo TV, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”37585,37607,37589,37558″}
